Ha szereted a csúnya zenéket, eljön a nap, amikor meg kell ismerned a Today Is The Day-t. Nem csak mert hivatkozási alap, kult, és a Mastodon szebbik fele megfordult benne, és bár ez önmagában is elég volna, de valóban egy olyan zenekarról van szó, amihez hasonlóan csak kevesen tudják dalban elmondani a módosult tudatállapotok és mentális zavarok szépségeit. Kevésbé szélsőséges mivolta végett a No Good To Anyone tökéletes belépő.
Heti dalmegosztásunkban most zömében az undergroundé a főszerep. Lesz black n' roll, post-punk, noise rock, metalcore és elfajzott post-HC.
Mai dalmegosztásunkban prog legendák 20 év után, szupergrupp, experimentális és extreme csoda, na meg Ice-T a házban /Fotó: Dirk Behlau/
A Nashville városból induló zajtrió, azaz a Today Is The Day negyedik lemeze is már húsz éves. A Temple Of The Morning Star című album volt az első a sorban, amely már a Relapse Records gondozásában jelent meg 1997 nyarán. A noise, hardcore, progresszív rock és extrém metál elemeket is vegyítő csapat pedig azóta is aktív, megjelentetve összesen tíz stúdiólemezt eddig. Most azonban mégis az említett anyag két évtizedes jubileumát ünneplik, méghozzá a Temple Of The Morning Star lemez újrakevert verziójának kiadásával, ahol a keverési munkálatokat Maor Appelbaum (Cynic, Sepultura) végezte el Steve Austin bandájának. Az egyik dalhoz pedig most videó is készült, ezt láthatjátok itt lejjebb.
Akiknek nem cseng ismeretlenül a New York-i Unsane zenekar neve, esetleg még díjazták is a banda munkásságát, azoknak megnyugtatásképpen egy jó hírrel szolgálhatunk. A banda frontember énekes/gitárosa Chris Spencer és a Today is the Day énekes/gitárosa Steve Austin egy új projektbe kezdtek, amely első hallásra nem áll túlságosan távol az Unseen-től megszokott zenei világtól. A formáció az UXO nevet kapta és hamarosan egy bemutatkozó lemezzel rukkolnak elő. Ízelítőnek itt egy király új nóta, a This Won’t Take Long című szerzemény, amelyet a hajtás után lehet nyomatni.
„A vidám zene szar” – állapította meg Makó Dávid a The Devil’s Trade utolsó száma előtt, egyfajta reakcióként arra, hogy a felajánlott lehetőségek közül a közönség a komorabb hangulatú dal mellett döntött. Nyilván jó adag irónia rejlett ebben a kiszólásban, ugyanakkor az este valóban a súlyos és gondolatébresztő muzsika jegyében telt.
Hallottál már arról a kiváló zenekarról, amit úgy hívnak Crippled Black Phoenix? Nem? És Justin Greavesről? Igen, ő dobolt a legendás Iron Monkey-ban is többek között, ez a zenekar viszont most teljes egészében az ő koponyájából pattant ki. Ma este pedig a Dürer Kertben lépnek fel, eléjük pedig a tegnapi bulijuk után ma szabadnapos Today Is The Day is beugrik a The Devil's Trade mellé, mert hatalmas a respekt a két külföldi banda között. Egyszóval jó kis bulira van kilátás, ráadásul a jegyár is változatlan. További infók ITT.
A nyári Dürer Kertes, a Darkest Hourrel és a Weedeaterrel közös bulijuk sajnálatos lemondása után főfellépőként tér vissza az óbudai KVLT klubjába a nashville-i Today Is The Day. És hallottál már arról a kiváló zenekarról, amit úgy hívnak Crippled Black Phoenix? Nem? És Justin Greavesről? Igen, ő dobolt a legendás Iron Monkey-ban is többek között, ez a zenekar viszont most teljes egészében az ő koponyájából pattant ki, és minden eddiginél jobban tükrözi a multiinstrumentalista zenész egész világát.
A Today Is The Day-jel az első találkozásom 2011 körül volt, amikor a Soilent Green előtt tolták a Club 202-ben. Kb. arról a koncertről leginkább a TITD maradt meg az emlékezetemben. Nem sokkal utána belefutottam a Pain Is A Warning-ba, és azzal meg is vettek. Állat lemez, egy olyan bandától, ami hangzásában, hozzáállásában, illetve korban is nagyon közel áll az Unsane-hez. Ha meg ők sem ismerősek, akkor gyakorlatilag a noise metál (ha beszélhetünk ilyen műfajról) egyik legüdítőbb oldalhajtásának két gyöngyszeméről maradtál le. Semmi ok az aggodalomra, a Today Is The Day például idén dobott ki egy új lemezt, ismerkedésre jó alkalom.
