A doom / sludge műfaj egy dologban valóban olyan, mint a pornó. Mert van ebben a műfajban az a spirál, ami egyre csak húz és húz lefele a súlyosabb és a még súlyosabb produkciók felé. Pedig a zenei univerzum ezen kvadránsában van az a kaszt, akik egyszer egy Neurosis nevű kútba beleestünk és végül ez lett a vesztünk. Szóval az efféle ingerküszöbön túl már kevés banda képes igazán felkavarni bennünk valamit. Időnként mégis feltűnnek lemezek, amik terebélyes erőkkel szorítanak egy hideg falhoz és mellettük víztükör sima lélekkel elaraszolni nem lehet. A Neurosis nevét pedig nem véletlenül toltam ki ennek a cikknek a közepére. A Wren első nagylemezét nyilvánvaló inspirációkkal táplálta az óriás. Mindez azonban nagyjából olyan finoman hangolt megközelítésben érkezik az öt számos anyagon, mintha a The Machines hatása is egy kulcs lenne, ami illett a zárba.

Ami kaput nyitott az alkotókban arra, hogy elkészítsék ezt a Auburn Rule című lemezt. Ami lassan mozdul mégis monstrumként zúdul lefele. Gitárjaiban mégis kifinomult lidérc lakik, aki dermesztő érzéseket penget ki az óriás alapokra. Néhol művészi és máskor nyomasztó tájképet festve ezzel. Például az olyan Twin Peaks sludge dalokban, mint a Scour The Grassland. Ahol a dobos nyilván gyűlöli a cuccát. A gitár pedig kísértetiesen elszállt dallamokkal balanszíroz. Miközben az ének - mint a korai Cult of Luna hangja - távolból egy archaikus rítust követve üvölt. Ezért hittem el, mert ezután el akartam hinni, hogy a következő The Herd békésebb lesz, progresszív nyitótémája, abszolút arról győzködött. Míg második felében monotonitása el nem kezdett megrágni. Ehhez kapcsolódva a Traverse nyilván egy hosszú percek óta tartó csúcspontra erősített rá. A hosszan elhúzódó intro jelleg után pakolva azt a basszus dob kombinációt, ami olyan mélyről jött, hogy alulról nézte a gyomromat. Így ez már a második angol bemutatkozó lemez - az Under Slick című dolga mellett - ami meghúzta lefelé kiedzett arcbőrömet. Atmoszféráját tekintve pedig az AXIS és a Seraph The Light koprodukciós lemezének szintjét is megüti. Ez a minden tekintetben kísérletező és mindenképpen monumentális anyag. Ami megvásárolni már nem, de meghallgatni még meg lehet. A megtekintett videó után.