A Sepoq egy, az ismeretlenség homályában veszteglő budapesti zenekar. A Kecskés "Lecter" Ádám gitáros, Sziráki "Szotyi" Zsolt basszer, Zollner Marcell énekes és László Gergely dobos összetételű banda az első olyan formáció kis hazánkban, akik feltalálták nekünk az electró-domm&roll-t. Mivel Zsírsátán Maga, aki az elektronikus kütyük, hangok, zajok felelőse volt, félig önszántából, félig a tagok nyomására, elhagyta a zenekart, így a megmaradt négyes most a klasszikus felállásban folytatja a megkezdett utat, amiről mesélnek is nekünk.

Mikor alakult a zenekar?
Ádám: 2006-ban kezdtük. Akkor a jelenlegi tagok közül csak Marci volt benne és Zsír, aki viszont nemrég vált ki.

Hogy akadtál rá a jelenlegi társakra?
Ádám :Hát például Szotyit az iwiw-en találtam (röhögés). Geriék zenekarával pedig közös volt a próbatermünk és mivel Ő egy napi 24-ben pörgő ember, nem jelentett gondot számára egy másik zenekar tagjává is válni.

Zsír alapvetően befolyásolta a zenekar dalainak hangzását, szerkezetét. Az Ő kiválásával mi változott?
Marci: Sokkal jobban nézünk ki! (röhögés)
Ádám: Vastagabban szólunk
Geri: Több hely van a próbateremben
Ádám: Voltak próbálkozások egy új billentyűs illetve egy második gitáros beemelésére, de mind kudarcba fulladt. Egyszerűen olyan zenét játszunk mi így négyen, hogy abba nagyon nehéz, már-már lehetetlen beilleszkedni, hozzátenni vagy csak simán betanulni azt, ami készen van.
Marci: Ki kellett rúgjuk, Ő meg elfogadta a felmondását. (röhögés)
Geri: Szerintem Ő csak pihenőpályán van amúgy. Egyáltalán nem kizárt, hogy idővel majd újra felbukkan. Kiéli magát a költészetben, aztán ismét csatlakozik hozzánk.
Ádám: Jobbak vagyunk nélküle, mert így válhatunk igazi doom&roll bandává! (röhögés) Akartuk pótolni őt egy laptoppal, de az nem fingott olyan büdöset.

Mi motivál benneteket? Hiszen kijelenthetjük, hogy nagyon kevés zenekarnak adatik meg a stabil és széles rajongói tábor és állandó fellépést biztosító management.
Geri: Annyira pocsék itt minden, hogy mi ehhez képest kurva jók vagyunk. És ehhez képest nem is fektetünk bele sok munkát....
Marci: Ki nem értékeli? (röhögés)
Geri: Az a baj, hogy nem jut el az emberekhez, mert lusták.
Marci: Egy olyan lehetőség gondolata, hogy eljutunk majd egy olyan helyre, ahol jó lesz minden, mint pl. Amerika...
Geri: Bennem a sikeresség fel sem merült. Amikor zenélek sosem az jár a fejemben, hogy ezt most nekem mindenképpen embereknek kell eladnom. Én ezt csakis azért csinálom, mert közben kurva jól érzem magam. Lefoglal, kikapcsol és boldoggá tesz. Ez a sikeresség a zenekarnak a mániája. Én értem, hogy fel kell lépni, meg kell mutatni magunkat és jogosan is várják/várjuk érte a pozitív visszajelzéseket, de nekem erre nincs akkora igényem. Ha például egyáltalán nem lenne koncert, akkor is ugyanúgy a próbateremben machinálnék.
Ádám: Azért nem idegesít, mert nem látszol a dobok mögött! (röhögés)
Geri: De azért idegesít...

Az internet korában nem gondoljátok, hogy könnyebb eljutnotok a hallgatóhoz?
Ádám: Pont az a baj, hogy van internet! Érted? Mert nem megy le senki egy hazai banda koncertjére, mert inkább majd megnézi a neten vagy megelégszik a hallgatásával otthon.
Geri: Minket az internet hozott össze...(röhögés)
Marci: Bár hibáztak, de engem a szüleim hoztak össze...hahaha. Majd a bankszámlámról küldök egy kivonatot a Zsírsátánnak, hogy tudja miről maradt le.
Ádám: Mi szeretünk a hangmérnököknek játszani! (röhögés)
Szotyi: Az internet pont arra jó, hogy a még megmaradt koncertre járókat is felszabdalja apró pici darabokra. Nem tudom, hogy a pénztelenség vagy az érdektelenség az oka, de reméljük ez a helyzet még addig pozitív fordulatot vesz, amíg a pályán vagyunk.

Koncertjeitek nem nélkülözik a látványos külsőségeket. Ezekre a performanszokra tudatosan készültök? Van egységes elképzelés emögött?
Marci: Az elején ez csak az én mániám volt. Sokat agyaltam, hogy mivel tehetném emlékezetesebbé a koncertjeinket. Voltam én sírból felszálló halott, Freddy Krueger és egyéb otrombaságok. A többiek később csatlakoztak ehhez és mára egy elég egységes képet alkotunk a színpadon. Persze ez az egység inkább a zenében érhető tetten, mert mi négyen nagyon különbözőek vagyunk, de azért már tudatosabban törekszünk a megjelenésre is. Tehát a válaszunk: nem (röhögés)

Végezetül osszátok meg velünk, hol lesztek láthatóak a közeljövőben, ha esetleg valaki mégis kikászálódna miattatok a karosszékből?
Ádám: Október 22-én a Djevara nevű angol brigád előtt játsszunk a Zúzda Rockkertben.

Alább egy kis ízelítő a Sepoq munkásságából: