RockStation

Ez nekem kínai : Guns 'N Roses - Chinese Democracy

2008. november 23. - SAABI

Hogy Axl Rose pontosan mit akart mondani ezzel a címmel, nem tudom. Talán azt akarta ezzel jelezni, hogy a Guns 'N Roses igazából olyan, mint a kínai demokrácia: nem is létezik. Na jó, névleg létezik, de tiszta sor, hogy a frontemberek legrinyálósabbika régi társai nélkül csak szenved és görcsöl, hogy megmutassa a világnak: ő Slash nélkül is megáll a lábán.

Ha kicsit a múltba révedünk és mondjuk a GnR legutolsó albumát keressük, egészen 1993-ig kell visszamennünk az időben. Ha azonban a legutolsó SIKERES albumát keressük, akkor 1991 a helyes évszám. Ekkor jelent meg ugyanis a rendkívül népszerű Use Your Illusion dupla album, aminek sikere a csúcsra emelte a zenekart. (Ez mennyi is... lássuk csak... 17 év(?)! Ejnye, hogy szalad az idő!) Sajnos a nagy siker sem menthette meg a zenekart a bomlástól vagy tán épp az volt az eredendő kiváltó ok, tudja fene. Az albumot követő, Axl kiszámíthatatlan viselkedése okozta botrányokkal (szállodarombolás, sértődés miatt félbehagyott koncertek, orbitális csúszások - pl. Bp, Népstadion 1.5óra, emlékeztek?) sűrűn megtűzdelt világturné során a csapat érezhetően megindult a lejtőn. A nagy sikereket elért klasszikus felállásból elsőként a (másik) alapítótag, Izzy Stradlin távozott, megelégelve Axl hozzáállását. Az 1993-as, felemás "The Spaghetti Incident?"-en már érezhető volt az izzadtságszag, a rajongóknak nagy csalódást is okozott. Ezután megugrott a fluktuáció a csapatban; pár év múlva kilépett Slash, Matt Sorum és végül 1998 környékén Duff McKagan is. Az Illusion-fénykorból csak egyetlen ember tartott ki a mai napig Axl mellett, a billentyűs Dizzy Reed. Sűrű tagcserék következtek tehát, hosszú és felesleges lenne leírni  (főleg, hogy a Wikipédia ezt részletesen tárgyalja), a lényeg, hogy a mostani felállás így néz ki: Axl Rose (ének), Dizzy Reed (billentyű), Tommy Stinson (bass), Chris Pitman (computer, billentyű), Richard Fortus (ritmus gitár), Ron Thal (szóló gitár), Frank Ferrer (dobok).

Nem tudom tovább titkolni. A Chinese Democracy első hallgatása során egyetlen gondolatom támadt csak: ez a lemez szörnyű! Pedig nem indul annyira rosszul. A Chinese Democracy, a Sheckler's Revenge és a Better szódával még elmennének, bár a Better már a határokat súrolja idegesítő komputeres puttyogásaival, de a gitárszekció valamelyest menti a helyzetet. A lemez játékideje amúgy elég tisztességes, de igazából volt idejük dalokat írni bőven, úgyhogy ezt nem számítom plusz pontnak. A tizennégy felvételből azonban sajnos csak néhány darab van, ahol érezni valamiféle kis tüzet, amitől egy rock and roll album az, ami. Amolyan felemás az egész: rock and roll és valamiféle modern rhythm and blues alapokra épített balladisztikus rockzene váltakozik komputeres effektekkel keveredve, és természetesen megspékelve Axl Rose experimentális hangtónusaival és  énekstílusával. Nekem kicsit kevés a kraft a lemezen, több, a Scraped-hez hasonló tempósabb/húzósabb dal kellene és akkor egész jó lemez lehetne. 

