Aki még nem tudná, annak mondom, hogy az utolsó The Hellacopters lemez ez. Az ex-Entonbed dobos, itt énekes-gitáros Nicke Anderson csapata is belelállt tehát a földbe. Magát a hírt a főnök jelentette be pár hónappal ezelőtt. 13 év hosszú idő, nyílván megfáradtak az emberi kapcsolatok a csapaton belül, mást nem igazán tudok elképzelni, de igazából mindegy is, mert csak a tények számítanak.A tények, pedig makacs dolgok, így a banda hetedik Head Off című albuma egyben az utolsó is. Vagy a rajongók iránti tisztelet miatt lett kiadva, vagy még egy picit keresnek a dolgon, nem tudhatjuk, mindenesetre korrekt anyagot raktak utoljára az asztalra.
A recept most sem változott: alapvetően a 70-es évek dögös rock & roll hangzása a mai modern idők hangzásával, megspékelve egy vidámabb hangulattal. Tipikus „bulizene”, depressziós senki nem lesz tőle az hótbiztos, és ahogy eddigi lemezeikkel sem váltották meg a világot, ezzel sem fogják, de nem is ezért kedveltük őket.
12 dal + 3 bonus, a nagy része a jobbak és a lendületesebbek közül való, mint a nyitó Electrocute, az I'm Watching You, a már klippel is rendelkező In The Sign Of The Octopus, a Rescue (a lemez legjobbja), vagy a másik kedvencem a Throttle Bottom. A többi olyan közepes-semmilyen, persze mindegyikben van olyan dolog amiért lehet szeretni.
Fanatikusok nyilván beszerzik az albumot, aki viszont csak kíváncsi, az a csapat myspace oldalán meghallgathatja a teljes lemezt. Lesz még búcsúturné, ahogy nézem az összes nagyobb európai fesztiválon fellépnek oszt annyi, mindenki megy a dolgára. Kipróbált zenészek lévén gondolom mindenkinek lesz előbb-utóbb zenekara, úgyhogy aviszonlátásra.
7.5/10
