Lars-Göran „L-G” Petrovnak igazán nem kell sok a boldogsághoz. Elég, ha rendszeresen készíthet lemezeket és turnézhat. Idén az Entombed A.D.-vel mindkettőt sikerült megvalósítania, ráadásul legutóbb tinédzserkori hősei, a Voivod társaságában járta be Európát. Ja, igen, az sem árt, ha van kéznél elég ital. Pontosabban abból soha nem lehet elég: ami az öltözőben vagy a színpadon nem fogy el, az mehet fel a turnébuszra, előbb-utóbb úgyis megissza valaki. Az alábbi beszélgetés (az előbbieket maga L-G állapította meg ennek során, egy üveg rum felbontása közben…) is kellően oldott hangulatban zajlott a budapesti buli előtt.

Kanyarodjunk vissza egy kicsit a jelenlegi formáció indulásához! Egyszerre és ugyanolyan okokból hagytátok ott az anyazenekart, igaz?
L-G: Igen. Az Entombed A.D. annak a folytatása, amit azelőtt is csináltunk. Egy csomó fölösleges szarakodás előzte meg a dolgot, de úgy döntöttünk, lemezt akarunk készíteni, na meg turnézni. Zenélni, ahogy most is tesszük. Akkor láttuk elérkezettnek az időt erre. Azóta nagyszerűen alakul minden, boldogok vagyunk így együtt. Zajlik körülöttünk az élet. Két éven belül két lemezt is kihoztunk, és rengeteget turnézhatunk, vagyis nem ülünk otthon tétlenül. Az dögunalmas volna! Szóval végre csinálhatjuk a dolgunkat. Akár emellett a banda mellett is, ha úgy akarjuk. Victorral (Victor Brandt bőgős) ott van nekünk a Firespawn is. Az időnkbe belefér. Csak annyi a lényeg, hogy tudni kell keményen és hatékonyan dolgozni, jól kihasználva az időt. Annak meg is lesz az eredménye. Ez ilyen egyszerű.

Kezdetben Johan Jansson gitározott nálatok. Ő hova tűnt időközben?
L-G: Először is, ő egy jó srác, és remek gitáros. A gyermeke születése miatt azonban már nem tudott állandóan turnézni. Nem talált bébiszittert, így otthon kellett maradnia a babával. Amúgy tényleg jó arc, bírom őt.

Aztán jött helyette Guilherme Miranda.
L-G: Igen, ő is nagyon penge gitáros, és jó gyerek. Könnyű kijönni vele. Akkor ismertük meg, amikor pár éve Dél-Amerikában turnéztunk. Az előzenekarban, a Krowban játszott, és a turnémenedzser is ő volt. Azzal jött oda hozzánk, hogy nálunk is tudna játszani, de mi úgy voltunk vele, hogy az már sok volna neki a másik banda, meg a menedzseri feladatok mellett. Aztán beszállt hozzánk egy amerikai körútra, és nagyszerűen bevált! Ennek a turnénak is ő a menedzsere egyébként. Óriási arc, egy kiapadhatatlan energiaforrás! Hihetetlen! Én erre képtelen volnék, de neki ez szórakozás, és így állandóan van mit csinálnia. Szóval fáradtan, de boldogan dől le aludni… reggelente… (nevet)

Victorral együtt ő képviseli nálatok a fiatalabb korosztályt.
L-G: Igen, de nálunk mindenki ugyanazokért a célokért küzd, és ilyen szempontból tökéletes csapat vagyunk. Victor is tele van energiával, csak úgy ontja magából a riffeket. Tényleg csapatként dolgozunk. Minden ötlet jó ötlet. Akár beválik, akár nem, megbeszéljük egymás között. Mindenki megmutatja az elképzeléseit, és megnézzük, mit tudunk kihozni ezekből.

Szoktad követni az Entombed név alatt játszó társaság körüli eseményeket?
L-G: Ők is teszik a dolgukat. Mi nem pazaroljuk az időnket és az energiánkat másra. Majd meglátjuk, mi lesz ebből.

Szerinted lehetnek jogi problémák a zenekarnév miatt?
L-G: Zajlanak bizonyos folyamatok, de mi függetlenítjük magunkat ezektől, és a saját dolgainkra összpontosítunk. Lesz, ami lesz. Nem szabad hagyni, hogy az ilyesmi a kedvünket szegje, bosszantson vagy dühítsen. Az ember legyen boldog, és persze headbangeljen nagyokat!

