Felsőbb utasításra "kellett" nekiveselkednem eme gyöngyszemnek, akik a The Company Band névre hallgatnak és hangulatos rock&roll zenében utaznak. Hamar fellelkesültem, amikor megtudtam, hogy a Clutch frontember Neil Fallon énekel, mivel a Clutchot előszeretettel hallgatom derűs, gondatlan napjaimon, főleg vezetés közben. Aztán mikor kiderült, hogy a négyhúrost Brad Davis kezeli a Fu Manchuból, ami szintén nagy kedvencem, akkor már inkább az elkeseredettség kezdett eluralkodni rajtam, mivel eddig azt hittem, hogy képben vagyok zeneileg, de úgy tűnik tévedtem. Főleg azért, mert ez nem is egy debüt Ep, hanem már a 3. hanganyag, ami megjelent tőlük.

Ha enba nem hívja fel rá a figyelmemet – utólag is köszönet érte -, valószínűleg elmegy mellettem a The Company Band azonos című első lemeze. Pedig már a Clutch Strange Cousins From The West című lemezénél előrejeleztem az érkezését, de a nagy év végi hajtásban valahogy lemaradt.

A The Company Band is afféle rock szupergrup, noha az itt szereplő nevek nagy részét tíz rockzene fanatikusból, jó esetben kettő vágja azt hiszem, eddig magamat is beleértve. Merthogy is a The Company Band a Clutch főnök/énekes Neil Fallon, a Fireball Ministry-s James Rota (itt csak gitár), a CKY dobosa Jess Margera, az idén ölég harmatos lemezzel jelentkező Fu Manchu basszusgitárosának Brad Davis-nek, valamint Dave Bone gitárosnak a projketje. A csapatot 2006-ban Margera, Rota és Bone alapította és 2007-ben már jelentkeztek egy Sign Here, Here And Here című négyszámos EP-vel, tavaly novemberben pedig megjelent az első teljes anyag is.

Ha valaki a fent említett nevek közül csak Neil Fallon-é, és ezáltal a Clutch-é  ismerős és tegyük fel ismeri az írás elején is megnevezett Strange Cousins From The West című albumot, akkor valami hasonlóra számítson, de ne teljesen. És itt most a mondat végén van a hangsúly. Mivel Fallon markáns éneke eleve meghatározza a hangzást, ezért elsőre nagy lehet a hasonlóság, de többször meghallgatva az albumot kiderül, hogy a TCB egy fokkal direktebb, urambocsá rockosabb, rakenrollosabb és ezáltal könnyebben emészthető, néhol szinte slágeres ősrockban utazik, ami baromi jól esik a hallójáratoknak.