Az Omega Diatribe a mai napon hozza ki ötödik stúdióalbumát, amit sokan tűkön ülve várnak. Emiatt is érdemes volt faggatni egy kicsit a zenekar egyik atyját, Hájer Gergőt, hogy mi a helyzet mostanában a házuk táján. Szóba kerül a mesterséges intelligencia, tagcserék, kiadóváltás és, hogy milyen is az élet harminc felett.

RS: Hogy érzed magad Gergő?
Gergő: Kiválóan, köszönöm kérdésed! Mindig izgalmas periódus számomra, amikor lemezmegjelenés előtt állok valamelyik produkcióval, nincs ez másképp jelen esetben sem, hiszen a napokban landol az ötödik Omega Diatribe lemez, Deviant címmel. Külön izgalommal tölt el, hogy mit fog szólni a koronghoz a nagyérdemű, hiszen számos újításokat igyekeztünk belepakolni a dalokba és ha megpróbálok kilépni a testemből és kívülről vizsgálni az anyagot “külső füllel”, még akkor is egy meglehetősen erős korongnak ítélem meg (nevet). Na, de majd az idő eldönti, hogy mennyire sikerült maradandót alkotni…

RS: A legutóbbi Metanoia album óta eltelt három év. Ez egy zenekar életében nem olyan vészes idő, nálatok azonban mégis sok minden történt. Ezeknek a változásoknak milyen hatása van az új anyagra?
Gergő: Dalszerzés tekintetében elég termékeny az Omega Diatribe, így a lemezen hallható dalok vázlata már gyakorlatilag tavaly megvolt, de mivel folyamatosan turnéztunk a Metanoia lemezzel itthon és külföldön egyaránt, ezért nehéz volt logisztikázni, hogy mikor lenne célszerű egy kicsit a fékre lépni és teljes erőnkkel az új lemez felvételeire fókuszálni.

RS: Kicsit belemennék, kezdjük ott, hogy itthon lett egy hazai kiadótok. hogy találtatok egymásra a Metal.hu-val?
Gergő: A kiadványainkat hosszú éveken át az ukrán Metal Scrap Records kezelte, de a világ jelen állását tekintve annyira aggasztónak tűnt az új lemez promóciójának a stabilitása, hogy jobbnak láttuk, ha keresünk egy biztos otthont az új anyagnak. Forray Tomival, a Metal.hu főnökével a Vented debütáló anyag megjelenése kapcsán sodort össze az élet, akiben megtaláltam azt az elszántságot és biztonságot, ami megnyugtat engem és ezáltal a srácokat is a zenekarban. Talán nem titok, hogy a múltban picit szándékosan kerültük a magyar kiadói ajánlatokat, hiszen mindig olyan feltételeknek kellett volna eleget tennünk, amivel kevésbé tudtunk volna önazonosak lenni. Gondolok itt például arra, hogy miért nem nyomjuk magyar dalszövegekkel… Tominak kellő tapasztalata van ahhoz, hogy tudja, hogyan kell működnie egy nyugati szintű kiadónak és teljes mértékben megértette azt, hogy az Omega Diatribe-nak mik a céljai. 

RS: A Metal.hu azért egyre erősebb a hazai kiadványok tekintetében. Ennek köszönhetően Ti is, ismét ( haha) hoztok ki vinylt. Ez közös ötlet volt, vagy, hogy jött?
Gergő: Kiváló magyar lemezek jelentek meg a Metal.hu palettájában, amit remélhetőleg a mi anyagunkkal csak még jobban színesíteni fogunk. A fizikai hanghordozók mindig is fontosak voltak számunkra. Nincs olyan lemezünk, ami ne jelent volna meg valamilyen fizikai hanghordozón. Számomra akkor van kész egy lemez, ha az kézzelfogható formában is hallgatható! Ráadásul a statisztikák azt mutatják, hogy a hallgatóbázisunk továbbra is értékeli a veszteségmentes zenét, nem elégszik meg a YouTube, vagy a Spotify nyújtotta hangminőséggel. Legutóbb az Abstract Ritual kiadványunk jelent meg vinylen az amerikai Independent Ear Records szárnyai alatt. Külön öröm volt számunkra, amikor Tomi tető alá hozta a bakelitlemez gondolatát az új lemez kapcsán.

RS: Mit kell tudni ezekről a különböző fizikai kiadványokról? Mi a különlegességük?
Gergő: Mivel a vinyl a reneszánszát éli napjainkban ezért bátorkodtunk rögtön két féle nyomással előrukkolni a Deviant-ot illetően, mégpedig egy klasszik fekete, valamint egy splatter zöld/fekete vinyllel, ami 100-100 darabra lesz limitálva. Emellett természetesen elérhető lesz CD-n is a korong, egy gyönyörű 8 paneles, szövegkönyves DIGIPAK megjelenéssel. Azért nem feledkezünk meg a streamerekről sem, hiszen az új anyag az összes nagy streaming szolgáltatónál elérhető lesz!  (az új lemezt és a merch-öt ITT tudod megrendelni - a szerk.) 

RS: Nem csak kiadóváltás volt nálatok, hanem az elmúlt három évben két pozíción is csere történt. Erről mit érdemes, vagy mit lehet tudni?
Gergő: A tagcseréket általában lelkileg mindig a legnehezebb kezelni számomra, hiszen többnyire csak olyan zenészek fordultak meg a zenekarban, akikkel rendkívül szoros barátság alakult ki a pályafutásuk alatt. Amikor ez a fajta egység megtörik, különféle hozzáállás vagy élethelyzet okozta körülményváltozások miatt, akkor az olyasmi, mint egy szakítás, vagy egy válás… Szar. Bár az utóbbiban szerencsére nincs tapasztalatom! (nevet)

Komolyra fordítva a szót, úgy érzem, hogy Janika (Kelemen János - gitár) és Adli (Gróf Adolf - dob) érkezésével olyan kreatív energiák landoltak az Omega Diatribe fedélzetén, amit eddig még nem tapasztaltunk zenekaron belül. Nélkülük egész biztosan nem ilyen formát öltenének most az új lemez egyes dalai. Janikával már régóta megvan jó a viszony, hiszen volt rá példa, hogy beugrós volt 1-2 koncerten a pandémia csúcsosodásának idején.
Adlit pedig az Eagle Has Landed-ből vettük át, akikkel szintén több közös koncertet nyomtunk az utóbbi években és mindig csodálattal néztem a szemem sarkából, ahogy ledobolja a bulikat. (nevet) Így tulajdonképpen amikor Szabó Dani (dob) és nem sokkal őt követve Höflinger Tomi is kiszállt a zenekarból, kész tervünk volt, hogy kikkel akarjuk folytatni a zenélést. Ennyire még soha nem ment olajozottan tagcsere!

RS: Ezeknek a cseréknek köszönhető az, hogy az új anyag merőben más, mint az eddigi lemezek?
Gergő: Érdekes, ha úgy látod, hogy merőben más a Deviant, mint az elődei. Ez a csodálatos a zenében, hogy mindenkiben teljesen máshogy csapódhat le. Ha engem kérdezel, szerintem korántsem különbözik annyira a korong az előzőektől, az én fülem inkább úgy hallja, hogy egy továbbfejlesztett verziója a korai Omega Diatribe-nak, ahol tudatos dalszerzés folyik, de a zenekar attitűdje és megszólalása aligha változott az utóbbi 10 évben. Mivel a zenekar magja stabil, ezért nem tudom azt mondani, hogy Janika és Adli érkezésével 180 fokos fordulatot vettek a munkamódszereink, illetve a dalszerzési metódusaink. Az viszont tény, hogy eddig ők ketten raktak hozzá a legtöbbet a kreatív folyamatokhoz az adott pozícióban.

RS: Ahogy a szövegeket hallgattam, Milán most extrán tele volt/van feszültséggel. Ezt te, hogy látod?
Gergő: Ha ezt a szövegekből szűrted le, akkor fontos megemlíteni még az új lemez esetében, hogy a szövegírás durván 90%-ban rám hárult, ami egyáltalán nem volt egy előre eltervezett feladatleosztás, de ha már így alakult akkor elkezdtem komolyabban foglalkozni a szövegírással, a prozódiával, a rímekkel és nem utolsó sorban a saját gondolataimmal. Ugyan korábban is volt már rá példa, hogy hoztam szövegeket a zenekarba, de az, hogy majdnem egy teljes lemezanyagnyi dalszöveget papírra vessek, az meglehetősen félelmetesnek és egy tehernek tűnt az elején. Aztán ahogy belekezdtem, egyre jobban megtaláltam magam ebben a folyamatban és meg tudtam fogalmazni azokat a belső gondolataimat, amiket eddig csak szónikusan tártam a hallgatók elé. Ennek köszönhetően talán mondhatom azt, hogy a Deviant az eddigi legszemélyesebb kiadványunk számomra. Ha úgy érzed, hogy a lemez mondanivalója tele van feszültséggel, az elképzelhető, hiszen számomra a dalszerzésnek a fő funkciója mindig is az volt, hogy ezeket a negatív energiákat a zenén keresztül ki tudjam adni magamból. A szövegekhez kiválóan passzolt Milánnak a jól ismert vehemenciája, amit a vokál producerünknek, Diószegi Kikinek sikerült még egy szinttel feljebb tolni a felvételek során. Szerintem eddig ezen a korongon lett a legszínesebb az ének, amit az is erősített, hogy minden eddiginél több háttérvokál- és spoken word rész esett rám, ezzel egy érdekes kontrasztot eredményezve Milán és az én hangom között.

RS: Mennyire fontos, szerinted a szöveg egy-egy ilyen kaliberű lemeznél. Sokan azt mondják, hogy a szöveg csak másodlagos.
Gergő: Nézd, tulajdonképpen én is hosszú évekig úgy gondoltam, hogy a dalszövegek szerepe háttérbe szorul a hasonló bandáknál, mint amilyenek mi vagyunk. A Trinity lemeznél kezdtem el belefolyni a dalszövegekkel kapcsolatos ötletelésekbe, ami odáig vezetett, hogy mostanra teljesen átfordult a nézőpontom a szövegek kapcsán és kulcsfontosságúnak tartom, hogy a dalszövegek legalább annyira tartalom teljesek és őszinték legyenek, mint az instrumentális rész. Mindannyian úgy éreztük, hogy ahol a legtöbb kitaposatlan ösvény van a zenénkben, az egyértelműen az ének és a dalszövegek. Ezen baromi sokat dolgoztunk az utóbbi években, aminek a jelenlegi korlenyomata a Deviant lett.

RS: Még a szövegről egy kicsit, sokan váltanak magyarra X év angol szöveg használat után. Te ezt, hogy látod? Lenne értelme egy ilyen lépésnek a Ti esetetekben a jövő folyamán?
Gergő: Az ennyire éles váltás egy zenekarnál bennem mindig ambivalens érzelmeket kelt, hiszen többnyire azt látom, hogy általában akkor jön el ez a pont egy banda életében, amikor a gyerekkori álmok szertefoszlanak, miszerint külföldön sincs kolbászból a kerítés. Szerintem sokan azért váltanak magyar dalszövegekre, mert azt remélik, hogy ezzel a lépéssel megtöbbszörözhetik a hazai hallgatók számát. A mi esetünkben ennél sokkal tudatosabb az, hogy kikhez akarunk szólni és hová szeretnénk eljutni az elkövetkezendő 5 évben. Szerintem mostanság ne nagyon számítson senki magyar nyelvű szövegekre az Omega Vádirat zenekartól (nevet).

RS: Mindig nagy hangsúlyt helyeztek a vizualitásra is egy-egy klipnél. Miért fontos ez a számotokra?
Gergő: A vizualitás létjogosultsága számomra korrelált a dalszövegek fontosságával az elején, aztán a többiek felpofoztak, hogy már nem a 90-es években vagyunk, hanem a 21. században (nevet). Ha jól emlékszem akkor szintén a Trinity lemeznél volt az a vízválasztó, amikor komolyan elkezdtünk foglalkozni a vizualitással is. Azóta pedig papírforma szerint ez a fajta kreativitás is elengedhetetlen része lett a zenekarnak, aminek a kreatív folyamataiért többnyire Ákos felel, de az utóbbi években lelkes amatőr vágó- és grafikusként is igyekszem egyre többet a keze alá dolgozni. Nyilván sokkal meggyőzőbb és maradandóbb élményt tudunk nyújtani a nézőnek/hallgatónak, ha a vizuális tartalommal is igyekszünk annyira erős lenni, mint a megszólalással. Főleg a mai világban, ahol az új generáció a TikTok-ot pörgetve szocializálódik, nekik 10 év múlva nem mutathatunk egy Paint-tel rajzolt borítót, vagy egy Movie Maker-rel készült klipet, mert automatikusan beraknak minket a “Dad Metal” skatulyába (nevet).

RS: Ezen az anyagon elkezdtetek jobban játszani a szövegekkel, az ének dallamokkal, néhol extra, meglepő, már-már hip-hopos témákat is használtok, mint pl. a klipes dalban. Ezt az újdonságot ki hozta be a zenekarba?
Gergő: A hip-hop-os rész a Stench Of Demise c .dalban például Ákostól jött, hiszen ő eleve a hip-hop felől érkezett a metálba. Annak a résznek a szövegét és a ritmikáját is ő hozta, amit végül az én előadásmódomban rögzítettünk a stúdióban. Egyébként én is baromira bírom az oldschool hip-hop-ot, az olyan bandákat, mint pl. a Cypress Hill, a Psycho Realm, a Lord Finesse és társai, szóval nem esett nehezemre kicsit lejjebb tolni a nadrág ülepét és felrappelni a szóban forgó részt (nevet). Egyébként nem csak ebben a dalban lettek újítások a vokál fronton, hiszen számos track-ben hallhattok dallamokat a refrénben, vagy pszicho suttogásokat, mormogásokat a háttérben. Apróságok, de szerintem nagyon sokat dobott az összhatáson!
 

RS: 10 éve jelent meg az első albumotok, de ennek olyan különösebben nagy feneket nem kerítettek, ahogy én láttam. Lesz valami ünneplés valamikor?
Gergő: Pedig ki nem hagynék egy ilyen nagy feneket (nevet)! Tavaly lenyomtunk egy turnét ‘10 Years Of Extreme Groove Metal’ néven, ahol az Iapetus c. debütáló nagylemezünk jubilálását ünnepeltük, aminek keretén belül elővettük koncerteken a klasszikusnak mondható, Molecular Torsion c. dalunkat is. Tulajdonképpen ebben az időszakban született meg az a gondolat is, hogy vegyük újra ezt a dalt egy kicsit átgondolva mai fejjel és rakjuk rá a Deviant lemezre, zárótételként. Beigazolódni látszik, hogy ez egy príma ötlet volt, hiszen több visszajelzés is jött a sajtóból, hogy ez az egyik kedvenc daluk a lemezről. Pedig gyakorlatilag ez a dal 10 éve is nagyon hasonlóan hangzott (mosolyog).

RS: Gergő, hogy bírod azt, hogy 2008 óta mondhatni megállás nélkül zenélsz. Értem ezt úgy, hogy mit teszel a mentális és a testi egészséged érdekében?
Gergő: Én hiszek abban, hogy nekem a zenélés rendkívül sokat segít abban, hogy balanszban tudjak lenni a világgal és saját magammal. Mivel én többnyire a zenében vezetem le a traumákat és a negatív energiákat, ezért a magánéletemben azt hiszem, hogy viszonylag kiegyensúlyozott és fókuszált tudok maradni. A testi egészség kapcsán pedig a francba is, csak igazuk volt az idősebb barátaimnak anno, hogy 30 felett nehezebbek a másnapok… (nevet). Pedig azt hittem, hogy nálam soha nem fog eljönni ez a pont, mindig mindenhol én voltam a legfiatalabb zenész, aztán láss csodát, elröppent 20 év egy szempillantás alatt. Egyébként a sport mindig része volt az életemnek, de az igazat megvallva az utóbbi években az összes szabadidőmet zenéléssel, vagy a feleségemmel töltöm, így a lelkifurdalásomat, amit a sport mellőzése okoz, igyekszem napi 50 fekvőtámasszal és némi bringázással elterelni (nevet). Egyébként nagyon szeretem, amikor viszonylag zsúfolt a koncertnaptárunk, mert a bulijaink eléggé magas energiaszinten pörögnek, amit igyekszünk a testi jelenlétünkkel is kellően megtámogatni, szóval ezek az alkalmak egyértelműen felérnek egy intenzív kardio-edzéssel. Természetesen ezt követően a szervezetünket azonnal bombázni kezdjük a koncerteket követő partyk alkalmával, de azért igyekszünk a gyertya másik végére is pakolni, nehogy túl hamar leégjen.

RS: Szerinted le lehet majd egyáltalán ezzel az egésszel állni egyszer, vagy a színpadról fognak letolni?
Gergő: Van egy kedves ismerősöm, aki tulajdonképpen pont ugyan ezt kérdezte tőlem nem olyan rég, valahogy így: “Gergő, te meddig fogsz zenélni?” A mai napig emlékszem, hogy mennyire tetszett neki a válaszom, ami úgy szólt, hogy “Amíg lélegzem.” (nevet) Viccet félretéve, én nagyon szerencsésnek titulálom magam, mert gyakorlatilag kisgyerekként megtaláltam azt a foglalkozást amivel teljes mértékben önazonos tudok lenni, ami miatt van miért felébrednem reggel és van ahová elbújjak a világ elől, amikor úgy érzem. Rengeteg embert látok, aki ugyan az élők sorát erősíti, de tulajdonképpen fogalma sincs, hogy mit kezdjen az életével és mivel tudja elfoglalni magát ezen a különös utazáson, amit a Föld nevű bolygón töltünk. Nekik mindig azt szoktam kívánni, hogy bárcsak találnának valamit, amit olyan lelkesedéssel és örömmel tudnak csinálni, mint én a zenélést. Nyilván ez nem jöhet mindenkinek villámcsapás szerűen, van akinek sokkal többet kell kutatnia ahhoz, hogy megtalálja ezt a fajta motivációját. 

RS: Folyik még valami titkos projekt a háttérben, amiről eddig még nem hallottunk?
Gergő: Az mindig folyik, de ha elárulnám, akkor már nem lenne titkos (mosolyog). Ami viszont publikus, hogy a Vented-del lassan elkészülünk a második lemezanyag pre-production-jével, aminek a megjelenése a jövő évre várható. Sikerült olyan vendégelőadókat behúzni erre a korongra is, ami újabb pipákat rak a bakancslistámra. Iszonyatosan várom már, hogy halljátok mit tartogatunk a második lemezre.

RS: Én figyelem a YouTube csatornádat, ahogy időm engedi. Mit gondolsz arról a gondolatról, hogy a digitális cuccok lassan átveszik az analóg felszerelés helyét?
Gergő: Köszi, örülök, hogy figyelemmel követed. Az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúlyt fektettem a YouTube csatornámra, ami kiváló együttműködésekhez vezetett olyan gyártókkal, akikben maximálisan hiszek és nagyra becsülök. Ez egy olyan platform, ahol számos jövőbeni megjelenés vázlatát, vagy pre-production-jét hallhatjátok különböző termékek demója gyanánt, így akit tényleg érdekel az amit csinálok, szívből ajánlom neki, hogy pillantson rá néha a YouTube csatornámra, ahol időm adtán igyekszem folyamatosan új tartalommal előrukkolni. A kérdésed második felére visszatérve szerintem már rég leomlott az a fal, ami merőben elválasztotta a digitális- és analóg eszközök közötti radikális különbségeket. Szerintem a legszebb korban élünk a zenészek számára, ami lehetővé teszi azt, hogy aki tényleg beleássa magát, az bizonyos eszközök segítségével briliáns minőségű felvételeket tud készíteni, akár otthon. Ettől függetlenül egyértelmű, hogy “analóg gyerek” módjára romantizálom a nagy, hangos és nehéz eszközöket, de ezek már nem elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki decens megszólalást tudhasson magáénak.

RS: És arról mi a véleményed, hogy vannak zenészek, akik ijesztőnek tartják a Mesterséges Intelligencia fejlődését? Olvastam olyanokat, hogy azon aggódnak, hogy elveszi a zenészek elől a megélhetést, munkát.
Gergő: Hát ezt én is ijesztőnek tartom, főleg akkor, amikor néha újra és újra megnézem a Terminator 2 c. filmet. Elképesztő, hogy mennyire abba az irányba halad a világ, amit az említett filmben vizionált James Cameron. Az kevésbé aggaszt, hogy adott esetben a mesterséges intelligencia mennyire veszi el a művészek megélhetését, mert hiszek még annyira az emberiségben, hogy mindig lesz arra igény, amit az ember alkot a maga hibáival együtt. Hiszen pont ez a tökéletlenség tesz minket egyedivé és megismételhetetlenné. Az viszont teljesen érthetetlen számomra, amikor valaki nem csak inspirálódik az MI nyújtotta lehetőségekből, hanem konkrétan “vele” végezteti el a melót 3 kattintással. Ez számomra teljes mértékben megöli azt, amiről a művészet szól. Számomra a művészet a korlátok nélküli szabadságot jelenti, legyen szó zenéről, festészetről vagy táncról. Egy olyan tevékenység, ahol az ember átvitt értelemben csupaszra levetkőzhet és megmutathatja a világnak azt, amit a legbelső énje diktál. Ha mindezt egy gép végzi el helyettünk, akkor mi értelme az egésznek?!

RS: Mik a tervek a jövőre nézve, akár zenekarilag, akár az életedben?
Gergő: Jobbnál jobb lemezeket írni, még több új helyre eljutni a zenénk által és a lehető legtovább megtartani azt a szikrázó kapcsolatot, amit már lassan 11 éve ápolunk a feleségemmel.