Az idei Dead Dawn album egyenes folytatása a jól ismert zenei irányvonalnak, és teljesen természetesnek is hat. Valóban könnyen állt össze, mondjuk a Back To The Fronthoz képest?
L-G: Ha az ember már túl van rajta, akkor könnyűnek érezheti, ám valójában rengeteg meló volt benne. Talán ezért hat természetesnek, de ezt a hatást elérni is kemény munka árán lehet. Ha csak napközben dolgozol rajta, akkor tovább tart, de lehet éjjel-nappal is csinálni, úgy hamarabb készülsz el vele. Ha jól használod ki az időt, és produktív vagy, abból jó dolgok fognak kisülni. Azon kívül próbáljuk nem túltolni. Ha minden apró részletbe belemész, egy évig is eltarthat, mire elkészülsz egy dallal.

Az nyilván nem is a ti módszeretek.
L-G: Nem bizony. Ami jól hangzik, azt egyből fel is vesszük. Mi nem játszunk újra dolgokat, és nem variálunk. Legfeljebb csak párszor. Ha megtetszik valami, akkor rögzítjük. Ha már elkészültünk vele, de mégsem stimmel valami, már úgyis késő… Jó így dolgozni. Végzünk egy dallal, meghallgatjuk, és ha betalál nálunk, máris áttérünk a következőre. Menet közben mindig rájövünk, hogy ezt vagy azt jobban is meg tudtuk volna csinálni, de hát ez a zenélés varázsa. Nem is tudom, létezik-e 100%-ig tökéletes lemez. Talán a Ride The Lightning ilyen. De a Metallica biztosan nem így gondolja. Ha már elérted a 100%-ot, utána hogyan tovább? Irány a 101%? Viszont jó, ha mindig vannak céljaid.

A változatosság is nagy erénye a Dead Dawnnak. Ott vannak persze a tipikus gyors számok, de mondjuk a lassú As The World Fell rendesen meglepett…
L-G: Az egy jó súlyos nóta. Nem melankolikus, de a kicsengése így is inkább pesszimista, mint optimista. Erre a dalra is igaz, hogy ha valami jól hangzik, akkor felvesszük. Ma már annyi számunk van, hogy borzasztó nehéz a koncertprogramot összeállítani, de vannak olyan nótáink, amelyek élőben nem működnek, na meg olyanok is, amelyek jobban beválnak. Próbáljuk a műsorba mindenből a legjobbat beépíteni, sőt legutóbb egy kisebb fesztiválon a közönség szavazatai alapján válogattuk össze a tíz dalt.

Nektek azért abban is nyilván van már gyakorlatotok, hogy kiszűrjétek a bulikon kevésbé működőképes számokat.
L-G: Vannak dalok, amelyek élőben egyáltalán nem szólalnak meg, de néha jó letesztelni, mert nem tudhatjuk… Ha valami nem válik be, az egyértelműen kiderül, viszont néha olyan számok bizonyulnak nyerőnek, amelyekről nem gondoltuk volna, és ennek mindig nagyon örülünk. Koncerten vagy beálláson eljátszani valamit két teljesen különböző dolog. A beálláson a többiekre is figyel az ember, míg a bulikon a közönség a legfontosabb.

Hol forgattátok a The Winner Has Lost videoklipjét?
L-G: Dániában, Koppenhágában. A hely neve BrewPub, ez egy étterem, amely szuper jó konyhát visz, és saját sörfőzdéje is van. A mi sörünk, a Freeman is náluk készült. A ratebeer.com honlap 100-ból 96%-ra értékelte, az pedig nagy szó ám! Szóval úgy döntöttünk, náluk forgatunk. Levonultunk a pincébe, jót ettünk, és annyi sört ittunk amennyit csak tudtunk. Na, ezt örökítettük meg. Pár óra alatt megvoltunk az egésszel.

Teljesen életszerűnek és spontánnak is hat a móka, nincs benne semmi megjátszás.
L-G: Pont egy nappal a Behemoth-tal, Abbath-tal és az Inquisitionnel közös turné kezdete előtt csináltuk meg. Olyan is volt az első bulink. Megkérdezték utána, hogy mi történt velünk, mire mondtuk, hogy klipet forgattunk… Beültünk vacsorázni, söröztünk, aztán persze bulizásba, kajacsatába torkollott az egész, már csak a klip kedvéért is, de önmagunkat adjuk benne.