A nehezen behatárolható, jobb híján többnyire noise rock/metalként emlegetett zenét játszó Today Is The Day október 14-én jelenteti meg tizedik lemezét Animal Mother címmel a Southern Lordnál. Ha nem csengene ismerősen a nevük (ejnye-bejnye), tömören annyit illik tudni róluk, hogy 1992 óta létezik a zenekar, bár kicsit átjáróház jelleggel, mert az énekes/gitáros Steve Austin körül azóta közel két tucat zenész fordult meg a többi poszton. Tudtad például, hogy az 1999-es In The Eyes Of God című lemezen a Mastodonból ismert Bill Kelliher bőgőzik és Brann Dailor dobol? Vagy hogy Derek Roddy (Nile, Hate Eternal, Malevolent Creation) a 2007-es Axis Of Edent ütötte fel? Az sem túl mellékes, hogy Austin volt a producere a Converge harmadik, When Forever Comes Crashing című albumának, de a Lamb Of God New American Gospeljének is. Szóval nem annyira bénácska egy zenekar, tíz éve azért elég komoly névnek számítottak az undergoundban, mostanában viszont már kevesebb szó esik róluk, mert nem ültek fel egyik, azóta fel- és lefutott divathullámra sem - csak stabilan hozzák a tőlük megszokott, megszokhatatlan zenei katyvaszt. Alább a teljes új korong meghallgatható.
Ha egy fesztivál megél 41 évet, az azért nem lehet a véletlen műve. A Roskilde fesztivál kitalálói anno egy csöppnyi Woodstockot próbáltak belecsempészni a dél-skandináv városba. Mindennek már negyvenegy éve! Na jó, azzal azért nem áltatok senkit, hogy a majd fél évszázad alatt semmi nem változott. A faölelgető hippi eszmeiség helyett kapunk egy nagy területet sok reklám felülettel, és aki mégis van olyan ember, hogy ide menekülne a fogyasztói társadalomból, itt belecsöppen egy másikba.
Kezdjük ott, hogy ugyan a fesztivál ötödikétől nyolcadikáig tartana érdemben, de van egy warm-up hét, ami gyakorlatilag annyi, hogy felverheted a sátradat és nézhetsz napi egy-két koncertet. Nagyjából az egész annyiról szól, hogy a fiatalság majd egy hétig a kempingben lazul, és bömbölteti az Iphonejáról egy sufni tuning hangfalra kötve az éppen aktuális kedvencét. Hugyozás a kerítéseknél, ennek köszönhetően egy merő pisa szagban kell többnyire keringeni, de azért van jó oldala is a Roskildenak, mert azért egy elég izmos programot hoztak össze idén is.
Az idén tavasszal, amikor is a Today Is The Day a Soilent Green elő zenekaraként tiszteletét tette nálunk, rá kellett jönnöm, hogy ők is hasonló –persze kisebb mértékben- urbánus legendával büszkélkedhetnek, mint a Mastodon. Aki ott volt, mindenki egy majd tíz évvel ezelőtti Neurosis bulit emlegetett, ahol is a TITD volt a warm up. Persze az mindenki szerint jobb volt, és sokkal kultabb tartalommal bírt. Esetleg az idő adott kellemes utóízt az emlékeknek…
A jó Isten arra teremtette a vasárnapokat, hogy a jóféle húsleves, rántott hús kombójú ebéd után tunyán elnyúlva bambulja a tévét. De ki ér rá ilyesmire, amikor olyan szőrös tökű eklektikus, zajos, sludge-os metál felhozatalt sikerül tető alá hozni kis hazánkba (még ha az egy olyan kiesőrészre is szerveződött, mint a budafoki ex- Wigwam)? A felhozatal erős, az ár baráti (20:00-tól egy ezres, addig ingyenes volt a rendezvény), nehéz elhinni, hogy ennél jobban be lehetne csődíteni a kemény zene kedvelőit.
Április 17-én egy kihagyhatatlannak tűnő, ráadásul ingyenes bulival várja a Club 202 a kemény zenék híveit. A Concerto Music szervezésében ugyanis Magyarországon lép fel a Soilent Green és Today Is The Day.
A nashville-i Today Is The Day hamarosan stúdióba vonul, hogy megkezdje a munkálatokat egyelőre cím nélküli új lemezén, amely a Black Market Activities-nél lát napvilágot. A felvételeket a Converge gitárosa Kurt Ballou fogja felügyelni. Megjelenés valamikor nyáron. A csapat egyébként Európa turnéra is indul a közeljövőben.