Vannak dalok, amik arra születnek, hogy a rádióban a semmiről recsegjenek a semmibe. Persze azért ennél jobb dalok is léteznek. Viszont ezeken túl még vannak olyan dalok is, amik zsigerszinten kapnak el és húznak át egy kapun, hogy azon túl aztán jó mélyen megforgassák benned a világot. Meg van egy másik dal is. Ami azzal együtt, hogy megtette velünk ezt, öt évtizedet festett a zenében is feketére.
Az ismert dimenziók legnagyobb hatású dalát meghatározni szubjektív. Azonban a leggyakrabban feldolgozott szerzemény dobogóra emelése csupán statisztikai feladat. Hiszen csak számba kell venni hozzá a számtalant. Ez mégis sokat elmond arról az adott számról, amit számtalan banda érzett úgy, hogy el kell játsszon ahhoz, hogy végül önazonossága ezzel együtt legyen. Ez a szám pedig a Paint It Black. Amit a ma már legendásan elnyűtt Keith Richards és maga Mick Jagger írt meg a Rolling Stones azon időszakába lépve, ahol már kizárólag ők kreálták a dalokat. Az Aftermath című negyedik lemezükön. Ahol az angol verzió még nem is tartalmazta az említett szerzeményt. Ami azonban a kiadásokat követően mégis azonnal a listák élére ült fel. Súlyos sorokkal verő mivoltának dacára is. Érzülete és üzenete azonban úgy tűnik sikerei után is halhatatlan maradt, hiszen 1966 áprilisa óta, több mint öt évtizede a dal újra és újra felbukkan feldolgozások formájában is. A kortársaktól az újabb generációkon és a műfajokon is átívelve. Mi pedig összeszedtünk nyolcat ezek közül, amik simán hozzá tudnak még tenni a Paint It Black eredetijéhez is.
A szintén brit The Animals feldolgozása az eredeti dalhoz képest viszonylag hamar, egy évvel később érkezett. Míg az eredeti dalban Brian Jones szitáron játszik, itt vonós hangszerek húznak a dalban. Ami így sokkal elrugaszkodottabb. Érdekesség, hogy a banda énekese Eric Burdon ezt a War nevű funk bandájával is eljátszotta egy szintén elképesztő hangszereléssel.
Nem kis megtiszteltetés, hogy a Deep Purple is úgy érezte el kell játszania ezt. Amit 1970 novemberében tett meg többek között Stockholmban. Ez pedig Scandinavian Night című koncertlemezükön meg is jelent úgy tizennyolc évvel később.
A következő érdekes verziót egy kaliforniai punk csapat játszotta el. Ők voltak az Avengers. Penelope Houston énekesnővel a fronton. Maga a feldolgozás az első lemezükön is szerepelt. Ami 1983 végén jelent meg.
A leggyakrabban azonban klasszikus metál zenekarok nyúltak hozzá ehhez a dalhoz. Amit eljátszott a Judas Priest, az Anvil és a Rage is. Mi viszont a W.A.S.P. által a bemutatkozó lemezükre feljátszott választottuk. A megjelenési év 1984 volt.
Ha előreugrunk ebben az öt évtizednyi időben egy tízest, akkor pedig ott a Mephisto Waltz. A Christian Death nevű gothic rock banda folytatásaként, akik a nyolcvanas években alakultak ugyan, de 1994-et festették feketére. Talán a szám egyik legegyedibb feldolgozásával.
Dave Lombardo egyik projektje is a kilencvenes évek egyik jellegzetes bandája volt. A Grip Inc. mégis csak az ezredforduló után, a 2004 márciusában megjelent Incorporated lemezével párhuzamban játszotta a Stones dalát. A zene extrémebb oldalán ennél sem sok jobb verzió született. Gus Chambers és bandája odarakta.
Őket azonban beelőzte a The Black Dahlia Murder. Az újsulis metálban utazó michigani csapat elég fontosnak érezhette, hogy a Paint It Black szerepeljen a repertoárjában, ugyanis első stúdióalbumuk előtt a szám már kislemezen hallható volt. Az év 2002. A változat csúnyán extrém.
Ezért került a végére lelazításnak egy mindössze három évvel ezelőtt eljátszott változat. Egy ausztrál ska bandától, ahol szintén egy hölgy az énekes. Az pedig kimondottan érdekes, ahogy az erre a műfajra jellemző hangulati elemek keverednek a legendás nóta elborult szövegével. Amit a The OzSkas prezentál zseniálisan...
