Korábban az Alice In Chains Dirt című lemezének kapcsán a grunge-ot, mint rockzenei műfajt már érintettük. Lehet azon vitatkozni, hogy melyik banda képviselte legtökéletesebben az irányzatot, melyik vitte magasabban a lobogót, azon azonban nehéz lenne vitatkozni, hogy ki vészelte át a legszerencsésebben a műfaj lecsengését. Az Alice In Chains ugye Layne Staley kábítószer-túladagolásban bekövetkezett halála óta csak vegetál, a Nirvana Kurt Cobain öngyilkossága után feloszlott, csakúgy mint a Soundgarden; ott azért ilyen tragédiának nem kellett bekövetkeznie ehhez. A Pearl Jam viszont él és virul, a mai napig alkot, nem is akárhogy. Az együttes a Mother Love Bone romjain alakult. Miután a frontember Andrew Wood 1990-ben heroin-túladagolás következtében elhunyt, a gitáros Stone Gossard és a basszusgitáros Jeff Ament úgy döntött, új zenekart alapítanak. Csatlakozott hozzájuk Mike McCready (szólógitár) és első demójukat elküldték Jack Ironsnak – aki később átvette a dobos szerepkörét – a demóanyag eljutott az akkor 25 éves San Diego-i szörfös sráchoz, Eddie Vedderhez, aki kicsit hozzáigazított az elkészült dalokhoz és később a frontemberi pozícióban találta magát. Nem sokkal később érkezett a dobos Dave Krusen, és ezzel összeállt a csapat eredeti felállása.
A banda eredetileg Monkey Baylock-nak nevezték, aki egy amerikai kosaras volt a New Jersey Nets-ben, és a bandatagok rajongtak érte. A név megváltozott, miután a zenekar leszerződött az kiadóhoz, és kisebb jogi viták születtek a sportoló nevének használatából, ugyanis a Nike cég is igényt tartott rá. A Pearl Jam azonban az eredeti névre való emlékezésként a debütáló albumot a játékos mezének száma után Ten-re keresztelte.
A Pearl Jam debütáló lemeze, 1991. augusztus 27.-én jelent meg az kiadó gondozásában. Az album minden idők egyik legtöbb példányban eladott rocklemeze lett, több mint két évig volt a Billboard listán. Napjainkig csak az USA-ban 10,000,000 példány kelt el belőle, így 15-szörös platina státuszt ért el világszerte.
A hetvenes évek pszichadéliájának kicsit leegyszerűsített változatában gyökerező zene ez, mely ezen az albumon tizenegy klasszikusban öltött testet. A sort az Once nyitja punkosan, dühösen, kiváló kezdés. Az ezután következő Even Flow, Alive kettős alapozta meg ennek a bandának a hírnevét. Fogós refrének, visszafogottabb verzék, kiváló gitártémák. Az Alive teljes (nem a klipes) verziójának a végén az a kétperces gitárszóló a műfaj legjobbjai közül való. A hivatalos klipek megtekinthetők a YouTube-on, de mivel beillesztésük le van tiltva, ezért itt most inkább két koncertfelvételt mutatunk. Az Alive a 1992-es Pink Pop, az Even Flow a 2006-os Reading fesztiválról érkezik (jó kis gitár és dobszólókkal) - 14 évnyi ugrás az időben.
Alive @ Pink Pop 1992
Even Flow @ Reading Festival 2006
A négyes Why Go megint inkább az Once vonalát viszi tovább, gyorsabb tempójú dal. Az ezt követő Black a legszebb dal a lemezen, Vedder kifejező éneke és az alatta meghúzódó zongora csodálatos harmóniákat képes megszólaltatni. A hatos Jeremy a rockballada a lemezen, minden megvan benne ahhoz, hogy sláger legyen. Az is lett. A B oldalt nyitó kissé alteros Oceans, lebegése ezután kicsit idegenül hat, de maga a nóta kiváló. A punkosan rohanó Porch megint éles váltás, koncertekre való kedvenc, Vedder kiváló énekével. A kilences Garden megint lebegősebb darab, zseniális refrénnel. A Deep zaklatott hangvétele után az albumot a kilenc perces szomorúszép Release zárja, méltóképp befejezve az albumot.
A csapat karrierje ezután sem botlott meg. Pár tagcserét követően is minőségi munkákat hoztak ki, amiben azért nagy szerepet játszott, hogy a csapat magja együtt maradt. Nagy példányszámban keltek el lemezeik, bár a Ten sikerét sohasem tudták megismételni. Az évek során egy fajta ikonokká is váltak, noha a rocksztárság mindig is távol állt tőlük. A tagok néha projekteznek is egy kicsit, aztán újból kihoznak egy lemezt és mostanában nagyon is jó anyagok kerülnek ki a kezük alól. Bármit tesznek ezután, már akkor is a rock történelem könyvébe írták a nevüket.
Teljes diszkográfia itt.
A rövid meg itt:
1991 - Ten
1993 - Vs.
1994 - Vitalogy
1996 - No Code
1998 - Yield
2000 - Binaural
2002 - Riot Act
2006 - Pearl Jam
