RockStation

40 fok, sivatag: Karma To Burn - Arch Stanton (2014)

2014. július 28. - KoaX

10365881_718276428230710_1429026884026578276_n.jpg

Kint 40 fok van és mi mást lehetne ilyenkor hallgatni, mint jó kis földbe döngölős sivatagi stoner muzsikát. Válogatni lehet bőven, hogy kit - mit szeretnénk hallgatni. Válogatni bőven van miből. Azonban egy álmos vasárnap reggelen arra keltem, hogy "nini, itt az új Karma To Burn album" több se kellett kicsiny sivatagi lelkemnek, hevesen elkezdtem kattintgatni, hangfalat bekapcsolni, és jött a sivatag.

Karmáról igazából rosszat egyik albumról se tudnék írni. Egyre több instrumentális banda van, amik megfognak, de valahogy ők még mindig különleges helyet foglalnak el a szívemben. Ám az Arch Stanton című új albumot nagyon vártam. Kíváncsi voltam, hogy Will Mecum mit tud összerakni a már nem is annyira új dobos Evan Devine-nal és az új bőgőssel Rob Halkett-tal.

Már az albumborító arról árulkodik, hogy ez egy harcias, intenzív anyag lesz, és be kell vallanom, hogy nem csalódtam benne. Annyiszor mondjuk idén, hogy TOP10-es album, hogy úgy érzem idén a szerkesztőségben lázadás lesz, ha nem TOP 20-as listákkal jövünk majd ki év végén....

Karma-To-Burn-2014-1-Copia-1024x724.jpg
Soha nem voltam nagy matekos így lesnem kell az itunes-ből a szám címeket... Szóval a nyitó Fifty Seven tipikusan egy olyan nóta, hogy a fejedről még a barkó is leszalad. Tele intenzitással, pörgéssel, energiával. Tipikusan olyan zene, amit akkor pakolsz a füledbe, ha mész valami komoly kihívással szembe nézni. A közepén pedig Evan tamos témája az, ami miatt vagy hússzor meghallgattam ma már ezt a számot. Igazából mindegyik dalban van valami olyan különleges pont, ami miatt érdemes lenne őket megemlíteni. A Fifty Six-ben például annyira nyomós/döngölős riffeket hozott Will, hogy az valami hihetetlen, amit egyből meg is fejel a lassabb Fifty Three-ben. Annyi nyakatekert riffet bír ez a csávó kitalálni, hogy nem is tudom, hogy honnan szedi őket. Na, meg, hogy tudja megjegyezni a számok alapján, hogy az éppen melyik dal? A Fifity Five-nak a közepén van egy kegyetlen jó téma, ami miatt azt érzed, hogy még, Úristen csak még egyszer lefekvés előtt.

Egy tuti ebben a zenekarban bárki játszott eddig az gagyit még nem tett le az asztalra. Így vannak ezzel a mostani tagok is. Maximális tisztelet nekik, hogy a mai időkben egy ilyen király albumot hozakodtak elő. Ja, azt már csak halkan jegyzem meg a sok effekttel nem létező tudását helyettesítő pózernak, hogy Will Mecum, a gitáros bácsi a zenekarban, egyetlen effektet használ.... Tudjátok mit? Jack-jack kábelt, és csókolom..... Tessék K2B-t hallgatni, tessék zenélni, tessék tisztelni az ilyen zenészeket, és imádkozni, hogy jöjjenek hozzánk megint, ha idén nyáron már kihagyták a hajót.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr116531003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum