Valószínűleg, amikor 2005-ben megrendezték az első Novarock Fesztivált az osztrák-magyar-szolvák határ közelében, már akkor is a legjobb biznisznek tűnt erre a pontra leverni egy rockfesztivált, hiszen vonzerő, és nem utolsó sorban üzleti szempontból talán a lehető legjobb választásnak bizonyul. 60 hektár pampa - valahol már az se, hiszen a fű kikopott – a semmi közepén.

Ami a Novarock előnye, az a hátránya is. A semmi közepén nehéz egy jó infrastruktúrával és legalább közepes komfortfokozatban fesztivált lebonyolítani. Ha dögmeleg van (dögmeleg volt) akkor gyakorlatilag az öklömnyi kavicsokkal borított szántóföld maga a sziklás sivatag, ahova ha egy kis szél is érkezik mindjárt beduinnak érzi magát a fesztiválozó. Viszont a felhozatal szempontjából idén is erős fesztivált láthatunk és a komfortigényeket legyőzi az a vágy, hogy az egyszeri rokker a kedvenceit láthassa.

A közel két kilométeres parkolóból történő séta közben a The Answer koncertjébe hallgathattunk bele. Aki volt 2009-ben az AC/DC budapesti koncertjén annak ismerős lehet az észak-ír csapat, akik most is jól interpretálták a 70-es években gyökerező, LedZep rokon muzsikát.

Az első banda akiket úgy igazából megnéztünk a Red Stage-en fellépő los angelesi Steel Panther volt. Itt jut eszembe, hogy a nagyszínpad (aka Blue Stage) és e között kábé egy kilométer a távolság és bár becsülendő a szervezők azon törekvése, hogy a színpadok között ne legyen áthallás, azért ez mégis csak kibaszás, főleg ezen a kalahárira hasonlító terepen.  A Michael Starr énekes és Satchel gitáros vezette, a 80-as évek glam rockját megidéző csapat igazi poéngyáros társaság és a közönség is vette, a hol szinte stand up comedybe hajló átkötőszövegeket csakúgy, mint a pinás-baszós dalszöveggel megáldott glam/rock/metál egyveleget.   

Már a Steel Panther-re is nagy tömeg gyűlt össze a délutáni órákban, de a tömeg a Killswitch Engage öt órakor kezdődő fellépésére hízott meg igazán. A csapatba pár hónapja tért vissza az eredeti énekes Jesse Leach és vele egy kis élet is a bandába. Végig nagyon energikusan zenéltek és még a térdmerevítőben fellépő Adam Dutkievicz is kivette a showból a részét.

A repertoárban nem csak jól megfértek egymás mellett a Jesse korszakos dalok, de az előző énekessel Howard Jones-szal készült lemezekről is játszottak dalokat, My Curse és a Reckoning például biztosan elhangzott. Egy óra tömény energia voltak, jó koncertet láthatott a közönség.

Utánuk a sokak által csak Pantera kópiának tartott Lamb Of God következett. A Lamb Of God tény, hogy sokat merít a nagy elődtől mégsem nevezném kópia bandának. Az attitűdből sok van jelen, de kevesen szántanak így a színpadon az biztos, Randy Blythe énekes pedig az egyik legjobb frontember, akit valaha láthattunk.

A Blue Stage-en még belepillanthattunk a germán The Baseballs koncertjébe, akik gyakorlatilag egy feldolgozásbanda, és világhírű előadóktól dolgoznak fel dalokat és egy picit country-s, rakenrollos stílusban adják elő őket. Fesztiválra tökéletesek és még nagy sikerük is van a németajkú országokban.

Rakenroll után egy kilométer séta ismét a Red Stage-hez, ahol az idén – valószínűleg csak a Fesztiválszezonra – újjáalakult svéd hardcore/punk legenda Refused vette birtokba a deszkákat. A banda igazi mozgatórugója a látottak alapján Dennis Lyxzén énekes és Kristofer Steen gitáros.

Inkább klubokba való koncertjük már erős felhősödésben kezdődött és a hetedik dal után egyszer csak egy rendező termett a színpadon, aki közölte, hogy vihar várható erős széllel és mindenki hagyja el a színpad előtti területet. Ezt valószínűleg a másik színpadon is bemondhatták, mert az esti félhomályban olyan karaván indult meg a pannon sivatagban, mint a posztapokaliptikus filmekben világégés után.

A szervezők elővigyázatossága dicséretes, emlékezzünk csak a tavaly Belgiumban a PukkelPop-on történtekre. Ezután esni is kezdett, a tömeg meg sátrakba bújt, illetve ki hova tudott.  A Within Temptation és a Marilyn Manson koncertjét törölték az erős szélre való hivatkozással, a Link Park-ot a nagyszínpadon ugyanakkora szélben megtartották, amit mi már nem vártunk meg, tavaly úgyis láttuk őket.   

A helyszínen interjút készítettünk Dez Fafaraval a DevilDriver frontemberével és Mike D'Antonioval a Killswitch Engage basszusgitárosával. Az interjúkat hamarosan olvashatjátok majd. 

fotók: Réti Zsolt