Enélkül azonban többnyire középszerű, átlagos felvételek sorjáznak az albumon, néha ugyan felbukkan egy-egy keményebbre formált ritmus, húzósabb tempó, ötletes riff, kellemes effektezés, mégis vegyes érzéseket kelt ez az egész produkció az emberben. Chris Pitman komputerbütykölése például konkrétan idegesítő tud lenni. Egy komputeres programozó bevétele egy rockbandába mindig óvatosságra intő jel - pár szabályt erősítő kivételről tudunk csak ezen a területen. A Chinese Democracy azonban olyan szinten támaszkodik komputeres elemekre, ami már messze túlzás és ami még ennél is nagyobb baj, hogy többnyire rossz érzékkel alkalmazzák ezeket, meglehetősen mély szakadékot ásva a hallgató és a dalok közé, cseppet sem könnyítve azok befogadását, ne adj' Isten megkedvelését. Többször feltűnt, hogy az alapok rendesen megvannak támogatva programozott taktusokkal, a gitárszekció meg alig győzi egyfajta tőkesúlyként irányban tartani a dolgokat, de legalább is elkerülni a borulást, nehogy végül valami bizarr rockdiszkóba forduljon át a mutatvány.

A dalok többsége sajnos lapos, unalmas, jellegtelen, nehezen szerethető - úgy is mondhatom, hogy rossz. Ha arra gondolok, hogy a mai magyar rockzene képviselői közül nem is egyet lehetne említeni, akik álmukból felébredve is ennél nagyságrenddel faszább albumokat bírnak összehozni és nem tíz év alatt(!), kezdek csak elkeseredni igazán, mennyire tragikus, hogy Közép-Európába születtünk.

Az egész csapatból egyetlen ember van, aki valamelyest próbál némi fémet csempészni a dalokba, ez pedig Ron Thal szólógitáros. Nem tudom, mik a tervei, de nem lepődnék meg, ha hamarosan követné Slash példáját és alapítana egy jó kis rock'n'roll bandát. Az IRS, a There Was A Time, a Riad And The Beduins szólói ajándékként hatnak a borzalmas prüntyögések mellett, pedig semmi különleges nincs bennük, de az ember a Chinese Democracy hallgatása közben megtanulja értékelni a keveset is.
 


Amint az a fentiekből kiderülhetett, nekem az új Guns a Chinese Democracy alapján inkább nem jön be, mint igen, de simán el tudom képzelni, hogy a hibái ellenére is lesznek sokan, akik szeretni fogják az albumot és a csapatot. Főleg azoknak való zene ez, akik könnyen meg tudnak békélni az átlagos, középszerű rock zenével. Régi Guns rajongók ne itt keressék a  szép emlékeket, hanem inkább a gyűjteményükben. Vagy hallgassák továbbra is a Velvet Revolvert, ha régi kedvenceikre vágynak. Persze sejtem, hogy Axl mit mondana minderre, ha olvasná ezeket a sorokat. Valószínüleg elhajtana a 'csába, hogy ha nem értem a művészetét, akkor ne akarjak írni róla. Hja, lehet, hogy nem is kellett volna... megleszek nélküle.

4.5/10

Az album hivatalosan a mai napon jelent meg, de november 21.-e óta teljes egészében (és nagyon jó minőségben) meghallgatható a Guns 'N Roses MySpace oldalán is: 
Guns 'N Roses : Chinese Democracy - MySpace

 


 

Hajtom a traktorom a drogfarmon - Monster Magnet, Nebula & The Pilgrim Fathers a Wigwamban

Dave Wyndorf-ot és csapatát, a Monster Magnet-et nem sűrűn fújja a szél a Kárpát-Medencébe. Legutóbb a Metallica előtt játszottak az MTK stadionban, de az olyan régen volt, hogy már én sem emlékszem rá. Tegnap este újból itt voltak és egy majdnem tökéletes koncerttel tisztelegtek a rajongók előtt.

A Wigwam nem az a hely ahol aréna-turnékat tartanak majd, viszont az egyik leghangulatosabb rock-klub az biztos. Tipikusan ilyen koncertekre termett, mint a tegnapi. 

