A Today Is The Day-jel az első találkozásom 2011 körül volt, amikor a Soilent Green előtt tolták a Club 202-ben. Kb. arról a koncertről leginkább a TITD maradt meg az emlékezetemben. Nem sokkal utána belefutottam a Pain Is A Warning-ba, és azzal meg is vettek. Állat lemez, egy olyan bandától, ami hangzásában, hozzáállásában, illetve korban is nagyon közel áll az Unsane-hez. Ha meg ők sem ismerősek, akkor gyakorlatilag a noise metál (ha beszélhetünk ilyen műfajról) egyik legüdítőbb oldalhajtásának két gyöngyszeméről maradtál le. Semmi ok az aggodalomra, a Today Is The Day például idén dobott ki egy új lemezt, ismerkedésre jó alkalom.
Maga a stílusbehatárolás az elég bénán hangzó noise metál tág keretébe lett beletuszkolva, de nehéz igazán pontosan körülírni. Extrém, de nem feltétlenül exhibicionista oldalról, szinte kizárólag a düh és frusztráció érzelemskáláján mozog fel-alá az atmoszféra. Azon belül viszont igazán változatos. A mániákus dühkitöréstől kezdve, a mély, melankolikus dühön át, a harciasan dühösig szinte minden düh forma kifejezésre jut a Today Is The Day zenéjében. Most is ezt az utat járják, az Animal Mother ízig-vérig ezt képviseli, talán néhol kicsit túlzásba esően.
Például a tizennégy szám rendesen lefárasztja a hallójáratodat. Főleg, hogy még a szokásosnál is szélsőségesebb a zenei megközelítés. Van itt minden: NYHC, noise punk, már-már black metálba hajló darálás, vagy épp korai metalcore. Ami a mínusz az Animal Mother esetében, épp az, hogy kiszámíthatatlanul, és igen ingadozó minőséggel jönnek a dalok. Majd egy órán át. Az meg elég sok. Még úgy is, hogy két akusztikus szám próbálja hígítani a zajfolyamot. A Pain Is A Warning-ban is az ilyen típusú dalok voltak igazán lenyűgözőek. Ez esetben az Outlaw hozza el ezt a pillanatot - ez a dal szerepel a lemezen torzított verzióban is -, meg a zárszó is nyugis a Bloodwood-dal.
A zajos dolgok már nem feltétlenül találnak célba. Mivel egy óráról beszélünk menetidőt tekintve, elkerülhetetlen, hogy ne legyenek hullámvölgyek az Animal Mother-ön. A pincemélyre hangolt, és becsülettel szénné torzított basszus, és reszelő gitár menetek lekísérve egy szellős, de díszített dobütemmel, torzított ordibálós énekkel. Leginkább ebben erősek, de most valahogy csak kóstolót kapunk ebből a zsigeri mocsokból.
A címadó dalban - a Sepultura hácés részek mellett - meg van a potenciál, a Godcrutch, és a Heathen, és a Mystic mozog talán a leginkább ezen a vonalon. De szinte mindig jön egy-két olyan megoldás, ami kicsit fejcsóválásra késztet. Leginkább az új dobos Jeffrey Lohrber duplázási fétise, ami a legtöbbször lelombozott, ehhez meg társul a thrash-black-death metál attitűd, amiben nem érzem túl erősnek a Today Is The Day-t.
Az Animal Mother nagy általánosságban rendben van. Nem egy megunhatatlan, és nem is túl egységes album, de megvannak benne azok a kapaszkodók, amik megkönnyítik a befogadását. Már csak a sok éves rutin alapján van egy nívó, ami alá nem megy a Today Is The Day, habár most eléggé feszegette a határokat. Kicsit ’útkeresős’ lett a lemez, de azért meg lehet találni benne az esszenciát.
