2012 nem a fesztiválozó metálosok éve Magyarországon: a Metalfest elmaradt, a Sziget programja metalban viszonylag szegény, így hacsak nem valamelyik külföldi rendezvényt veszi célba valaki, akkor jobbára be kell érnie a klubkoncertekkel. Augusztus 8-án viszont egy olyan turné jut el a Kék Yukba, amelynek a résztvevői egyenként is egy komoly fesztivál headlinerei lehetnének (ahogy azok is egyébként néhol), így együtt pedig tulajdonképpen egy töltelékek nélküli minifesztivált tartanak.

A San Diego-béli Cattle Decapitation bő másfél évtizede van jelen az undergroundban, mostanra viszont megérett a szituáció arra is, hogy ne csak az undergroundban legyen jelen - új lemezével gyakorlatilag befutóban van az együttes, ami nem is véletlen. Az egykor színtiszta grind/death metal zenekarként induló, radikális állatvédő ideológiát hirdető brigád brutalitása továbbra sem szenved csorbát, mostanra viszont olyan változatosak lettek a dalai, hogy a műfaj rajongótáborán kívülre is eljuthat az embereket gyakran haszon- és tesztállati szituációkba helyező szövegek üzenete. Fénysebességű darálásokat tökéletes profizmussal váltogató fogós dallamok, hagyományosabb metal részletek és lassú belezések – ez a Cattle Decapitation 2012-ben, pályája csúcsán, a Monolith of Inhumanity album kiadásakor.

De az sem jár rossz helyen, akinek ez már túl sok. A régivágású, konzervatív halálmetal hívei számára a pennsylvaniai Incantation megkerülhetetlen zenekar. Igaz, ez a konzervativizmus inkább azt jelenti, hogy a csapat ragaszkodik a saját stílusához, John McEntee-ék ugyanis nem a ’80-as évek második felében megszülető, primitív döngölős old school death metalt nyomják, hanem a műfaj egy technikásabb, gonoszabb, disszonánsabb változatát, melyet a ’90-es évek közepére sikerült tökélyre fejleszteniük. Az olyan mai black metal zenekarok hívei, mint a Deathspell Omega vagy a Blut Aus Nord, kétségkívül odafigyeléssel tartoznak az Incantationnek is, aki pedig a technikás death metalt csak akkor szereti, ha a brutalitás olyan sötét hangulattal párosul, mint a Morbid Angel és az Immolation szerzeményeiben, az nagy valószínűséggel az Incantationt is a kedvencei közé sorolja. Ha pedig eddig nem tette, egy pusztító előadás után most majd megteheti!

Aki máshogyan konzervatív a durva metal világában, annak pedig ott a Hatesphere. A dán neothrash ötös azon kevés bandák egyike, akik már a 21. században alakultak, mégis a metalrajongók egy szélesebb körében váltak ismertté és népszerűvé, amit elsősorban töménytelen mennyiségű emlékezetes, minőségi riffjüknek köszönhetnek. Persze azért az sem mellékes, hogy a dallamok terén sem állnak rosszul, ha pedig belassítanak, a szakszóval zsírosnak nevezett riffek is meglepő természetességgel csúsznak ki kezeik közül. A Hatesphere receptjére kétségkívül nagy hatással volt a The Haunted, de mivel ők már megunták a gitár ennyire sűrű pengetését, legfeljebb csak a Lamb of God vitathatja el a Hatespheretől a műfaj trónját. Ha viszont nem a kiadó mérete, hanem a zenei teljesítmény dönt, nem kérdés, ki a győztes.

A haza becsületét itt már csak hősies erőbedobással lehet megmenteni, ezért nem is eshetett más előzenekarra a választásunk, mint a Heroicra. A magát pagan death metalként aposztrofáló, 2010-ben alakult budapesti csapatot tapasztalt zenészek alkotják, akik többek között a Sear Bliss, a Witchcraft, a Turulvér, az I Divine, a Dementia tagjaiként összesen már 89 éve aktívak az undergroundban. Eddig egy háromszámos kislemezt adtak ki (Hordes), de már kész és kiadás előtt áll a bemutatkozó lemez is.

A Subterra és a Fémforgács bemutatja:
2012.08.08, Budapest, Kék Yuk / Blue Hell
Cattle Decapitation (USA)
Incantation (USA)
Hatesphere (DK)
Heroic (HUN)
Jegyár: elővétel 3500, a helyszínen 4500 Ft. Jegyelővétel a jövő Wave-ben és a CD pincében június 27-től.