A kezdés halálpontos volt: este nyolckor már a deszkákon állt az angol The Pilgrim Fathers nevű öttagú formáció, akiknek első lemeze Short Circular Walks In The Hope Valley címmel éppen idén jelent meg. Hát ez az experimentális, progresszív, pszihedelikus stoner nem volt semmi élőben. Már amúgy is úgy léptek színpadra, hogy el volt szállva mindenki, de különösen a 'Joe Cocker reinkarnációja' kinézetű énekes, Shelf volt igen „fáradt”. A muzsika amit játszanak saját meghatározásuk szerint „aláfestő zene űrhajósok halálához”. És ez pont olyan: agyig torzított lebegős ének, sampler betétek és tempóváltások sokasága. Érdekes volt, csak az a baj ezzel a zenével, hogy nem koncertre termett, hanem arra, hogy otthon egy fotelben élvezze az ember. A színpad előtt összegyűlt pár műértő azért értékelte a félórás koncertet.

Rövid átszerelés után a los-angeles-i trió, a Nebula következett. A bandát az az Eddie Glass vezeti aki a Fu Manchu gitárosaként egész szép nevet szerzett magának a szakmában. Amit élőben ez az ember összepengetett az tényleg bámulatos volt. A zene amúgy is elég fogós, direktebb, nem annyira repülős és ez élőben nagyon jól működött. Új dalok mellett volt Let It Burn, Smokin' Woman, Long Day, hogy azokat a nótákat említsem amiket meg is jegyeztem, de az összes többi is simán koncertfavorit. Az időközben népesebbé duzzadt közösség vette is a lapot, a csapat nagy éljenzések közepette távozott háromnegyed óra után.

Dave Wyndorf két évvel ezelőtti gyógyszertúladagolása nem múlt el következmények nélkül. Egyrészt lejött az anyagról, másrészt felszedett vagy huszonöt kilót, harmadrészt látszik rajta, hogy büszke arra, hogy tovább tudott lépni. A 2008-as turné eredetileg a tavaly megjelent 4 Way Diablo című nagylemez Európa-turnéjaként indult, de aztán ebből inkább egy best-of műsor lett, lévén, hogy az új lemezről egy árva nótát sem játszottak.

A kezdés tökéletesre sikerült a Dopes To Infinity, Crop Circle, Powertrip hármasával. Dave még mindig igazi rocktorok, a frontemberek egyik legjobbja, bár a hangja sokszor teljesen szét volt effektezve. A hangzás bivaly volt, telten és arányosan szólt minden, kiválóan lőtték be a cuccot. A korai időkből eljátszott Twin Earth, Third Alternative, Zodiac Lung egy kicsit leültette ugyan a hangulatot, hogy aztán ismét a tetőfokára hágjon a minden. A Negasonic Teenage Warhead és a Space Lord kettőse ütötte talán a legnagyobbat, megőrült mindenki.

Rövid pihenő után még visszajöttek és bár a Melt, Cage Around The Sun, Tractor hármasa még óriási hype volt, az utolsónak játszott, hosszan jammelős Spine Of God-ot kihagyhatták volna, igaz legalább vicces volt az American Pie című dal belecsempészésével.


Egy pici hiányérzetem maradt csak: ha már best-of műsort hoztak, akkor nem kellett volna jó pár nóta végét hosszúra nyújtani, mert így belefért volna még egy Unbroken egy Monolitic vagy egy Heads Expolde. De ez már csak kötözködés, az igazság az, hogy mindenki elégedetten távozott a Wigwamból tegnap este. Egyet sajnálok csak, hogy hosszú gondolkodás után mégsem vettem zenekaros pólót.  

