Elég meglepő volt amikor Vikernernes bejelentette, hogy a következő albuma, a Sôl austan, Mâni vestan egy szintis lemez lesz. Mint nagy (dark) ambient rajongó, ennek egyfelől örültem, másfelől viszont, mint aki nagyon-nagyon élvezte a börtön utáni metal-os Burzum albumokat, kicsit húztam a számat.
Nem újdonság a szinti zene Varg-tól, a börtönévek alatt össze hozott kettő teljes lemezt, sőt a régi metal albumokon is elő-elő fordultak jó kis ambient dalok. Nem voltak rosszak, de a production (nyilván a körülmények miatt) eléggé rossz volt és ez bizony rányomta a bélyeget a dalokra. Pedig jó dalok voltak, elég csak a “Baldr halála” nótára gondolni, ami szintis verzióban eléggé so-so, de a Belus albumra gitárral újra felvéve már fenséges! Szóval elég vegyes érzelmekkel vártam az albumot, de reménykedtem, hogy (a börtön általi korlátok híján) ezúttal kiváló minőség hallhatunk szintizenét tőle.
Sajnos azonban nem igazolódtak be a várakozásaim. Pedig egész jól kezdődik az album, de a harmadik-negyedik szám környékére nyilvánvalóvá válik, hogy nem sok előrelépésre számíthatunk. Ha nem Burzum lemez lett volna, már ekkor rég kikapcsolom, “uncsiiii” felkiáltással. Szeretem a monoton ambient zenét, de ezek a lerágott csont hangszínek és témák nekem tényleg unalmasok. A legtöbb nótában tényleg olyan a hangzás, minha bárki leülne egy piacinál éppen csak jobb szintetizátor elé. Semmi bombasztikum, semmi "képeket festő" hangulat, de még csak relaxnek se jó. Csak unalomig ismételt, leggagyibb "space synth" hangszínek. Tényleg nem is a témákkal van a legnagyobb baj, hanem a full nyomorék hangzással. Ha valaki ismeri a régi Mortiis lemezeket, akkor ahhoz hasonlót képzeljen el (igen, 20 évvel ezelőttről), csak még annál is gyengébbet.
Nagyon hangoztatta Vikernes, hogy abba akarja hagyni a metal-t. Oké, hagyja, de akkor már jobb lett volna valami akusztikus/folk lemezzel előjönni, valami olyasmi nótákkal, mint amik az előző Umskiptar album végén voltak. Az öreg nem titkolja, hogy a lemez kiadásból próbál megélni (a szerepjáték készítés nem túl jövedelmező), ami nem is volt probléma, amíg rendes albumokat adott ki, sőt a régi dalok újravett verzióját tartalmazó From the Depths of Darkness-re is azt mondom, hogy megéri a pénzét. Ez viszont így, ebben a formában elég “olcsó” lemez. Adtam időt az albumnak, nem keveset, többször elővettem, de nem. Értem én, hogy elsősorban a ForeBears filmjükhöz készült, de akkor is kevés! Szinte érződik rajta, hogy minimális hozzáadott értékkel akar pénzt keresni.
Örülnék, ha Vikernes visszatalálna a metal-os irányvonalhoz. Bár azt mondta, hogy nem fog, de ha valaki híres arról hogy évente változtatja az álláspontját, akkor az ő. Addig is érdekességképpen lehet olvasni radikális eszmékkel és a családfenntartással vegyesen foglalkozó http://thuleanperspective.com.
Íme az album egyetlen igazán értékelhető nótája, a Rûnar munt þû finna:
