Az előző nap bejelentkezésünk óta sok minden nem változott. Jó idő, sok látogató- de kellemesen szellősen - és rengeteg jó zenekar, már ami a vasárnapi felhozatalt illeti.
A Jennifer Rostock glam-punkja nagyon népszerű volt a német és helyi erők között. A szénné vart fáradhatatlan dögös-vörös énekesnőt kajálták a népek, pláne, hogy még németül is énekelt.
A németes nevű, de norvég Katzenjammer nemsokára itthon is játszik. Folk, country, bendzsó, balalajka. Nem volt túlságosan rock, de poénnak elment. Ezután a Times Of Grace végre villanygitárral tolta, metalcore bele az arcba. Zúzz!
Az ex-Gunner Duff MC'Kagan Loaded nevűcsapatát a is megnéztük. Azt kellett konstatálnunk, hogy Duff azt csinálja, amihez a legjobban ért: rakenrollt. Glenn Danzig legalább olyan izmosan szólt, mint amilyen ő maga. Nagy élmény látni a mestert, mert sűrűn nem dugja át az orrát Európába.
A Korn-tól, ha nem is estünk hasra, azt el kell ismerni jó koncertet toltak. Jonathan Davis, mint tudjuk jó frontember, de ezen az estén Ray Luzier dobos még nagyobbat alakított, viszont Fieldy, a basszer fekete pontot érdemel.
Magyar szemmel/füllel talán hihetetlen, de a nap headliner-e a dán Volbeat volt, akik német nyelvterületen, akkora sztárok, hogy csak na. Elvis metáljuk amúgy is fesztiválokra való, minden daluk slágerként hatott, mondanom sem kell ezen az estén nem tudtak a szervezők hibázni velük.
Fotók: Réti Zsolt
