A The Sharon Tate a hazai klubélet egyik prominens képviselője. A csapat túl van két EP-n egy lemeze, de Szabó Zsolt a zenekar énekese azt mondja hosszú út van még előttük. A nemrégiben megjelent új anyagról és a zenekar terveiről beszélgettünk vele.  

Bár sokan ismernek benneteket, pár mondatban bemutatnátok a zenekar eddigi munkásságát?
A zenekar 2008-ban alakul egy teljesen kezdő bandaként, amatőr zenészekkel. Túl vagyunk egy kétszámos demón, két EP-n és egy lemezen, amit nem neveznék még bemutatkozó anyagnak. Jártunk erre-arra már itthon és külföldön. Mondhatjuk úgy is megjártuk a hadak útját.

Hogy látjátok, milyen volt a fogadtatása a Cube-nak (ha már ennyit kellett várnia rá a közönségnek)? A Curse of Obsession-höz viszonyítva miben rejlenek a főbb különbségek?
Nagyon jó fogadtatást kapott attól függetlenül, hogy nagyon sokat késett és rengeteg gond volt vele (elveszett sávok, kapkodós énekfelvétel). Ami nagyon fontos, hogy a Cube sokkal közelebb áll a zenekarhoz, hiszen itt már az aktuális felállás zenél. Elindultunk egy úton, aminek a végén talán az a stílus és hangzás van, amit mindig is kerestük.

Mivel a Cube egy koncepciózus lemez – ami témájában elvileg folyamatosan építkezik – mesélnétek róla pár mondatban?
A Cube a mai fiatalság kálváriája. Lényegében az egyre digitálisabb világ hátulütőit mutatja be. Mivel ez legfőképpen a mi korosztályunkat érinti, testközelből tapasztaltuk meg az emberi kapcsolatokban végbement változásokat, ami egy nagyon jó témát adott a dalszövegeknek.

Gondolom a tagok még nem a zenélésből élnek. Te mivel foglalkozol a zenekaron kívül?
Én jelenleg egy számítástechnikai cégnél dolgozom mellette pedig a saját (Robival közös) ruhamárkámat próbálom felépíteni.

Borbás Robi grafikusi pályája, illetve az ő ismertsége jelent valami pluszt a zenekar számára?
Persze, rengeteget. Márcsak azért is, mert ő a zenekar design-felelőse is. Sok emberhez eljutottunk neki illetve azoknak a bandáknak köszönhetően, akikkel dolgozott. Meglátták, hogy zenél, belehallgattak és jött a visszajelzés, hogy jó, amit csinálunk. Szóval hatalmas pluszt jelent de úgy érzem egy zenekarnál még mindig a zene és a színpadi teljesítmény, valamint a hozzáállás a meghatározó, nem pedig a szép polóminták.

Milyen zenekarok inspirálják/inspirálták a zenéteket? Kikkel volt nagy élmény megosztani a színpadot és ki lenne még potenciális koncertpartner?
Amikor a The Black Dahlia Murder, vagy a Darkest Hour előzenekara voltunk mindenképp hatalmas megtiszteltetés volt. Kisebb bandák közül a lengyel Drown My Day és a brit Martyr Defiled volt, akikkel nagyon sok pozitív élményünk van. Mindenkinek vannak személyes kedvencei, amelyek hatással vannak az adott tagra illetve a hangszerére. Szerencsére a zenekarban eléggé sokrétű zenéket hallgatunk, ezért hatás is rengeteg van.

Mit vártok az idei évtől? A maya naptár szerint idén jön a világvége :-), mit szeretnétek még előtte mindenképpen véghezvinni?
Hát nagyravágyó álom egy tengerentúli és egy Európa-turné valamint egy lemezszerződés :)

Az Ascension46 égisze alatt Jakab Zoli egyengeti a karriereteket. A The Southern Oracle és a Till We Drop esetében összejött a külföldi lemezszerződés, ti hogy álltok ezzel és Zoli, hogy tud ebben segíteni?
Szerintünk még nem áll ott a zenekar, illetve nem rendelkezik olyan anyaggal ami elég jó lehetne. Dolgozunk a nagylemezen és majd csak akkor tudunk lemezszerződést tervezni.