A mostani turné előtt megjelent egy 7 inches split anyagotok a Voivoddal. Kinek az ötlete volt ez?
L-G: Azt hiszem, a Voivodé. Semmi haszonszerzési célzata nem volt, magunknak csináltuk, hogy hozzátehessük az otthoni lemezgyűjteményhez. Kissrác koromban kattantam rá a Voivodra, most meg velük turnézunk! Nem győzünk rácsodálkozni, hogy minden nap látjuk Snake-et és Awayt. Ja, hogy velük turnézunk? Tényleg!.. Élő legendák! Elég beszélnem róluk ahhoz, hogy jó kedvem legyen. Harminc éve nyomják, de lehet, hogy megvan az már harmincöt is, és közben semmit nem változtak. Mindenki önmagát adja, és jól érzi magát. Tegnap is elmentünk a koncert után kocsmázni, hogy még jobban megismerjük egymást. De a többi zenekar, a Lord Dying és a Barren Womb tagjai is rendes gyerekek, nincs arcoskodás.

Még az elején említetted a Firespawnt. Mi is az ábra azzal a bandával?
L-G: Éppen a dobokat vesszük fel. Nekem még négy dalt kell felénekelnem. Jövőre jön az új lemez. A két csapat nem akadályozza egymást. Az ügynökünk is ugyanaz, ő pedig tudja, mikor tart szünetet az Entombed, vagyis mikor játszhat a Firespawn. Egy fesztiválra meg lekötheti mindkettőt. Ez is az idő jó kihasználásán múlik. És tök jó úgy dolgozni, hogy az embereknek fel sem tűnik. Vannak, akik csak lesnek, hogy ezt vagy azt mikor volt időnk összehozni. Hát, van úgy, hogy pont az előző héten… Hogy elfoglaltak vagyunk? Én szeretem elfoglalni magamat.

És mihez kezdesz magaddal, amikor épp nem vagy turnén, és nem stúdiózol?
L-G: A barátnőmmel töltöm az időt, sétálunk, meg minden. De állandóan akad tennivalóm, mondjuk új dalok megírása… Koncertekre is járok, mivel otthon Svédországban mindig van valamilyen buli. Mostanában nem vagyunk otthon túl sokat, de aktívan gyűjtjük az új ötleteket, úgyhogy a turné végére remélhetőleg össze fog állni öt vagy hat nótánk. Ha az ember nem összpontosít, és nem fegyelmezi magát, akkor úgy kell utolérnie önmagát, és akár fél évet is elvesztegethet az életéből… Szóval nincs mese, hajtani kell, mert akkor múlik a leggyorsabban az idő, amikor a legkevésbé számítasz rá. Viszont stressztől mentesen is lehet ám gyorsan dolgozni. Ha rágörcsölsz, abból semmi jó nem származik. Volt olyan időszakunk az Entombeddal, amikor hat év telt el két lemez között, és az szerintem már túlzás! Kétévente volna az igazi. Velünk semmi nem történt a hat év alatt. Koncerteztünk ugyan, de ez volt minden. Most jól mennek a dolgok. Két éven belül hoztunk ki két albumot, ami egyeseknek talán soknak tűnik, nekünk viszont ez a természetes. Van bennünk elég düh ahhoz, hogy kiírjuk magunkból. Ki is írjuk, akár dupla albumot is csinálhattunk volna (nevet).

Mi a Threeman játék eredete (dobókocka és rengeteg ital kell hozzá…)?
L-G: Már nem emlékszem, kitől tanultuk. Valamelyik zenekar lehetett, talán a Machine Head. Igen, azt hiszem, az ő dobosuk mutatta nekünk.

És a Threeman Recordings céggel mi a helyzet?
L-G: Én abból már kiszálltam. Alex (Hellid, Entombed gitáros) üzlete volt, de ott is állandóan ment a kavarás… Mindegy, mi elégedettek vagyunk azzal, ahol most tartunk. Kár azokra a dolgokra fecsérelni a szót. Lesz, ami lesz. A legfontosabb, hogy ma itt játszunk, és hogy veled beszélgetünk. Ez így megy, és így is van rendjén.

FOTÓK: RÉTI ZSOLT
https://www.facebook.com/EntombedAD