Az utolsó napra már-már fesztivál idő (25 fok, és napsütés) fogadta a kilátogatókat. Programban nem volt hiány, zenélt a Behemoth, a Machine Head, a Nasum, a Suicide Silence. A nap elején azt hittük Björk is zenélni fog, de ott azért annál többről volt szó.
A Behemoth koncertjétől nem sokat vártam. Hegyalján egy éve teljesen lemaradtam róluk, állítólag alig húsz percet ha zenéltek akkor, ezért amikor egy kis késéssel megérkeztünk az Arena-hoz, és láttam, hogy a színpadon már a lengyel death/black banda zúz, azt hittem még elcsípünk pár 200 bpm-mel megpörgetett darát, meg pár acsargást a kifestett tagoktól, és már mehetünk is tovább. A színpad közelében érve viszont épp, egy kis átkötőként fém fordított kereszteket borítottak lángba.
És a Behemoth nagyon elemében volt, ami a körítést, a showt illeti. Volt itt színpad elejéből felcsapó lángok, vérkapszula evés két szám között, hogy aztán megszállott arccal, vérző szájjal acsarogjanak a tagok. Mindez egy olyan színpad képpel, ahol hátul egy nagy Behemoth molinó, minden zenész előtt vaskovácsolt szimbólumok. A frontember Adam Darski volt, hogy kijött egy papi jelmezben imitálni egy imát, a ráadásban meg egy Gwar maszkot idéző, gladiátoros beütésű álarcban hörgött, gitározott. Ekkor valahogy nagyon nem volt a helyzet magaslatán –az addig kifogástalan- hangosítás, vagy a gitárok, mert egy idő után csak itt-ott hallatszottak, akkor is csak szakadozva, már pedig egy ilyen intenzív műfajban ez nagyon kihallatszik. A végén jött még egy fekete-ezüst konfetti eső, füst, és fények, már-már giccsbe hajlóan. Glamouros black metál? Lehet, de nekem bejött!
Utána a Machine Head –amibe bele lógott félórányi Behemoth- már nem annyira fogott meg. Lehet, hogy a verőfényes napsütés, és a számomra kissé lélektelen Orange nagyszínpada volt az, ami miatt nem fogott meg túlzottan Robb Flynn és csapata, de az is lehet, hogy a korán ellőtt Imperium volt az, ami elvette a kedvem tőlük. Félni mondjuk nem kellett, hogy a kulturális igények kielégítetlenek maradnának, mert az Odeon-on a Nasum lépett fel.
Búcsúturné a zenekar huszadik szülinapja alkalmából, a Rotten Sound-os Kejio Niinimaa vendég éneklésével. Nem voltak túl sokan, én alapból nem is nagyon vágtam mit is játszik a Nasum, a prekoncepciómat (hácé/trash/death) kicsit rúgta csak fel a Nasum végtelenül zajos, crust, és grind elemekkel tarkított hangorkánja.
Ezután volt még Suicide Silence, ami Magyarországon biztos hogy megtöltené az összes nagyobb színpadot, itt a Pavilon Junior színpadán kellett fellépniük –tehetségkutatós színpadszerűség, a legkisebb befogadó hellyel. Amikor még az eső is rákezd, már azt hiszem, hogy mozdulni sem lehet, de alig volt komoly tömeg, a tinédzserek az első sorban szolidan őrjöngtek, a szénné varrt deathcore banda meg nagy elánnal –és persze pózzal- küldte blast beateket. Én mondjuk sose csíptem őket, de ahogy elnéztem a dán közízlés sem túlzottan.
Az estét (és a fesztivált) Björk zárta végül. Az izlandi énekesnő bulija igazi kérdőjel volt előzetesen, utólag meg még inkább. A-eset: Björk fellép a színpadra, és bájos eleganciával elénekli nekünk az összes slágerét Human Behaviour, Big Time Sensuality, mindenki boldog. B-eset: Björk összehoz a nem túl ismert (főképp újabb) számaiból egy minőségi előadást, és mélyre dobott basszusokkal, egy nyolc-tízfős énekkórussal, és látványos vetítéssel egy megkomponált, de mégis bizarr hangulatú koncertet ad. Utóbbi jött be. Björk egy narancssárga parókában, egy futurisztikus fekete lakkruhában állt, és énekelt teljes beleéléssel, és az egész koncert kb. olyan volt, mintha egy breakbeaten nevelkedett, de a dubsteppel is tisztában levő DJ, és egy atmoszférikus ambient zenéket komponáló borult elme egy operát írt volna Björk számokból. Teljesen lefoglalta az embert másfél óráig Björk. Mert ez egy előadás volt. Nem voltak slágerek, nem voltak teljesen felesleges közönség énekeltetések, de volt egy olyan megkapó élmény Björktől, ami biztosította, hogy az utolsó napján azért még egy nagyot dobjon a fesztivál. Ezután még egy-két színpadon voltak ugyan DJ-k, de élőzene már nem, úgyhogy irány vissza a teljesen a rohadás utolsó fázisában lévő/ tömény ammónia szagú kempingbe.
