Újabb magyar album, melyet 4,5-ös osztályzattal dobtam meg. Bevallom, néha engedékeny vagyok. Az osztályzatba belegyúrok valamennyi nemzeti büszkeséget, no meg azt is belekalkulálom, hogy a mi fiaink (vagy éppen lányaink) százszorta rosszabb körülmények ölelésében alkotnak maradandót, mint tőlük nyugatabbra született kollégáik, ráadásul igencsak haloványan ragyogó jövőkép motiváló hatása alatt. 

De ez inkább csak az un. „kicsikre” vonatkozik. A már befutottak nevét hallva van egy kisebb fajta gombóc a torkomban. Kicsikét fáj, hogy UDO vagy éppen a Running Wild anyagait kérés nélkül (!) megküldi kiadójuk nekünk (még sok banda-, és kiadónevet írhatnék), miközben a saját hazánkban megjelent kiadványokhoz – néhány kellemes kivételtől eltekintve – oly nehezen jutunk. (Többségünkben) családos emberekként nem tudunk havi tízezreket költeni cd-kre, koncertbelépőkre. És azután jöjjön az „észrevétel”: mi nem szeretjük a magyar zenekarokat. Jaj, dehogyis nem!!!

Most éppen örömmel tapasztaltam, hogy a Wisdom maga nyalta fel a youtube-ra legújabb 12 zöngeményét. Talán a zene határokat nem ismerő, szabad áramlása is „ludas” ebben, mindenestre annak is örülök, hogy hazánkban egyre több, a nemzetközi szintet megütő munka készül. Ez a Marching for Liberty természetesen ebbe a skatulyába illeszkedik. Több mint háromnegyed óra üresjárat nélkül. Világszínvonal? Talán bizony az! Mosolyoghatsz – de előbb hallgasd végig, mit tálalnak fel ezek a „bölcs” fiúk.

Leszögezhetjük: ez az a muzsika, melyre a világ bármely szegletében heves bólogatásba kezdenek a metal-hívek – főleg, ha azt kérdezzük tőlük: tetszik-e ez nekik? Ha esetleg nem, akkor nem rockerek, ez holt biztos! Tizenkét „kis” Live Forevermore adja ki ezt a 2013-as Wisdom-albumot (hogy egy régebbi dalukra utaljak). Illetve van egy ballada is: akkor 11 Live Forevermore plusz egy Unholy Ghost.

Jó, igaz, a Word of the Free „csupán” egy intro, ami az utolsó (címadó) epikus szerzeményből lett kölcsönvéve, mely egyébként Fabio Lione, volt Rhapsody (Of Fire) énekes közreműködésével készült! A lemez első „igazi” nótája a Dust of the Sun, melyet már a Népligetben, a nyári Metalwar Festen volt szerencsém megismerni. Ez még „csak” egy korrekt speed metal nóta, hogy azután a War of the Angelsszel belehasítsunk a lényegbe. A Failure of Nature visszafog a tempóból, de éppen így lesz izgalmas!

A lemez abszolút slágere a Take me to Neverland, még a balladai szerepkört a Wake up my Life alakítja gyönyörűen. Mindig történik valami izgalmas a játékidőben, mely érdeklődésünket ébren tartja. Ha valami negatívumot akarok írni, akkor az az, hogy – hiába, most ősszel jött ki a lemez – máris „porlepte”. A nyolcvanas évek végi Helloween szelleme úgy kísért felette, mint egy „szentségtelen szellem”. Még Nagy Gábor énekes is tökéletesen átvette Michael Kiske manírjait. Pedig éppen a példaképek azok, akik az elmúlt negyed század alatt oly sokszor megújultak, bátran kísérleteztek.

Mindenesetre már eddig is a Wisdom állt a legközelebb a hazai mezőnyben ahhoz a fogalomhoz, melyet úgy hívnak: világhírnév. A Marching of Libertyvel még közelebb jutottak hozzá. Írom ezt annak ellenére, hogy nem vagyok rajongó. Vagy mégis?