Setlist :
01. Dopes To infinity
02. Crop Circle
03. Powertrip
04. Twin Earth
05. Third Alternative
06. Zodiac Lung
07. Radiation Day
08. The Right Stuff
09. Negasonic Teenage Warhead
10. Space Lord
----
11. Melt
12. Cage Around The Sun
13. Tractor
14. Spine of God 

  (A képek minőségéért elnézést, de legalább authentikusak és valóban a helyszínen készültek. Most már tényleg ideje egy normálisabb fényképész-telefont beszereznünk....)
 

YouTube-on máris fent van egy video:

Space Lord (részlet) - live @ Budapest, Wigwam
 

BIOHAZARD - 20th Ann. Reunion Tour, DIESEL Klub, Budapest 2008.11.20 - képes beszámoló

Frogfoot megnézte a Biohazard koncertet a Dieselben. Tapasztalatait és képeit az alábbiakban osztja meg velünk. (Köszönet érte.) 

--------------

Valószínüleg nem ezt a koncertet fogják a Bio. zenészei pályafutásuk csúcsaként számontartani... Mintha minden összefogott volna a zenekar ellen ezen az estén: a hangcuccból mindig más szállt el, hol a mikrofon, hol a monitor, stb...
Szerencsétlenkedő technikusok, ideges zenészek (Evan félreérthetetlen "látodeztmingyámegbaszlak" kézmozdulatai a keverőpult felé:) )
Hiába adnának bele a zenészek apait-anyait ha a technika kifog rajtuk. Végül sikerült összehozni, hogy nagyjából működjenek a dolgok, és ami utána következett az igazi HC volt bele az arcunkba. Mindent elkövettek, hogy ne legyünk csalódottak. Szerencsére a közönség kiváló partner volt ebben és óriási volt a hangulat! Le a kalappal a zenészek előtt,a sírból hozták vissza az egész estét.

Ez egy egészen különleges hangulatú koncert volt,kár lett volna kihagyni.

--------------

A csapat a Bravewords.com közlése alapján így sommázta a budapesti fellépését:

"Budapest mindig is fasza volt, de ma este kicsit bajban voltunk az elején. Borzasztó sok gondunk volt néhány nem hozzáértő helyi technikussal, de végül minden megoldódott. A show ezután már kibaszott jól ment ('like muthafucka') :). A végén csináltunk pár ráadást is... kurva jó volt. 'Fuck yeah!'"

És végezetül egy aktuális hír: a Crach Music bejelentette, hogy újrakiadja a BIOHAZARD 2000-ben megjelent Tales From The B-Side című lemezét újratervezett borítóval, plusz egy DVD lemezzel megspékelve, amely néhány japán és európai koncertről fog felvételeket tartalmazni. A CD/DVD csomag 2009. február 24.-én fog megjelenni. 
A Punishment című dal demóját meghallgathatjátok a Crash Music kiadó MySpace oldalán:

BIOHAZARD - Punishment demo, Crash Music Inc. MySpace

---------------

Képek a budapesti koncertről (Frogfoot felvételei):

 

Tankcsapda : Mire vagy kíváncsi? - új videoklip

Magyar hon legnépszerűbb rockzenekara új videoklipet készített a Mire Vagy Kíváncsi című nótára ami a Valami Amerika 2 című film betétdala. A felvételek nyáron a Pecsa szabadtéri színpadán készültek. A klipet – csakúgy, mint a filmet – Herendi Gábor rendezte.  A csapat eközben javában dolgozik új lemezén, amire remélem ennél ütősebb nóták kerülnek.
 

 

Go for Gold! Előre az aranylemezekkel kikövezett úton : Nickelback – Dark Horse

Aki Carlos Santana-val készít közös nótát az már menthetetlenül mainstream. Chad  Kroeger énekes-gitáros frankón el éjóéjóejóézte az időt Carlos bácsival, és ettől ő is és az általa vezetett csapata is egyből világsztár lett, ha addig már nem voltak azok az előző All The Right Reason című album Rockstar című nótájának köszönhetően.   

