Amikor megjön a tavasz mindig érzek magamban valami késztetést arra, hogy újabb és újabb zenéket keressek. Nem egyszerű ez, hogy olyan zenébe botoljon meg a lábad, ami tényleg érdekes lesz a számomra. Hosszas keresgélés után rá találtam a Methylhate-re!
Az olasz zenekar egy viszonylag friss formáció, alig négy éves. Azért ez lehet, hogy annyira nem is friss, de mégis számomra egy újabb adag lendületet adott. Hogy miért? Ha elolvasod a facebook profiljukon, hogy milyen zenék voltak rájuk hatással egyből lefog jönni, hogy ez nem egy átlagos zenekar. Oké, a Sabbath ki a fenére ne lett volna hatással a Kyuss-ról nem is beszélve. De a lényeg ott rejtőzik a sorok közt, az Eyehategod és a Superjoint Ritual. Ez a két név elég ahhoz, hogy le is írjuk a srácok zenéjét. Egyből az ugrott be, hogy itt van a lejátszómban az Eyehategod kis testvére, amit megfűszereznek néhol egy kis Superjoint-os gyilkos gitár témával.
Amikor rá találtam a L'INCONVENIENTE DI ESSERE NATI albumra, egyszerűen a hideg futkosott a hátamon. Hogy lehet ennyire mocskosul megtekerni az orange fejeket, hogy lehet ilyen gyűlölettel ordítani a világ felé. Tiszta Mike IX Williams, ahogy a TSO című dal berobban a pofánkba. Szépen lassan letépi a húst a csontjaimról és hagyja, hogy a fájdalom átjárja a testemet. Ellenben a második dal a az Eat The Barrel már teljesen más tészta. Tipikusan úgy lehet leírni, mint amikor reggel iszod a kávédat és valaki a hátad mögül rád ordít teli torokból, te meg majd beszarsz és magadra öntöd a forró italt. Érdekes ahogy az olaszok tudják váltogatni dalról dalra a lassú húzós, headbangelősebb témákat az olyanokkal, mint amiknél pogoban együtt mozog mindenki és csak azon van, hogy túl élje az adott nótát. A Rest In Pills című dalban benne van minden, ami ennek a műfajkeveredésnek a sajátossága. Megmozgatja a nyakad és bélből ordítasz együtt az énekes bácsival. Megvan a beleszarok punk attitűd, ami keveredik az igazi világot elpusztító fájdalommal. Nem kell számítanod itt szuperül megkevert gitárra, tökéletesen szóló dobokra, és mesterséges intelligenciával bíró autotune-ra sem. Itt egyszerűen az van, hogy négy srác azt csinálja, amitől kibírják a hétköznapokat. Nem akarják megváltani a világot (nem is fogják) de a képünkbe tolják a véleményüket és, ha nem tetszik még mellé gyomron is vágnak!
Szükségünk van ilyen zenékre? Még szép! Minden napra merném-e ajánlani? Nem, de azért ajánlatos nem hanyagolni. tessék keresni az ehhez hasonló undergound zenéket, mert találkozhatunk igazi csiszolatlan gyémántokkal! Béke, Szeretet, Metal
4/5
