A thrasher lelkeket ismét kényeztették a szervezők a fesztivál második napján, hiszen a legendás német Kreator volt a nap főeseménye. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen azért előtt volt még pár érdekes műsor. A napot a Fezen Csarnokban kezdtem, ahol a Watch My Dying játszott. Lelkes, de nem túl nagy tömeg előtt zenéltek a kora délutáni időpontban. Sajnos az elejéről lekéstem, de így sem volt rossz. Aztán belesétáltam a Nagyszínpadon a Pokolgép (szerintem Emlékzenekar) koncertbe, hát nem hagyott túl nagy nyomot. A régi számokat énekelgette a közönség, de nagyon nem volt az igazi.
A Road koncertje jobbnak ígérkezett, nem is csalódtam. Fergeteges bulit nyomtak le! Közel másfél órát játszottak (18 dal!) és hihetetlen jó hangulatot csináltak. A közönség közben már a nagyszínpadra ordította volna őket, de szerintem ez itt, a Sátorban volt nagyon fasza. Szinte tele volt a hely, a hangosítás profi munka volt, jól szólt az egész. Figyelembe véve, hogy délután volt a koncert, azt mondom, hogy a fesztivál legjobb sátras bulija volt. Igen, ideértem a Sabaton-t is, szerintem őket is verték.
setlist:
A Kreator hadjárata a hallójáratok ellen a szokásos fél 11-es időpontban indult útjára. Ők is egy kilencven perces szettel készültek, és természetesen ki is töltötték a rendelkezésre álló időt. A színpadi megjelenést az új lemez, a Phantom Antichrist világa határozta meg, legtöbbször vörös színbe festve a színpadot. Rövid intro után csaptak le és lehengerlő erővel tolták végig. A koncertet a fékevesztett darálás és zúzás jellemezte, nem nagyon volt megállás vagy szünet. A publikum - összehasonlítva az előző napi Machine Head koncerttel - nem volt annyira interaktív, mint azt Mille Petrozza szerette volna, pedig ő mindent bevetett. Talán ebben közrejátszott az is, hogy kevesebb ember gyűlt össze az eseményre. Ennek ellenére a frontember azért próbált közös hangos üvöltözést kisajtolni az emberekből, a vége felé ez már sikerült is. Az új lemez címadó dalát, a Phantom Antichrist-ot jól fogadta a közönség, elég nagy sikere volt, de a koncert gerincét a régi, jól bevált himnuszok adták. A Pleasure To Kill, az Enemy of God, Extreme Aggression és a Flag of Hate mind megszólaltak az este. Egy trú thrasher valószínűleg isteni jól érezte magát a másfél órás pusztítás során, én egy picit megzsibbadtam a végére. Ettől függetlenül ellentmondást nem tűrő módon nyomult a Kreator!
Éjféltől a nagy sátorban a magyar thrash szcéna legendája, a Moby Dick kezdett játszani. Öt-hat nótát hallgattam meg a koncertből, és tényleg jók voltak és a közönség is átért sikeresen a Kreator után, így jól megtöltve a helyet, de sajnos thrash-ből nagyjából ennyire vagyok hitelesítve egy napra.
