A doom / sludge műfaj egy dologban valóban olyan, mint a pornó. Mert van ebben a műfajban az a spirál, ami egyre csak húz és húz lefele a súlyosabb és a még súlyosabb produkciók felé. Pedig a zenei univerzum ezen kvadránsában van az a kaszt, akik egyszer egy Neurosis nevű kútba beleestünk és végül ez lett a vesztünk. Szóval az efféle ingerküszöbön túl már kevés banda képes igazán felkavarni bennünk valamit. Időnként mégis feltűnnek lemezek, amik terebélyes erőkkel szorítanak egy hideg falhoz és mellettük víztükör sima lélekkel elaraszolni nem lehet. A Neurosis nevét pedig nem véletlenül toltam ki ennek a cikknek a közepére. A Wren első nagylemezét nyilvánvaló inspirációkkal táplálta az óriás. Mindez azonban nagyjából olyan finoman hangolt megközelítésben érkezik az öt számos anyagon, mintha a The Machines hatása is egy kulcs lenne, ami illett a zárba.