Az első és a második nap showelemekben bővelkedő Rammstein és KISS koncertje után egy nyugisabb zárónapnak néztünk elébe, ahol valóban a zenéé lehet a főszerep. A várakozásnak nagyjából eleget is tettek a fellépők, de nézzük sorjában.
WENDI’S BÖHMISCHE BLASMUSIK
A nap még délelőtt egy kis osztrák sramlival indult, ami mondanom sem kell bejött a még, vagy már ittas helyi közönségnek. Bővebben nem fejteném ki a dolgot.
THE SWORD és CALIBAN
Kora délután e két csapatnak jutott a fáradt közönség bemelegítése, amely a német core brigádnak sikerült jobban, már csak a zene intenzitásából is adódóan. Az jól látszott, hogy a Caliban népszerű errefelé, ez a koncertjükön látható tömegből kiderült, meg abból is, hogy az autogram osztásnál is szép hosszú sor kígyózott előttük.
DIR EN GREY
A Fesztivál legérdekesebb színfoltja ugyanakkor legzavarbaejtőbb csapata a japán Dir En Grey volt. A stílus amit művelnek visual kei és bármit is jelentsen ez, eléggé behatárolhatatlan. Zenéjükbe beleférnek a melódiák, dallamok, és az egészen death métálos zúzdák is. Mindez ráadásul japán nyelven. Rájuk elsősorban lányok voltak kíváncsiak, rég láttam már ennyi csillogó tini tekintetet.
COHEED & CAMBRIA
A Coheed & Cambria az igényes progresszív rock nagykövete. Kérdés, hogy ez koncerten, hogy működik. Jól. Profi előadás, kiváló zenészek, minden pózerség nélkül. Rájuk viszonylag kevesen voltak kíváncsiak, pedig sokkal nagyobb figyelmet érdemeltek volna.
PAPA ROACH
Aki szereti a zenekart az most fogja be a szemét, ne olvasson tovább. Ez a zenekar szerintem egy blöff, egyszerűen nem értem, hogy lehetnek ennyire sikeresek. Szintelen-szagtalan, tizenkettő egy tucat zene. Egyedül Jacoby Shaddix énekes nyújt olyat a bandából, amely emlékezetes.
KORN
A gityós Head visszatérésével, mintha magára talált volna a nu-metál atyja és talán új lendületet is vettek. Ez Jonathan Davis teljesítményén is látszott, sokkal összeszedettebb volt, mint az elmúlt években bármikor. Metálosabb setlisttel érkeztek, mintha a dubstep is egy kicsit háttérbe szorult volna, de azért hasra nem estem az előadástól. Maradjunk annyiban, hogy jobb koncert volt, mint amit az elmúlt években láttam tőlük, de korrekt iparosmunkánál nem sokkal volt több ez sem.
VOLBEAT
Holnap Volbeat koncert lesz ugyan a PECSA-ban, így nem lövöm le teljesen a poént. A Volbeat az elmúlt 2-3 évben igazi sztárzenekarrá nőtte ki magát. Mentesek minden arcoskodástól, délután ugyanúgy osztották az autogramokat, mint két éve és hiába a 30 fok árnyékban, Rob Caggiano gitáros ugyanúgy sapkában és bőrjakóban feszít. Persze azért az imidzsre adni kell. A koncert ugyanolyan össznépi táncolós hepeningbe csapott át mint két éve. Michael Poulsen még egy kerekesszékes rajongót is a színpadra hívott csápolni, sőt megboldogult Jeff Hannemanról is megemlékezetek egy rövid dalrészlet erejéig. Frenetikus buli volt, hatalmas hangulattal. Annyit mondok, holnap menjen mindenki a PECSA-ba a koncertjükre. Hát nagyjából ennyi volt a 2013-as Novarock Fesztivál. Most, hogy vége, hazamegyek összeesni.
FOTÓK: RÉTI ZSOLT. A KÉPEK NEM A HELYSZÍNEN KÉSZÜLTEK.
Köszönet a lehetőségért a Skalar Music Entertainment-nek és a Skalar Music Hungary-nek
