Jó 12 év telt el már az Antipop, a legutóbbi Primus album óta. Igaz, 2003-ban volt egy DVD 5 új nótával, de azután inkább csak koncertezgettek. Visszatért Jay Lane dobos, aki anno réges-régen egyetlen demo erejéig volt a banda tagja. Ebből talán lehetett sejteni (vagy remélni, ki hogy szereti), hogy kissé visszakanyarodnak a régi időkhöz. Továbbra is itt van Larry LaLonde, aki az ősidőkben még a kultikus death/trash/black Possessed tagja volt. Azért ez jelzi, hogy nem jöttmentekből áll a banda. És hát maga Claypool, az arc, aki imád szívni, kedvenc sportja pedig a legyező horgászat. És hogy alapjában véve milyen zene is a Primus? Nos, avatatlan fül számára nem sokkal másabb mint a Kenó sorsolás zenéje, de maradjunk annál, hogy különleges, utánozhatatlan, beteg és leginkább leírhatatlan.
Claypool a Frizzle Fry érához hasonlítja az új albumot, ami részben igaz is, már a borító is a régi cuccokra hajaz. A felejthető intró után a már koncerteken is játszott Hennepin Crawler-el indul, ami jó kis tingli-tangli nóta, fülbemászóan brummugós bőgővel, király bőgőszólóval, néha disszonáns dallamokkal, kellően őrült vokálokkal. Igazán elborult cucc. A Last Salmon Man már hagyományosabb Primus nóta, lüktető témával, sok gitárnyűvéssel. Ez a két nóta nálam B.Á.R.M.I.K.O.R. nyerő, szivesen hallgatom őket akármikor, telitalálat mindkettő. Az Eternal Consumption Engine a hol meseszerű, hol operás vokáljaival nagyon beteg, beleillik a Primus “rajzfilm zene” vonalába, ahogy a Lee Van Cleef is. Az Eyes Of The Squirrel nagy kedvenc még, a szám felétől olyan experimentálkodás megy hogy ihaj. Viszont itt kezdődik a probléma. Az album átlagos hossza ellenére is a végére igencsak leül a produkció. Nem sok minden van amire igazán felkapná az ember a fejét. Szólnak a nóták, de (önmagukhoz képest) semmi extra, semmi durvulás, semmi húzás, semmi igazán különlegesség. A szövegek is hozzák a megszokott színvonalat, könnyen megjegyezhető, kellően bolond sorok, és persze meg van a mögöttes tartalom is, Claypool régi emlékei (Jilly's on Smack), társadalom kritika a féktelen fogyasztásról (Eternal Consumption Engine) és arról amit épp most csinálsz, a net előtt punnyadásról (Eyes of the Squirrel).
Szóval vannak nagyon jó dalok, ez tény, de összességében az album inkább a rajongóknak való. Mondjuk örülök, hogy kiadták, inkább ez, mint a semmi. Amúgy világos: a Primusról van szó, nem könnyű zene, emészteni kell. Akár évekig. Én pár hetet adtam neki, megtettem mindent, de inkább hallgatom az első két nótát meg tízszer, mint az egész albumot egyszer. Korrekt anyag és kész, a tudás és kreativitás vitathatatlan, de ez már nem az aranykor. Egy próbát azért megér bárkinek.
