Megmondom őszintén amikor először végigment a Turbo bemutatkozó lemeze a játszóban nem sok kapaszkodót találtam a zenében. Kicsit unalmasnak és egysíkúnak tűnt az ötvenöt perces album. Hogy ne első blikkre született kritika legyen a lemezről, még vagy ötször-hatszor hallgattam meg a lemezt.

Megérte! Bár nem minden hibától mentes a korong, egyenlőre biztosan az idei év első igazán üdítő performanszát sikerül nyújtania a Turbo-nak. Bár debütlemez az övék, mégis a hazai undergroundban ismerős nevek alkotják kvintettet akik korábban olyan zenekarokban fordultak meg, mint a Fresh Fabrik, a Warpigs, a The Carbonfools, vagy a  Rémember

A zenekar stílusát a legnehezebb belőni, hiszen a 70-es évek pszihedeliáján át a crossoverig, a garage rockig sok minden megtalálható itt. Sok kritikában olvastam a The Mars Volta-val való hasonlítgatást. Tény, pár nótában van benne valami, de ha nagyon beleásnám magam a dolgokba, még biztosan eszembe jutna pár másik zenekar neve is.

A zenekar 2007 tavaszán már jelentkezett Boarman Sessions-re keresztelt EP-vel és a korongon szereplő One More Time című dalra március elejére elkészült a zenekar első videoklipje, amit meglepően sokat játszottak a magyar MTV-n és abban a bizonyos nagyon zenei rádióban.

A zenekar 2008. második felében rögzítette első nagylemezének anyagát, a felvételeket Hidasi Barnabás irányította a Soundmaster Stúdióban és az anyag érdekessége, hogy a dalokat nem hangszerenként, hanem egyszerre vették fel. Előnye a szinte lélegző produkció, hátránya a pár apróbb hiba, ami bent maradt a lemezben.

Ami viszont egy picit sok az a lemez hossza. Ötvenhat percben kicsit megfárad a produkció. Szokni kell még Tanka Balázs magasabb fekvésű hangját is, jó dalokból viszont szerencsére nincs hiány.

A Tears Of Chronos intrószerű kezdése után mindjárt az Out Of My Mind igazi sláger a maga nemében. Hasonszőrű rokona az ezt követő hammonddal megtámogatott 70-es évek hard rockja stílusban íródott Shine On. Ezt a lemez egyik legjobb nótája a pulzáló basszustémákkal megspékelt Heavyweight Promises követi a maga fejből kitörölhetetlen refrénjével. Az ötös Family Warfare a refrénen viszont kívül nem sok emlékezeteset vonultat fel. Az echte Bon Jóska nyitányú Turning Soul viszont aztán igen kellemes nótában folytatja. Az If I Had A Plan cammogósan indít, de nagyon erős refrént produkál.  A nyolcas Simple Man egy kicsit a műfaj sallangjaira épít, ám lefelé nagyon nem lóg ki minőségben, viszont az Indecision hatperces lebegése kicsit unalomba hajlik a végére, de a grunge rokon refrén nagyon állatra sikerült. Ezt a végre pörgős Wild Pony követi eszement jó riff és billentyű kombinációjával és remek refrénjével, de a totál sláger My World's On Fire ezt is lepipálja. A lemezt a leghosszabb dal, a Come To Me zárja a maga majd nyolc percével, elszállós-lebegős hangulatvilágával, bár én ezt már nem erőltettem volna ide a végére.

A Turbo bemutatkozó lemeze nagyon erősre sikeredett, nem egy tipikus első lemezes banda bemutatkozása és valójában a tagok előélete miatt nem is lehet az. A magyar zenei színtéren ráadásul maga stílus is kuriózumnak számít és minőségében simán adott a külföldi piacok felé való nyitás is. Respekt!

 

/ez az írás a zene.hu portál számára készült - köszönet  a promo CD-ért!/