A doom műfajon belül is az igazán kultikus zenekarok közé tartozó japán Church Of Misery budapesti fellépése a Monster Magnettel közös turné keretében egészen különleges eseménynek ígérkezik. Ebből az apropóból, na meg a legutóbbi lemezük, a tavalyi Thy Kingdom Scum kapcsán a mára megmaradt egyetlen alapító tagot, a példás elkötelezettsége mellett lényegre törő válaszairól is ismert Tatsu Mikami basszusgitáros-dalszerzőt bírtuk szóra.
Japánból időnként teljesen eszehagyott produkciók érkeznek. A Ti zenétek viszont tisztán doom / stoner. Mennyire népszerű ez a stílus nálatok és milyen a helyi színtér?
Mikami: Nos, a súlyos zenéknek nincs színterük. Minden térségben létezik néhány banda, de ebből nem alakul ki közösség.
Már a második albumotok jelent meg a Rise Above Recordsnál, amely sok más neves zenekarnak is otthona. Hogyan kerültetek hozzájuk?
Mikami: Lee-vel (Dorrian – a szerk.) már 1995 óta vagyunk barátok. Éppen egy tokiói lemezboltban melóztam és az akkori japán turnéja során benézett a boltba, én pedig odaadtam neki a demónkat, meg pár pólónkat is. Azóta mindig megnéz minket Londonban, ha Európában turnézunk. A zenénken kívül az élő előadásainkat is szereti. Ezért szerződtünk le a kiadójához.
Szerintem a Thy Kingdom Scum album legalább annyira nyersen szól, mint az előző anyagaitok, ugyanakkor valamivel tisztábban is. Ez volt az eredeti tervetek? Valóban ilyen hangzásra törekedtetek ezúttal?
Mikami: Most jobban ki akartunk emelni minden hangszert és minden tag képességeit is, jó példa erre a felszabadult jammelés a Dusseldorf Monsterben vagy a Brother Bishop befejezése. Minden dalt háromszor vagy négyszer veszünk fel és mindegyik változat kicsit másmilyen. Mindig is úgy gondoltam, hogy ez nagy erősségünk. Más bandák egyszerűen eljátsszák élőben is a dalok stúdióverzióját, mi viszont mindig is kilógtunk ebből a sorból. Bennünket a jó hangulat emel magasabbra. A jammelés roppant izgalmas dolog. Azt akarjuk, hogy az emberek alaposan figyeljenek oda minden tag játékára. Ugyanakkor azt vallom, hogy a rockzenében a riff és a groove a legfontosabb. Az új albumunk tele van óriási nyaktörő gitárriffekkel. Hódolat a riffeknek!!!
Ezen a lemezen is a (sorozat)gyilkosok jelentik a fő témát?
Mikami: Hát persze!
Amint a cím is utal rá, a Vol. 1 lett volna az első teljes albumotok, hivatalosan azonban csak 2007-ben jelent meg. Miért alakult így?
Mikami: Valóban az volt az első hivatalos albumunk. Még 1996-ban vettük fel, de leállítottuk a kiadást, mert ilyen-olyan gondok adódtak. Így aztán csak promóciós célokra használtuk az anyagot. 2007-ben egy független japán kiadó felajánlotta, hogy megjelenteti, mi pedig azt mondtuk, hogy ha limitált kiadásról van szó, akkor rendben van.
Hideki Fukasawa énekes három év elteltével tért vissza a csapatba. Miért lépett ki annak idején?
Mikami: Nem tudjuk, miért szállt ki Hideki a zenekarból olyan hirtelen. Mindannyian nagyon is elégedettek voltunk az akkori lemezzel, erre jött tőle egy e-mail azzal, hogy „Már nem tudom folytatni veletek a zenélést. Találjatok másik énekest, engem viszont többet ne keressetek. Viszlát!” Ennyi volt. De mindegy is, mert visszatért közénk és új erőre kapott.
Ha már a tagcseréknél tartunk, te vagy az egyetlen megmaradt alapító tag, miközben az énekesek és a gitárosok folyamatosan cserélődtek körülötted, miután lehúztak egy-két évet a Church Of Misery soraiban. Van ennek valami konkrét oka?
Mikami: Fogalmam sincs! Talán nem kedvelnek minket, ha-ha!
A Roadburn fesztiválon öt alkalommal is felléptetek, amivel ott rekorderek vagytok. Csakugyan ez a kedvenc fesztiválotok Európában, netán az egész világon?
Mikami: Igen, a Roadburn a világ legjobb fesztiválja.
2011-ben az Eyehategoddal turnéztatok Európában. Milyen volt az a túra?
Mikami: A zenekar történetének legjobb turnéja volt! Minden nap káosz és rengeteg mókázás. Fájdalmas, hogy Joey elhunyt, még ma sem hisszük el! Jól éreztük magunkat vele és szép emlékben él.
