A brit Savage Messiah nálunk nem túl ismert pedig rövid pályafutásuk alatt komoly szakmai és kritikai sikereket értek el. 2007-ben alakultak Londonban és már együtt dolgoztak Chris Tsangarides producerrel, turnéztak az Overkill, Evile, Death Angel, Queensryche, Skeletonwitch, Sylosis, Onslaught zenekarokkal és headlinerként léptek fel fesztiválokon. Szép teljesítmény egy fiatal zenekartól. Az új lemezüket a neten fellelhető cikkek és rajongói kommentek szerint nagy várakozás előzte meg, így az a bizonyos léc igencsak magasra került a közönség részéről.

Az utóbbi néhány lemez amelyekről írtam csupa megalkuvásmentes thrash volt és ezek közül a Legion of the Damned "ragadt" a lejátszómban. Ezekkel ellentétben a SM dallamos és technikás thrash/power metal, ami éles váltás az előzőekhez képest így kicsit szoknom kellett a zenéjüket és miközben odafigyelve hallgattam kiderült, hogy van itt minden: egy kis NWOBHM, Bay Area + remek szólók, mindez úgy összemixelve, hogy öröm hallgatni.

Ez az album tartalmaz mindent mi szem-szájnak ingere, dallamos gitár és ének, Maiden stílusú dallamok és harmóniák, dübörgő dob és a basszus, gyors thrash  zúzás mindezt pontosan és keményen. Az Iconocaust  tökéletes dal megnyitni a lemezt! Dave Silver hangja és a riffek mutatják mi vár a hallgatóra: feszes és gyors modern thrash. A Minority of One dallamosabb, de nem kevésbé thrash. A Cross of Babylon kicsit Maidennel kevert ...And Justice For All-ízű de ez több számra is érvényes (pl. a The Fatelul Dark). A Hellblazer igazi power metalos, de ezekben bontakozik ki igazán Silver énekhangja.

Külön kiemelném a Zero Hour-t ami nagy meglepetés, de visszatér a thrash még a szóló előtt, majd a Hammered Down-nal végképp visszatérnek a nyitásban kijelölt útra. Amolyan Testament-módra félig ballada a Live as One Already Dead, érzelmes énekkel drámai riffeléssel.  A Scavengers of Mercy 80-as évekbeli Metallica felhangokkal és különösen erős dobolással (Andrea Gorio az "új fiú"). A dinamikus The Cursed Earth zárja az albumot, ami egy hatalmas klasszikus heavy metal témára épül.

A Savage Messiah  zenéje - ellentétben a többi fiatal társaival -, a NWOBHM-ban gyökerezik és kiegyensúlyozottan használja thrash metalt. Nem éppen egydimenziós zenekar, inkább ellenkezőleg, de a lényege továbbra is a power/thrash metal. Abból amit írtam úgy tűnhet, hogy a zenekar túl sokat vesz át a nagy elődök és példaképek életművéből, de ez nem igaz, csupán jól megtanulták a leckét. Ez az album tele van friss ötletekkel, a zenekar egyértelműen sok mindent kínál és minden elismerést megérdemelnek. Ha nem is volt szerelem első hallásra, azért erősen ajánlott.