Az előző Tankcsapdás koncertbeszámoló végén olvashattál egy kérdést, amire marha kíváncsi vagyok, hogy Te, mint lelkes rock-metal zenével foglalkozó emberke mit mondanál. De térjünk vissza a Csapdához. A Budapest Parkban megrendezésre kerülő „nagy huszonnégyes buli” előtt tartottak Lukácsék egy rövidke sajtótájékoztatót, ahol sikerült Fejes Tomit, és Sidit elcsípnem pár villámkérdésre. Szépen, tessék tovább kattintani, és olvasgatni.
Milyen koncerten jártatok utoljára?
Fejes: Airbourne tegnap előtt, amit nagyon csíptünk.
Mi lesz a következő koncert?
Fejes: Jó kis Tankcsapdára, egy félóra múlva.
Sidi: Ami konkrétabb az a Nickelback, de hát az előtt még csak megyünk valahova. De a Queen Of The Stone Age-et mindenképpen megnézzük a VOLT-on.
Fejes: De amúgy most hétvégén fogok menni a Roncsbárba koncertre. Egyébként rendszeresen járunk kisebb- nagyobb koncertekre, akár külföldre is.
Azokon a bulikon, amiket meglátogattok gondolom, felismernek a Tankcsapda rajongók. Zavaró tud ez lenni a bulizásban?
Fejes: Ahaaa, Airbourne-on jól be is rúgtam. Igazság szerint az emberek kilencvenkilenc százalékban nyitottak felénk, és tök jó fejek, aminek nagyon örülünk. Ha meg az embert szeretik, akkor meg annak örülni kell. Ha meg valakit ez zavar, ne menjen olyan helyre ahol felismerik.
Melyik volt az utolsó tetoválásotok?
Fejes: Ohh még nincs is kész. Nekem körülbelül másfél éve készül a karom, de vagy én vagyok a lusta, vagy a tetováló emberem. Nekem így állandó készenlétben van a kezem.
Sidi: Tanúsíthatom! Állandóan hívogatják egymást.
Sidi, hogy érzed a rajongók, könnyen elfogadtak, mint új gitárost, vagy esetleg voltak nehézségek, gondok?
Sidi: Úgy érzem így másfél év távlatából, hogy könnyen elfogadtak. Éppen tegnap beszéltük, hogy mennyire rohan az idő. Nyilván biztos van a mai napig olyan ember, aki nem kajált be, de ez teljesen természetes. Tizenkilenc év után valakinek beállni a helyére ráadásul egy trióba az nem egyszerű.
Fejes: Van, aki még engem sem kajált be (hehe)
Sidi: Hál Istennek, azért amivel találkozunk koncerteken, tényleg nem akarok átmenni ilyen pátoszosba, de tényleg megható az a szeretet, az a rajongás, amit kapunk.
Ennyi évvel a hátatok mögött a kritikákkal szoktatok még foglalkozni?
Fejes: Attól függ. Figyelj a névtelen kritikával nem. Érted, nem mindegy, hogy ki mondja a kritikát. Mi is kritikusak vagyunk magunkkal. Visszanézzük a felvételeinket, visszahallgatjuk magunkat. Ha érezzük, és tudjuk, hogy szarok voltunk valamelyik pillanatban, és ha valaki azt mondja, hogy igen most szarok voltatok, azzal foglalkozni kell, mert az azt jelenti, hogy ott tényleg gond volt. De alapjáraton, ha valaki névtelenül vagdalkozik, vagy csak meg akar sérteni minket, az alapjáraton úgy hullik le rólunk, mint a salétromos falról a vakolat. Ezt ennyi év távlatából megtanultuk, már kezelni.
Mit tudnátok ajánlani egy kezdő zenésznek?
Fejes: Ne adják fel, padlógáz ezerrel, amiben hisznek, azt kell tolni tűzön, vízen át!
Köszönöm a srácoknak az „interjút”!
És akkor jöhet az említett „elmélkedős” kérdés! Szerinted, eladja-e valaki magát azért, mert reklámoz egy sört? Teszem, azt szerepel valamilyen reklám filmben, vagy esetleg egy hollywood-i siker filmben? Belegondoltok manapság, mivel keresi egy zenész a lovét? Oké, koncertek, meg a merch. Annyira sokat szerintem nem nyernek a jogdíjakból.
Ami meg pláne vicces, hogy sokan azért vesznek XY hangszert, mert a kedvencük is ezt használja. Akkor az nem reklámozás, nem adod el magad olyankor? Ott virít Vinnie Paul, meg Portnoy a cin készleteken, Dave Mustaine a gitárjait reklámozza, Megboldogult Dime-nak van wah pedálja, és stb. stb. stb.
Innentől kezdve szerintem, ha egy zenekar csak plusz lovét szerez azért, hogy még jobb körülmények közt zenéljen az nem feltétlenül önmagük eladása. Jó persze, ha elmegy playbackelni a huszadik kis faktorba akkor azért vannak gondok. Várom a véleményeket. Béke, Szeretet, Metal.
