Itt egy kis hazai csemege, kőkemény, kompromisszum mentes csomagolásban. Az évek során volt szerencsém jó párszor megfordulni a győri székhelyű Pass on Hope, illetve elődzenekara az El Polo Loco koncertjein és őszintén mondhatom, hogy minden alkalommal színvonalas műsort nyújtottak a közönségnek a srácok.
Egy kőkemény, arcletépős, színpadbontó és nem utolsó sorban őszinte bandáról van szó, akik az elmúlt évek során szerves részévé váltak a hazai "extrém" metál életnek előadóként és koncert szervezésében egyaránt. A banda fronteberének Waldmann Szilárdnak tettem fel néhány kérdést, hogy friss képet kapjunk a Pass On Hope aktualitásairól és terveiről.
Aki kicsit is ismeri a bandát és hallgatta a lemezt, azt tudja ,hogy egy kemény, hangzásban és a nótákban is erős lett a tavaly megjelent Our home-our call anyagotok. Hogy látjátok, így egy év után, milyen az anyag a fogadtatása szakmai berkekben, illetve a közönség részéről?
Szilárd: Nincsenek illúzióink, nem trendi zenét játsszunk. Olyan jellegű sikerünk, mint azoknak a bandáknak, akik hasonló zenéket játszanak, mint a Bless the fall vagy Falling in Reverse nekünk már sose lesz. Van azonban ennek egy szépsége is, nem trendet lovagolunk, ergo exponenciálisan nem fog soha megugrani a népszerűségünk, de visszaesni sem. Kis léptekkel tudunk csak haladni és felkutatni azt a maréknyi embert, akiknek még ez a zene bejön. Mivel ez egy komplexebb anyag lett, mind tematikában mind pedig zeneileg, természetesen a fogadtatása is jobb lett. De elsősorban az számít, hogy maguknak teremtsünk értéket és bátran kihúzhassuk magunkat a tükör előtt. Ahogy a mondás tartja: egy anyagot befejezni nem lehet csak abbahagyni, de ha objektívan szemlélem, akkor egyre több gyermekbetegséget sikerül elhagyni és mindig közelebb kerülni a célhoz, ami elmelétben körvonalazódik, de gyakorlatban még nem vagyunk elég felkészültek a megvalósításhoz.
Az egyik internetes zenei oldalon, egy veled készült interjúban fogalmaztad meg ezt a sort: "Az ifjú generációkhoz nem jut el az élőzene varázsa". Ennek konkrétan mi lehet az oka? Hogyan látod a mai magyar-metal helyzetet, a vidéki és a fővárosi koncerteket, a szervezők és a klubok hozzáállását?
Szilárd: A metálzene kiszorul a klubokból, de ha figyelembe veszem, a folyamatokat a színtéren, nem lepődök meg. Mivel egy relatív jó felvétel megteremtése már nem nagy cucc nincs természetes kiválasztódás. Könnyebb hangszerhez jutni és összehozni egy zenekart ez pedig hozza magával azt, hogy a zenekarok száma sokkal több, de a minőség meg egyre alacsonyabb. Maguk a zeneipari változások is abba az irányba haladnak, hogy egyre inkább csak egy ingyenes árucikké változik a zene, nem pedig valós értéket reprezentál. Az itthoni rockzene képtelen megújulni, 25 éve ugyanazokat a köröket futja, nem tudja levetni elavult kliséit és célzottan egy olyan piacra termelni, ami egy sokkal szélesebb közeget szolgál ki. Az a maréknyi szubkultúra, aki pedig erre vevő lenne, kiszolgálást nyer a mainstream zenekarok által, akik már rég egy bevált recept szerint dolgoznak. De sajnos ez a recept nem hordozza magával a megújulás lehetőségét, azaz marad minden a régiben. Vannak olyan zenei irányzatok, amik Magyarországon nem is léteznek, gondolok itt pl.: az industrialra vagy akár post hardcore-ra. Az undergroundban felgyorsulnak a folyamatok, mivel a kezdeti remények hamar eloszlanak ezért a fiatal bandáknak a rotációja őrületes tempóban zajlik. Nincs siker nincs alázat ebből pedig nem lesz eredmény. Hiába vannak nagyon elszánt szervezők nincsen mozgásterük, újabb bandákat bemutatni, pedig függetlenül a nagy elhalálozástól, termel ki a színtér egy-két olyan zenekart, akik nemzetközi szinten is simán megállják a helyüket, de nem tudnak kitörni.
Július 11.-én egy brutális metal attack-ra készül a Dürer kert, ahol nem kisebb bandákkal léptek fel, mint a Watch my Dying, Blind Myself, Subliminal Merger..stb. Mesélj nekünk erről a tetoválóversennyel és fotókiállítással egybekötött fesztiválról.
