Már megint eltelt egy év. Konkrétan úgy röpködnek az évek, hogy magunk is kapkodjuk a fejünket, hogy megint vége lett egynek. Egy évvel ezelőtt azt írtam, hogy a mi magunk sem gondoltuk volna, hogy az általunk művelt rockzenei újságírás egy fajta fanatizmussá változik, pedig akkor még jórészt ketten (!) vittük az egész oldalt. Erre az évre nem is tudom milyen jelzőt találjak, mert egyrészt még a terveink között sem szerepelt, hogy így felpörögnek az események, másrészt pedig csak sodródtunk azokkal.

2008-ban abszolút blognak indult az az egész, ma meg egy naponta többször frissülő rockzenei magazin, ami – talán nem tűnik szerénytelenségnek – abszolút naprakész tartalommal bír. Egy március végi napon „romlott” el minden, amikor Réti Zsolt fotós - aki azóta kollégánk – felhívott, hogy szeretne nekünk fotózni. Nekünk, akik addig akkor jutottunk el egy metál-koncertre, ha megvettük rá a jegyünket. Mivel régóta mozgott ebben a "bizniszben" jó ötletei voltak és jó értelemben vett fanatizmusával olyan ajtókat is ki tudott nyitni, melyekről álmunkban sem gondoltuk, hogy nyithatók.

Ennek eredményeképpen szinte az összes, nagy névnek titulált előadó koncertjén ott voltunk, sőt eljutottunk az idehaza valamit is számító fesztiválok nagy részére is. Külön öröm volt beszámolni a Rammstein, a Metallica, a Kiss, és Ozzy bátyó koncertjéről, de a The Dillinger Escape Plan, a Sick Of It All – Madball páros vagy a Sabaton koncertje is élmény marad. 

Közel 150 hanghordozóról írtunk, mely biztosan nem lett volna ekkora szám, ha év közben két kimondottan jó „tollú” fiatalember nem csatlakozik hozzánk. Gyuszi és Norbi érkezésével ráadásul a stílusirányzatokban is bővülni tudtunk.

2010-ben is igen erős produktumok láttak napvilágot és most több olyan banda is tudott nagyot dobni, akiknek nevét eddig egyáltalán nem is hallottuk. A hazai lemezekről szóló recenziók száma viszont sajnos csökkent nálunk, amelynek csak egyik oka az, hogy idén kevesebb magyar album jelent meg, mint tavaly. A másik – jóval fontosabb – tényező az, hogy idén év közepétől valahogy leállt az a promóciós gépezet, ami addig jól működött és nem egy esetben maguktól a zenekaroktól kellett a megjelent albumot beszerezni.

Idén több figyelmet fordítottunk az interjúkra is. Több magyar csapattal beszélgettünk, Téglás Zoli és a The Dillinger Escape Plan nagyon készséges volt, és akkor a Sabaton basszusgitárosát Pär Sundströmöt nem is említettem, aki a napi koncertek között volt olyan kedves kérdéseinkre válaszolni. 

2010 sajnos a nagy veszteségek éve is a rockzenében. Minden idők egyik legnagyobb metál énekese Ronnie James Dio májusban távozott közülünk, elment Peter Steele a Type O Negative frontembere és tragikus körülmények között hunyt el Paul Gray a Slipknot basszugitárosa. 

A szebb jövőt illetően már vannak tervek és, ha minden jól alakul akkor lehetőségek is arra, hogy jó színvonalon folytatódjon a RockStation, ami a hozzátartozóink türelme nélkül talán sehol sem lenne.

Végül pedig nem marad más hátra, mint hogy RockStation stábja nevében, minden kedves olvasónknak és együttműködő partnerünknek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és fémzenében gazdag, nagyon Boldog Új Esztendőt kívánjunk! Találkozzunk 2011-ben is!

RockStation Team                                                                                            (sunthatneversets, Saabi, Réti Zsolt, ráczÚr, norbertK & frogfoot)