A karrieráttekintő Over The Madness dokumentumfilm után újabb dvd-vel lepte meg a rajongókat a gótikus metál stílusteremtő angol csapata.  Ráadásul mindjárt duplával. A 2007-es In Requiem lemez turnéját megörökítő dvd hiánypótló, már ami a zenekari diszkográfiát illeti.

A londoni Koko klubban felvett valamivel több, mint másfél órás felvétel azt hiszem minden rajongó igényét kielégíti, de talán több is ennél.  Nagy körítés nincs itt, pár éles kék és lila fényt árasztó lámpa, puritán megközelítés, három-négy kamerabeállítás, oszt ennyi. Őt zenész van, abból viszont a legkiválóbb fajta, a középen a mikrofonba kapaszkodó Nick Holmes-szal és a két gitáristen Greg Mackintosh és Aaron Aedy-vel az élen, akik a színpad két szélén nyomják a headbang-et. Ha Mackintosh-t amúgy az ember nem ismerné képről, csak gondolhatja, hogy a színpad bal szélén ő az, mert hosszú fekete hajától nem is látszik az arca. Aedy pedig fáradhatatlanul rázza kopasz fejét; hogy nem áll be a nyaka a koncert végéig! Steve Edmondson basszer koncert közben megtett méterei alulról súrolják a tízet – a többieké összesen se sokkal többet -, de precízen tolja csakúgy, mint az egyszálbelű Jeff Singer a dobcucc mögött, aki észrevétlenül mégis hihetetlenül húzósan üt.

A Paradise Lost-ot azonban nem azért szeretjük, mert feltúrják a színpadot, hanem azért mert egy kifejezetten egyedi sötét, mégis könnyen befogadható zenei világgal rendelkeznek. A Draconian Times után kis híján beleálltak a földbe a zenei kísérletezéseknek következtében, de koncerten az ebből az időszakból játszott számok is ülnek. Aki látatlanban (hallatlanban) azt hiszi, hogy ebből az időszakból kevés szám van itt azt meglepésként érheti, hogy ez biza nem így van (Erased, Grey, Mouth, Red Shift, One Second), de mint mondtam koncerten jó a dolog, még a Host albumos So Much Is Lost is kiváló.

Az első lemez kivételével mindegyikről játszanak; a sampleres, billentyűs, női énekes részeket cd-ről tolják alájuk, ami némileg furcsa hatást eredményez, de kétségtelenül költségtakarékos. 

A koncerten azért az is megkapja a magáét aki a kilencvenes évek elejére és közepére esküszik. A koncert közepén szinte egymás után eljátszott Pity The Sadness, Forever Failure, Once Solemn, As I Die, Embers Fire, Eternal, True Belief maga a gothic mennyország. Van meglepetés is: a track listán nem szereplő utolsónak játszott Isolate. 
 
A második korong rejti az extrákat: koncert utáni interjúk rajongókkal és a zenekar tagjaival, egy Lost In Europe című közel 30 perces turnéfilm, valamint az In Requiemről a The Enemy és a Praise Lamented Shade videoklipje; ráadásnak pedig a nemrégiben kiadott Over The Madness című dokumentumfilm előzetese található meg itt.

Kétség ne legyen felőle: a Paradise Lost ugyanúgy a rocktörténelem része, mint a Metallica, az Iron Maiden, a Scorpions, a Judas Priest vagy még hosszan sorolhatnám, csak nekik jóval kisebb szelet jutott a tortából. Azt pedig, hogy ez az állítás igaz ez a DVD tökéletesen prezentálja.

10/10
 

Ízelítő a lemezről: The Enemy, Paradis Lost - live!

Olvassátok el a júniusi Zöld Pardon-béli koncert beszámolóját is: Hakni a kertben és angol hidegvér : Paradise Lost, Zöld Pardon - beszámoló