Pedig milyen jó kis csapat voltak az ezredfordulón. Grunge-al erősen átitatott zenéjük mesteri volt, aztán írtak egy slágert, onnantól más a világ. Választani kellett: vagy a közepes ismertség, vagy villa Los Angeles-ben. Hát a tököm választana az elsőt, én is jobban ácsingózom egy luxuskéró után. Innentől előre a milliós lemez-eladások, aranylemezekkel kikövezett útján. Mit arany! Multiplatina, hiszen az All The Right Reason-ból 10 milliót vettek meg a népek. Ha pedig már fut a szekér lökjünk egyet rajta még jelszóval, most három év után itt az alig háromnegyed órás hatodik nagylemez. 

A Kroeger tesók – merthogy Chad bátyja Mike basszuson játszik - tudják mi a dolguk, de az is világosan látszik, hogy még régi önmagukból is megvan valami, csak azt a siker érdekében nem szabad túlságosan előtérbe engedni. Chad barátunk igazi rocktorok ez mindjárt az első két, mélyre hangolt nótában a Something In Your Mouth-ban és a Burn It To The Ground-ban kiderül. Döngölő basszustémák, lüktető, húzós dalok. Ilyenekből kéne még vagy nyolc és akkor jó volna nekem, nekik a fentebb említtek miatt meg nem annyira. Az első kislemezes Gotta Be Somebody-nál aztán helyreáll a világ rendje. Totál MTV kompatibilis sláger-rock darab, minden izgalom nélkül. Már megbocsásson mindenki, de ilyen refrént Enrique Iglesias-tól vár az ember. A hármas I'd Come For You nem változtat a meneten, amolyan rock lírai. Néhány csapat jól csinálja ezt, de általában ki nem állhatom az ilyesmit. Aztán a következő betonkemény Next Go Round kitisztítja a hallójáratokat. Mintha nem is ugyanaz az együttes játszotta volna az előző nótát; a lemez legjobb dala. Az ezt követő Just To Get High megint zenecsatornákba és rockrádiókba való tétel, de ebben legalább van sodrás és dög. A Never Gonna Be Alone, olyan amilyet a címe sejtet: közel négy perces nyáladzás a rosszabb fajtából. A Shakin' Hands-et füstös, blues hangulata a jobb darabok közé emeli. A fantáziadús címmel megáldott S.E.X. a hard vonalat hozza, jó kis málházós, klafa szólóval megdobott nóta. A Today Was Your Last Day megint a szokásos középtempós félakusztikus pop-rock, míg a lemezt a stílusidegen This Afternoon, Roy és Ádám-szerű báli-rock zenéje zárja. Dáridóba vele. Ha még volna.


Aki szerette a Nickelback-ket eddig, szeretni fogja ezután is. A Dark Horse egyenes folytatása az előző lemeznek, hibázni képtelenség vele, el is megy belőle jó pár millió az hótziher. A Roadrunner Recordsnál meg összetehetik a két kezüket: most már nekik is van egy Bon Jóskájuk, amelyik fossa a pénzt. Reggeli kávé mellé azért elmegy.
         

6.5/10

 Audiovideo - Nickelback : Next Go Round

Stoner egy másik bolygóról : Monster Magnet - Negasonic Teenage Warhead | Rock/Metal himnuszok 8. rész

Ha már Saabi barátommal tiszteletünket tesszük e hét péntekjén a Monster Magnet Wigwam-beli koncertjén, azt gondoltam essen ebben a rovatban is pár szó róluk. Megjárták a hadak útját az kétségtelen. Egy állandóság van csak: Dave Wyndorf éneke-gitáros még mindig itt van és túl az ötvenen sem áll le. Bár a 4 Way Diablo című tavalyi lemezük nem a zenekar pályafutásának csúcsa azért korábban írtak jó pár fogós stoner-space-hard rock nótát. Kézenfekvő lenne, hogy alant a Space Lord szólaljon meg, de nem az fog, hanem a Negasonic Teenege Warhead a Dopes To Infinity című klasszikus lemezről.

 

 

süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum