RockStation

11+1 magyar rockzenekar, akik nagyon hiányoznak nekünk

2016. augusztus 20. - theshattered

top10_hun_missing.jpg

Nincs is rosszabb érzés a hithű rockernek/metalosnak, amikor kénytelenek szembesülni a ténnyel: egykori, vagy netán aktuális kedvenceik jó eséllyel soha nem fogják már ebben a formában előadni a fémszívünkhöz legközelebb álló örökzöldeket (most a hirtelen egymásra borulásokat, kibéküléseket jóindulatúan felejtsük el). De kik azok, akik nélkül - legalábbis a mi meglátásunk szerint - már nem ugyanaz a magyar rockvilág, mint azelőtt? Kiket látnánk szívesen még legalább egy buli erejéig a világot jelentő deszkákon? Még ha tudjuk is, hogy néhány esetben ez már semmiképp nem lehetséges, azért a gondolatot életben tartjuk, legalább az maradjon meg nekünk. Ahogy mindig, a lista most sem teljes, a személyes kedvenceitekkel szabadon bővíthető, minden további ötletet szívesen látunk!

Mood

A magyar doom nagyágyú Mood a szomorú magyar valóság áldozata lett. Hiába volt a banda tele kiváló zenészekkel, hiába léptek fel a stílus legnagyobbnak számító nevei előtt, hiába volt a kitartó lendület, sajnos a doom rétegzenei mivoltja és az anyagi korlátok miatt 2001-ben kénytelenek voltak letenni a lantot. A Mood emlékét a Wall of Sleep és a Stereochrist viszi tovább.

Subscribe

A hazai crossover metal nagyágyúi, egyben kis országunk egyik legszebb felfelé mutató népszerűségi ívet leíró zenekara volt a tavaly feloszlott Subscribe. Éppenséggel tudjuk, hogy a srácok - legalábbis a hivatalos álláspont szerint - csak egy rövidebb, pár éves hiátust terveztek, így jó esélyt látunk rá, hogy hamarosan újra összefussunk velük, ha máshol nem, a hazai fesztiválokon. A végképp elvonási tünetekben szenvedőknek pedig ha más nem, ott van a Guilty Parties nevű RATM tribute-jük, melyben a Subi nagy része megtalálható.

Replika

Idén év elején búcsúzott el a több, mint a két dekádos fennállást maga mögött tudó Replika. Sajnos a trió már az azt megelőző években sem éppen az aktivitásáról volt híres, de legalább egy szép, epikus hozzúságú, teltházas koncerttel búcsúztak el a rajongóktól. Ellentétben a többi, a listán szereplő bandával, itt a visszatérés teljesen kizárt, a srácok mindannyian más utak felé kanyarodtak, ráadásul a fő dalszerző, énekes/gitáros Csató Peti a Krisna-tudatú életmódot választva inkább már a nyugodtabb zenék felé fordította élete hajóját. Azért nagyon sajnáljuk.

Fürgerókalábak

Már jó 7-8 éve annak, hogy nem szólalt meg élőben egyik Fürgeróka klasszikus sem. Be kell ismerni, hogy ha magyar punkról van szó, Acélosék neve megkerülhetetlen, akármilyen vetületből is nézzük. De nem is kellett ahhoz punknak lenni, hogy szénnéröhögd magad Budavári András szövegein, amellett pedig a zenei alapokra sem lehetett senkinek egy rossz szava sem. Reuniont, azonnal!

Mantra

A magyar Krisna-core stílus legnagyobb (habár lazán megkockáztatnánk, hogy az utódzenekar Om-ot leszámítva egyetlen) neve volt a Mantra. A szinte folyamatosan változó felállás mellett üzemelő, mindvégig a kemény alapokra érzelmes, pozitív szövegeket felmutató banda jó értelemben véve érdekes, üde színfoltja volt a hazai mezőnynek.

Superbutt

Oké, kicsit csalóka ez a "hiányérzet", hiszen a klasszikus felállás négyötöde most is ott tevékenykedik a második albumára készülő Ordogben, de aki látta őket élőben, tudhatja, hogy az elődzenekarról maximum egy dal erejéig emlékeznek meg Vörös Andrásék. A cikk írójának volt szerencséje látni Ordogék "nulladik" fellépését a tavalyelőtti Megyer Campen, ahol még pont fordított volt az arány és bizony nagyon jóleső pillanatokat tudott okozni egy Better Machine, vagy egy Pioneer. A remény hal meg utoljára, hátha...

Isten Háta Mögött

A leginkább "furametal"-nak, vagy népszerűbb kifejezéssel élve "bölcsész-metal"-nak nevezhető Isten Háta Mögött minden volt, csak szokványos zenekar nem. IHM-ék egyszerre voltak progresszívak, alterosak, de még stoneresek is, ezekre pedig rákontrázott Pálinkás Tamás mindenki mással összetéveszthetetlen éneke és persze a dalszövegekben megjelentetett, finoman fogalmazva is furcsa képei. A 2011-es feloszlást követően még 2014-ben megmutatták magukat, de azóta is csend honol az Isten Háta Mögötti területeken.

Casketgarden

A mosoniak a magyar (dallamos) death kiemelt zászlóvivői voltak, a lemezeik sorra gyalulták le a gyanútlan hallgatók arcán a bőrt. A zenekar Tóth Balázs külföldre költözése miatt 2012-ben széledt szét, de a három demo és a négy sorlemez vitathatatlanul jelzi: még több is lett volna a formációban.

Bridge to Solace

A BTS azon szerencsés zenekarok közé tartozott, akik többet tudtak külföldön koncertezni, mint Magyarországon. Emellé persze a produkció minősége is adott volt, a zenekar mégis 2010-ben szétszéledt. A nagy csendet márciusban egy jótékonysági koncert törte meg, reméljük, hogy még láthatjuk a fiúkat valamikor.

Turbo

A szinte a semmiből egyből a csúcsra törő Turbo az aktivitása alatt folyton ott volt szó szerint mindenhol, ahol érdemes volt megjelenniük. A prog/garázs/grunge keverékű, de mégis kellően rádióbarát zenéjükre könnyű volt rákattanni. Kár, hogy ezt a jó szokásukat beszűntették.

Wendigo

A magyar progresszív zene méltatlanul elfeledett ékköve volt a Bátky Zoltán (BZ) énekével díszített Wendigo. A két lemezt megélt formáció sajnos sosem tudott kitörni az underground-gyöngyszem státuszból, pedig igencsak megérdemelték volna a srácok.

+1: Blind Myself

Tudjuk, tudjuk, ők még nem oszlottak fel. Még. De ha belegondolunk, már csak összesen két lehetőségünk lesz elcsípni Tóth Gergőéket, aztán véglek elhallgatnak az olyan örökzöldek, mint a Lost in Time, a Horrified by the Sun, vagy a Pomogácsok. Reméljük, hogy a bandákat sorra arató, szigorú arcú kaszás utánuk már leáll egy jó ideig!

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr3510429018

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kútmester 2016.08.20. 13:54:46

Az IHM-ért nem kár.

vmiso 2016.08.20. 19:27:29

Necropsia,
Dawncore,
Intense
Cadaveres De Tortugas
Strong Deformity

Csak így csípőből:)

nincs nem 2016.08.21. 21:56:47

Bedlam, Sloganm Beyond.

NZperX 2016.08.22. 07:59:44

Szinte teljesen ugyanezt a listát írtam volna én is. A szerintem túlértékelt IHM nálam kimaradt volna.
vmiso: a Strong Deformity újra aktív, koncerteznek is.

Gab666 2016.08.22. 09:23:35

hát, ezek közül nagyon sok zenekarért tényleg nem kár, bár ízlések és pofonok (meg csókosok ugyebár, öhömm... ) de egy Cadaveres de Tortugas-t én is nagyon hiányolok a felsorolásból pl.

bartkozoltan 2016.08.22. 18:28:50

A Mantra tényleg nagyon hiányzik...

Kaksi Atomerőmű 2016.08.23. 15:28:14

pont, hogy az IHM-ért a legnagyobb kár ezek közül... na meg a rókáék :DDD

Attila Hímer 2016.09.04. 14:33:46

Doomsday, Diafragma, Nevergreen (bár ők még vannak), Garden of Eden, Art of Dethronement/Dethroners, Land of Charon :(, Árnyak, Evensong.

sdani 2016.10.19. 13:00:24

Az istenit, a lelkem eladnam meg egy furgerokalabak koncertert.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum