RockStation

Majdnem egy új lemez: Disturbed – The Lost Children

2011. november 27. - sunthatneversets
A chicagoi Disturbed pont az a zenekar, amely itt Európában tipikus amerikai bandának van elkönyvelve. Sokan tucatzenének tartják, de a BigMac is tucat mégis megzabálod, úgyhogy közben ne gondolkodsz ezen. A banda szép csöndben már 13 millió eladott lemeznél jár világszerte, legutóbbi négy albuma, mind a Billboard lista legelején nyitott. Hogy ezt hány igazi metálbanda mondhatja el magáról? Elárulom: egy, azt úgy hívják Metallica. Szóval ebben a ligában nem igazán lehet gyenge teljesítménnyel a csúcson maradni.

 

 

Az Asylum óta eltelt időt aktív koncertezéssel töltötte a banda, aztán ahány tag, annyi mindent mondott a zenekar jövőjéről, kiégésről, a motiváció hiányáról, lebegtetve a bizonytalan jövő tényét. A metálsajtó már elkezdte temetni a bandát, amikor bejelentették (vagy a kiadó), hogy The Lost Children címmel b-oldalas válogatást dobnak piacra. Na-ná, hogy karácsony előtt, de hát ilyen olcsó marketingfogásokkal is lehet nagyot szakítani.   

A b-oldalakra általában a nagylemezről valamiért kilógó, a koncepcióba nem illő dolgok kerülnek, így itt is valami ilyet vártam, azonban, ha nem tudnánk honnan vannak a dalok, simán bevennénk akár azt is , hogy ez egy új album. Ráadásul, abból is a jobbik fajta. 
 
 
Van itt tour edition-ön szerepelt dal, japán kiadáson bónuszolt nóta, limitált kiadáson lévő track, a Damien Echols Defense Fund alapítvány támogatásra készített dal (3), Transformers filmzene és mindösszesen egy eddig sehol sem halott munka, a Mine.
   
A lemez hossza 60 perc, melyre két feldolgozás (Faith No MoreMidlife Crisis; Judas PriestLiving After Midnight) is felfért. Igazából egyetlen gyenge dal sincs rajta, sőt a Hell, az Old Friend, a Monster, Run vagy egy pár másik bármelyik Disturbed lemez húzónótája is lehetne.
 
 
Sok meglepetés persze nincs: szaggatott, fejet legyaluló gitártémák, fülbe ülő refrének. Szóval mindaz amiben ez a zenekar mindig is nagyon erős volt és sikereit is ennek köszönhette. Nem tipikus válogatáslemez a The Lost Children, de legalább olyan album, aminek van értelme, mert a sima best of kiadványok zöme csak szimpla pénzlehúzás. 
 
 
Track lista:
 
01. Hell (b-side: Ten Thousand Fists) 
02. A Welcome Burden (b-side: The Sickness) 
03. This Moment (Transformers: The Album
04. Old Friend (b-side: Asylum
05. Monster (b-side: Ten Thousand Fists) 
06. Run (b-side: Indestructible) 
07. Leave It Alone (b-side: Asylum) 
08. Two Worlds (b-side: Ten Thousand Fists) 
09. God of the Mind (b-side: from The Sickness
10. Sickened (b-side: Ten Thousand Fists) 
11. Mine (kiadatlan b-side: Asylum) 
12. Parasite (b-side: Indestructible) 
13. Dehumanized (b-side: Believe)
14. 3 (b-side: Asylum, digitális single the West Memphis Three támogatásához
15. Midlife Crisis (Faith No More feldolgozás, az A Revolution in Sound-on szerepelt) 
16. Living After Midnight (Judas Priest feldolgozás, az A Tribute to Judas Priest: British Steel Vol.1-en szerepelt) 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr143415150

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum