Lehet-e minden napom derűs, vagy csodás? A fenéket…..
Imádom a perzselő napot, még is a dugóban ülve, a halálba kívánom. Jó-e mikor szakad az eső, de éppen szabadtéri buliba mennék? Dehogy. Ugyan így nem tudok minden nap olyan zenét hallgatni, ami felpörget, vagy esetleg felvidít, energiát ad. Mikor benyomom a fülest, max hangerőn elkezd szólni a Kyuss, vagy az agyamat is letépő Lamb Of God, de nem mindig vágyom erre. Kell a lelkemnek az a sötét zene is, az igazi mély gyűlölettel teli üvöltés. Nem. Ez nem egy blackmetal bandáról szóló cikk, bár volt rájuk hatással az tuti. Sludge-metalt keverő arcok muzsikája ez. Milyen banda? Mazarine.
Na, lássunk neki a full elmebajnak.

Már előre leszögezem, hogy a számok nem a rádióbarát pop kaksi típusúak. A legrövidebb szám is majdnem hat perces. De kezdjük az elején inkább.
A BIO-jukat olvasva, arra gondolhatunk, hogy ez az egész egy vicc. Pornó sztár, hentes, sátánista, elmebeteg, drogos. Ennyi elvont arcot nem lehet, egy helyen összezárni, meg amúgy is….Ezek, hogy találkozhatnak?  Ha nem ismerném Nihil Omikron-t, és rajta keresztül a bandát, én se hinném el. Mindenkinek van egy művészneve, ezzel is óvva a névtelenségüket, plusz az arcukat nem hajlandóak megmutatni (kicsit korai Slipknot feeling, de meglehet érteni, ha meghallgatod a zenét). Nem a siker a céljuk. Csak alkotni akarnak valamit, illetve megmutatni az annyira utált embereknek, hogy őket még sem gyűrhetik le. Lehet hallani legendákat, hogy anno még a 90’-es években a fellépéseiken miket műveltek, de ki tudja, hogy ezek igazak-e vagy sem. Érdekes hogy a koncertjeiket nem jelentik be előre. Hagyják, hogy szájról szájra terjedjen, mint a régi időkben aztán lesz, ami lesz.

A nemrég a MAZARINE Facebook-ra felpakolt öt számos EP-t bárki meghallgathatja, ha készen áll lelkileg. Harminckét perces utazás alatt a Till Death elvisz a legsötétebb bugyrokba. Megmutatja, hogy mennyire lehet más a világ. A lassú Sanctity-vel nyitja meg a poklok kapuját, ha vagyunk elég bátrak belépünk, és élvezzük a horror kirándulást. Millenium Darknes címre hallgat, az a szám, ami nálam az abszolút favorit. Az egész énektéma, ami végig kísér, mintha a vállam mögül mormolnák, és fel készítenének arra, hogy bármilyen szörnyűség megtörténhet. Aztán jön a szám közepén, az örült hörgős rész. A hátam borsódzik a hidegtől. A Misery-ben megtudhatjuk, hogy mennyire utálnak minket, de tényleg MENNYIRE. Az Inside, instrumentális tartalma tökéletesen mutatja, hogy mennyire lehet elfajult, beteg zenét készíteni ének nélkül is. A záró Till death Unites Forever, meg teljesen olyan, mintha a pokol legmélyebb bugyraiból, egy kis Belzebub próbálna megkísérteni.

Mikor érdemes hallgatni? Egyedül otthon a sötét szobában, és tutira fura álmaid lesznek. Igazából még mindig nem tudom megunni ezt pedig már másfél hónapja hallgatom. Aki bírja a kicsit betegebb témákat, annak tutira be fog jönni, ha meg nem annyira rajong értük, az azonnal kedvelje meg, mert tényleg JÓ ez a kattant zaj. Mikor, és hol? Like-oljátok a facebook profiljukat, talán megtudtok valamit…. Sok sikert, hogy felfedezzétek, a sötétebbik oldalatokat.

Tagok:

Mazarine Alpha – ének/gitár/loop-ok
Nihil Omikron – ének
Nyx Omega -- dobok
Tau – basszusgitár/ének/sampler
Lamia Delta – szövegek/vokál/stb…