Bőséges, ám húzónevekben talán nem annyira erős terméssel jön majd az október a lemezmegjelenések terén. A legnagyobb érdeklődésre várhatóan Lou Reed és a Metallica Lulu című lemeze számíthat, de valószínűleg sokan várják a Báthory Zoli vezette Five Finger Death Punch harmadik lemezét is. Az Iced Earth új énekessel tér vissza és a nagy visszatérők közé tartozik a Will Heaven is. Valószínűleg a kékkel kiemelteken kívül is jelentkezünk majd lemezkritikákkal, de ezeket vehetitek szinte biztosra. Ha valamit, valakit kihagytunk a listából kommentben írjátok meg, vagy jelezzétek az rsszerk@rockstation.hu e-mail címen.
Ma 20 éve jelent meg a Nevermind. Ugyan a zenei portálokon a csapból is ez folyik, de egyszerűen pofátlanság lenne nem megemlíteni részünkről. Világszerte 24 millió példányt adtak belőle, Kurt Cobaint és a Nirvanát azonnal világhírűvé tette. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy ott a helye minden idők legnagyobb hatású lemezei között.

Az idén 30 éves zenekar tiszteletére 3-órás BEST OF műsor a legnagyobb klasszikusokkal!
Az Opeth-tel való ismeretségem – azonfelül, hogy elég sok borult arcon láttam addig a zenekari pólójukat- 2006 szilveszterére tehető, amikor is hajnal három tájékán egyik haverom betolta a lejátszóba valamelyik albumukat. Party gyilkos megmozdulás volt! Valaki meg is jegyezte, hogy minden buliban eljön az a pillanat, amikor egy zeneőrült átveszi az irányítást, és önkéntes missziójával úgy gondolja, hogy felveszi a kultúr diktátor szerepet.
III címmel még múlt évben jelent meg az Alter Bridge lemeze, azonban a banda október 17-én egy speciális kiadásban is megjelenteti azt III.5 címmel. Az album 3 új számot (Zero, Home és Never Born To Follow) tartalmaz, valamint egy 60 perces dvd-t One By One címmel, amely a banda történetét dolgozza fel.
Az idén 49 éves Wino hírből sem ismeri a pihenést, ugyanis a The Obsessed, a Saint Vitus, valamint a tavaly nálunk járt Shrinebuilder oszlopos tagja épp annak köszönheti rajongóinak lankadatlan figyelmét, hogy mindig kapható egy kis örömzenélésre. Márpedig ez esetben biztosak lehetünk abban, hogy a végeredmény minőségi és hibátlan doommá fog kikerekedni, és nincs ez másként a
A modern metalcore és emocore keverékének szerelmesei idén sem szenvedtek hiányt jó koncertekben, főképp, ha a színtér európai képviselőiről van szó, hiszen májusban a Caliban és a For Today vendégeként jött a Dürerbe a svéd Adept, míg a portugál More Than A Thousand egyenesen két koncertet adott idén. Eddig. Hiszen most a Skalar és az Under The Music jóvoltából az év utolsó hónapjában a két banda ismét elfoglalja a Dürer Kertet. 
A Mastodon-nal elég érdekes a viszonyom (na jó, annyira nem, de leszarom, leírom). Az első album, a Remission nekem kimaradt. Utána a Leviathan jött, látott, győzött. Hatalmas riffek vannak rajta. Nem is a dalok, inkább a riffek a fenomenálisak. A Blood Mountain elment mellettem. Aztán jött maga a csoda a Crack the Skye, amit csak bepelenkázva tudtam hallgatni, mert másodpercenként fostam össze magam a hangfalakból áradó királyságtól. Azóta kiadták a felejthető Jonah Hex filmzenét, valamint egy botrányosan szar koncertalbumot (azok a vokálok, úristen, gyalázat). Mivel direkt kerültem a The Hunter-höz promóként kiadott dalokat, nagy kérdés volt még pár napja, vajon milyen lesz az új album, lehet-e übereleni az előzőt. Na vajon...