Ismeritek a szokásos kifogásokat: munkahely, család, kiskutya stb., a lényeg: néhány igencsak fontos lemez átcsúszott az idő rostáján. Azonban a Unisonic önmagáról elkeresztelt első albuma nem fontos - hanem rock-történelmi jelentőségű! A miértre tengerikígyó hosszúságú választ lehetne adni, most csupán két nevet írok: Kai Hansen, Michael Kiske. Mindketten az ős-Helloweenből. Újra együtt! Erről nem megemlékezni egy rock-blognak annyi, mint egy sportújságnak nem írni az EB-döntőről.