Szilárd: Igen ez már egy régi történet negyedik alakalommal kerül megrendezésre és hála istennek működik. Párhuzamosan 3 helyen futnak a koncertek illetve, a kultúra is helyet kap kiállításokkal és bemutatókkal. Egy nagyon erős line-upot sikerült a szervezőknek össze rakni, így egy nagyon húzós bulira van kilátás, ahol nem annyira ismert bandák is helyett kapnak a bemutatkozásra. /Tehát: 2014.07.11.Tattoo The Sun Feszt., Dürer Kert/
Ez a kérdés inkább feléd irányul, mint a zenekar felé. Mi a helyzet a projekt bandáddal a Fank n' Rollaz-al? Idén dobtatok ki egy bemutatkozó Ep-t, mit lehet tudni erről a formációról?
Szilárd: Igen-igen megjelent a bemutatkozó EP. Ez a zenekar project szinten működik egyelőre, azonban sikerül olyan ütemben haladni, hogy meglegyen az első koncert télen. Az anyag egy életjel volt, hogy létezünk és élünk. Most már sokkal jobban tudjuk, hogy mit szeretnénk, megszilárdult a tagság és kötelező köröket lefutottuk. Összeállt már egy teljesen új EP, amit még fel kell demózni és egyben sampler-ezni, szerintem a végeredmény egy pofás kis anyag lesz, reményeim szerint még idén kijön.
Rengeteg koncerten játszotok, így az ország egész területén megfordultatok már zenétekkel. Gondolom idén is felbukkantok jó pár fesztiválon, klub bulin. Milyen terveitek vannak a nyárra-őszre nézve?
Szilárd: Mivel nálunk sokkal nagyobb és sokkal régebbi zenekarok kiszorulnak a fesztiválokról, ezért a nyár az nekünk mindig egy lazább időszak, természetesen azért van koncert, de csak annyi, hogy ne essünk ki a rutinból. Nekünk elsősorban a klubozásban vannak lehetőségeink, így az intenzívebb időszak erre az időintervallumra korlátozódik. Nem panaszkodunk, rendszeresen megfordulunk Budapesten is a Dürerben, illetve tényleg minőségi vidéki klubokban, azonban nincs ellenünkre az se ha pl. egy pajtába vagy kocsmába kell játszani, ha egy jó bulinak nézünk elébe. Az ősszel szeretnénk nyomni egy 10-15 állomásos turnét és egyenlőre a szervezés olyan ütemben halad, hogy nem látom akadályát, hogy ez ne valósuljon meg. Rohamtempóban dolgozunk az új számokon is, biztos hogy kijön még idén egy új anyag.
Amennyire tudom, ti is elég partyzós banda vagytok, így mindenképpen fontosnak tartom, hogy ezt az oldalatokat is megismerje az olvasó, illetve közönség. Milyen állat történet jut eszedbe hirtelen, amelyet meggyóntatok a nem kicsit pedofil képű plébánosotoknak, vagy amitől a mai napig becsokiztok, ha felhozza, elmeséli valaki?
Szilárd: Húúha! Az a baj, hogy rengeteg olyan 18+-os sztorink van, ami nem állná meg itt a helyét, így kénytelen vagyok a szolidakból válogatni. Természetesen, mi is küzdünk azzal a zenész betegséggel, hogyha korán érkezünk vagy utolsónak játsszunk, akkor bizony valaki hajlamos az elhajlásra. Cegléden voltam egyszer olyan részeg, hogy beestem a színpad melletti 50 cm-es résbe magamra rántva egy kontroll ládát, egyébként bizonyos sör mennyiség után nekem garantált a taknyolás, estem már zenekari árokba, színpad mögé, mindenhova. De volt olyan is Dorogon, hogy talált a zenekar ritmus szekciója valami pimpós vörösbort amiből random olyan hányási rohamok törtek rájuk, hogy 5 másodpercem volt megállni a kocsival, egy faluban ez úgy sikerült, hogy pont a polgármesteri hivatalt sikerült oldalba találni, ahol éppen vonult ki egy 200 fős násznép és végignézték, ahogy az életéért küzd az egyik tagunk. A régi dobosunk egy bizonyos alkohol mennyiség után előfordult, hogy meztelenre vetkőzött és rohangált a főúton a szembejövők nagy megrökönyödésére. Haver zenekarok is tudják produkálni magukat, egy ismert banda basszerosa annyira besörözött, hogy koncert közben 3-szor ment hátra üríteni egy korsóba, majd koncert végén megbotlott és ráejtette a gitárosukra a poharat. Nem egyszer találkoztam olyan énekessel, aki annyira be volt nyomva, hogy fordítva fogta a mikrofont és mutogatott a kontrollba, hogy nem hallja magát. Emlékezetes volt az is, amikor Pápán akkor tömegbunyó lett a kocsmában a koncerten másodpercek alatt, hogy menekülni kellett fellépés közben. Az is érdekes volt amikor egy szabadtéri koncerten elszabadult kutyák rohangáltak a színpadon a gitárkábeleket kirángatva. Természetesen keveredtünk már dagadt akelás lányokkal intim viszonyba, illetve fogatlan pultos hölgyekkel és haverkodtunk össze olyan emberekkel, akiknek füstölt kolbász lógott ki a zsebéből vagy éppen tolókocsiba mosh-oltak a közönség közepén ökör részegen.....
