RockStation

Ufommamut - 8 (Neurot Recordings, 2017)

Túl ételízesítősített leves

2017. november 20. - RaczUr

ufomammut-8-cover-art-hi-res-500x500.jpg

Nem lehet azt mondani, hogy az Ufomammut az a banda lenne, akiknek az első pillanattól árgus szemekkel követem a munkásságát. Viszont a youtube újvonalas videó ajánlásai, és a borító képek miatt tökéletesen tisztában voltam, hogy milyen is lehet az olasz banda zenéje. Most jutottam el oda, hogy egy albumukat lepörgettem. Alapból voltak olyan prekoncepciók, amik beigazolódtak velük kapcsolatban, közben meg legalább lett valami fogalmam róluk, hogy mégis hogyan próbálnak túlnőni a Grief/Sleep/Weedeater vonalon, amivel eddig azonosítottam az Ufomammut zenéjét.

Mindig kétkedve állok az olyan zenekarok munkásságához, amelyek kicsivel a főcsapás vonal alatt helyezkednek el; nevük már van, de inkább egy stílus égiszén belül ismerik csak. Ez még akkor is így van, hogyha tudni lehet, hogy az Ufomammut nem első bálozó. A zenekar idén lett nagykorú, a 8 című albumuk meg a kilencedik lemezük (jah…).

Nem lehet rájuk mondani még így sem, hogy valami elképesztően pionír dolog lenne az életművük, de azért nevet szerezni így sem könnyű a stoner/doom/sludge színtéren. Ami a 8 kapcsán már az elejétől szembeöltik (fülbehallik), hogy koránt sem arról van szó náluk, hogy 60 bpmmel legyalulják azt a 4 jól elhelyezett hangot 10 percben, ami monoton bólogatásra készteti a hallgatót. Belekerülnek gyorsabb dolgok is az összképbe, de legalább nem kiszámítható módon. Nem mellesleg tele van pakolva fura effektekkel, és samplerrel.

ufomammut-band.jpg

Érdemes azért megállni egy félszóra amellett, hogy a 8-ban elég sok stílus vegyül. Néha ambientes elektro életérzést nyújt, néha kifejezetten okos, számolós dolgokkal operálnak. Viszont végig átszövi a sludgeos, doomos hangzás és életérzés. Eddig ez jól hangzik, viszont végeredményében egy igen nehezen befogadható lemez lett.

A felismerés nagyjából a félúton jött közben, hogy nem nagyon tudom hova tenni a 8-at. Az eleje egy olyan sludge bólogatás, amibe az elektronika annyit dob, hogy idomul a súlyos és lassú témákhoz, de néha elég öncélúvá válik. De egy számon belül is simán vannak éles váltások, mind zeneileg, mind atmoszférájában. Van benne egy csomó teljesen elkapott téma, de összességében mégse maradt meg sok minden Ufomammuték albumából. 
3.5/5

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr7413294075

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum