Hájer Gergőt nem ismerem régóta, de aki ennyire bonyolult zenét játszik az számomra mindig érdekes arc. Most kivételesen nem az Omeg Diatribe dolgairól faggattam, hanem arról, hogy a hangtechnikus-hangmérnök munka számára miért is hobbi egyben.
RS: Mikor kezdett el érdekelni a zenélésnek ez az oldala?
Gergő: Viszonylag korán. Amint a hangszeren való játszás eljutott odáig, hogy saját ötleteket akartam megszólaltatni rajta, folyamatosan az izgatott, hogyan tudnám a lehető leghallgathatóbb, legminőségibb formában rögzíteni azt. Ugye ez nálam is, mint szerintem nagyon sok alkotó zenésznél a megkerülhetetlen GuitarPro-val kezdődött. :) Ebben a programban tettem össze az első számokat. Baromira tetszett, hogy a kiötlött riff alá rögtön tudok dobot, basszusgitárt vagy éppen szitár szólamot is kreálni. A hangzás ugyan hagyott némi kivetnivalót maga után, de egy kis képzelőerővel roppant nagy sikerélményeket tudott generálni. :) A Guitar Pro után jöttek a kisebb „mobil stúdiók” használata (ha szabad így nevezni), ami gyakorlatilag úgy nézett ki külsőre mint egy kisebb gitár effekt pedál és borzalmasan szarok voltak. Olyannyira nem adtak szabad kezet, hogy ezen gyorsan túl is adtam. Ez után már nem volt más alternatíva, mint elkezdeni felépíteni egy erős és működőképes stúdió-rendszert, amin az igényelt sávkapacitást el tudom érni.
RS: Milyen volt az első munka, amin dolgoztál?
Gergő: Huhh, hát már nem is tudom pontosan mi lehetett az első „munka”, amit szabad így nevezni. Ha a nagyon fiatalkori kotvány produkciókat nem veszem számba, amik szerencsére soha nem kerültek publikum elé, akkor az Omega Diatribe – FortyMinutes c. promó tracket említeném, amivel életjelet adott a zenekar magáról. Ezt már talán-talán, lehet „munka” címszó alatt említeni.
RS: Mai füllel milyennek találod az első munkádat?
Gergő: Attól eltekintve, hogy ez egy nagyon kedves emlék számomra, hiszen ezzel elkezdődött egy új szakasza az életemnek, amit valójában tudatosan próbáltam erre az ösvényre terelgetni, a felvétel nagyon sok gyermekbetegségtől szenved, hahaha…
RS: Mit gondolsz a mostanság annyira népszerű csináld magad otthoni stúdiós módszerről?
Gergő: Olyan szempontból remeknek találom, hogy a zenészek egy baromi jó minőségű demót tudnak elkészíteni a kis szobájukban, viszonylag kevés pénzbefektetéssel. Ez tíz-tizenöt évvel ezelőtt egy elérhetetlen álomnak tűnt…Ha akkor valaki azt mondta volna nekem, hogy ilyen egyszerű lesz a dalrögzítés a saját szobádban, akkor valószínűleg hátast dobok (bár ezt azért sejteni lehetett, hogy a technika ebbe az irányba fog haladni). Az már egy más kérdés, hogy azt mennyire találom egészségesnek, hogy ezzel számtalan produkció nélküli produkciót szült meg a technika. Hiszen ha manapság valaki zenélni szeretne, illetve rögzíteni akarja a dolgait, nem kell akkora utat bejárnia, annyi erőfeszítést és áldozatot hoznia, mint régebben. Ez nem feltétlenül tesz jót, szerintem.
RS: Te milyen cuccot használsz?
Gergő: Hát ebben a „szakmában” a cuccok folyamatosan jönnek-mennek. Jelenleg minden rendelkezésemre áll, ami egy professzionális, ének/gitár/basszusgitár illetve, egyéb akusztikus pengetős/vonós hangszer, effektek felvételéhez szükségeltetik, plusz a workstation és a lehallgatás.Ezen kívül van egy „B” cucc, ami főleg a stúdió mobilizálására van kitalálva. Szathmáry Ákos barátommal gyakran járunk külső helyszínes reklámfilm, kampány, narrációfelvételekre ami gyakorlatilag a fő profilja az 515 STUDIO-nak. Lehet, hogy furán hangzik, de ha „munkáról” van szó, akkor próbálok a hangfelvételnek ennek az oldalán tevékenykedni, mivel félek, hogyha folyamatosan zenéken kéne dolgoznom, akkor csökkenne a lelkesedés a saját dolgaim keverése iránt,mondjuk X óra black metal mix után.
RS: Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?
Gergő: Hát ez most jelenleg az Omega Diatribe – Abstract Ritual EP. :) Egyrészt ugye azért mert saját gyermek, másrészt pedig nagyjából sikerült meglépnem azt a küszöböt, amit az ’Lapetus’ c. lemez tanulsága után tűztem ki magam elé. Természetesen most már két hónap elteltével ebben is hallom a hibákat és, hogy mit fogok legközelebb máshogy csinálni. Azt még megemlíteném, hogy ezen az anyagon kevertem életemben először akusztikus dobot, ami roppant nagy élvezet és néhol nagy fejfájás volt.
RS: Kik voltak rád hatással, melyik hangtechnikusokra-mérnökökre figyelsz oda jobban, és miért?
Gergő: Ross Robinson, Terry Date, Andy Wallace, Tue Madsen, Rick Rubin… ők a legnagyobb kedvencek a metálban. Valószínűleg azért őket emelem ki, mert a számomra legkedvesebb lemezeket ők keverték/produkálták. Valami olyat tudnak kihozni a zenészekből, amit más nem igazán, de félreértés ne essék, nem akarok ezekhez az arcokhoz hasonlítani! Ezen kívül nagyon szeretem még Simon Posford (Shpongle, Hallucinogen, YoungerBrother…stb), Ott munkásságait akik a pszichedelikus dub zene terén mozognak, valamint Nathan Vinall (Skynet) korai munkásságát aki a súlyos neurodrum & bass stílust képviseli.
RS: Van egy álom listád, hogy kikkel dolgoznál még?
Gergő: Kirk Windstein-t vagy Corey Taylor-t szívesen meginvitálnám kornyikálni egy nótába…
RS: Mennyire költséges ez a hobbi-munka?
Gergő: Nagyon. Olyannyira, ha valaki nem a tehetősebb rétegből származik, akkor e mellé nem igazán fér még egy hobbi, mert rámegy a gatyád is. Nem mellesleg a magánéletben is egy megértő félre van szükség, aki nem kel ki magából, hogy hova megy el a rengeteg lóvé.
RS: Neked van valami sulis előképzettséged, vagy csak úgy leültél és elkezdted magadtól, autodidakta ként tanulni az egészet?
Gergő: Hangtechnikus vagyok papíron. Nem mintha ez bármit jelentene… manapság nem nehéz egy ilyen papírt végigseggelni valahol. Szerencsére én azt a tábort erősítem, akit valóban érdekelt ez a világ és nem csak azért ültem be, hogy történjen velem valami érettségi után. Pontosabban csak a stúdiózás része érdekel, az élő hangosítás totál hidegen hagy. Természetesen mit sem ér egy ilyen végzettség, ha önszorgalomból nem kutakodik az ember a lehetőségek után. Tapasztalni kell nagyon sokat és próbálkozni, jelenleg ebben a fázisban vagyok én is.
RS: Melyik volt a legcinkesebb munkád?Úgy értem, aminek többször neki kellett futni, amivel tényleg sokat szenvedtél.
Gergő: Közel két évig csináltam Argentin-Brazil-Mexikói sorozatok magyar szinkronját. Haver…nem volt egy felhőtlen időszak. Ez javarészt maga a szenvedés volt! De, mivel akkoriban ez volt az egyetlen út, hogy ne Muter pénztárcáján csüngjek, ezért muszáj volt. Első „munka”…mélyvíz. Persze valakinek ez lehet a tökéletes munka akár, de én nem tudtam azonosulni vele. Annyi biztos, hogy akkoriban bármelyik öregasszonnyal el tudtam beszélgetni a délutáni szappanoperák rejtelmeiről, hahaha!
RS: Mikortól lesz ez több, mint egy egyszerű hobbi, szerinted?
Gergő: Onnantól, hogy ha az ember egzisztenciáját javarészt ez fedi le.
RS: Milyen buktatók vannak, gondolom párszor Te is megbotlottál ezen az úton.
Gergő: A technika ördöge. Ettől biztos sokaknak borsódzik a háta egy éles felvételen, ahol ráadásul az idő is szorít. Akárhogy arra törekedik az ember, hogy egy stabil, megbízható rendszert építsen fel, mindig lesznek buktatók, error-ok, amit a lehető leggyorsabban kell orvosolni.
