Haverok zenéjéről mindig marha nehéz írni, és ezt mindig elmondom. Nem akarod megbántani a régi cimbiket, ha valami mondjuk nem jó, de hazudni sem akarsz. Aki meg ugye zenélésre adja a fejét az bírja a kritikát. Így estem neki az Édes-dead legújabb anyagának, jöjjön a Nem Vagyok Jó Félelmetes.
A hazai underground színtér ontja magából a jobbnál jobb bandákat, azonban mégis érzek valami hiányt. Lehet csak engem zavar, de mindenki angolul tolja. Persze, sokkal könnyebb a FUCK-olni, mint valami frappáns magyar rímet kitalálni. Ez ügyben idén nekem nagy favorit lett a Wrong Side, akik mertek váltani, és ezzel hatalmasat léptek előre. De a lényeg, hogy az az igazi parasztabb hangulat eltűnt teljesen. Az Édes-dead pedig ezt az űrt tökéletesen kitudja majd tölteni, ha minden jól megy nekik. A parasztabb jelző, természetesen nem degradáló, de eltűntek a kő egyszerű zenék, ahol nem kell agyalnod, hogy ott vajon, hogyan is fogja le azt a, hogyishívjákot… Csak egyszerűen visz a zene, amin nem gondolkodni kell, hanem élvezkedni.
A zenekar harmadik anyagát úgy tudom leírni, hogy a punk keverve némi Metallica-s dob témával és Akela – Moby Dick hangulattal. Az anyag végig érdekes marad és egy percre sem lassul le. Az éneket leginkább Smici féle stílushoz tudom kötni, ami ezzel az érdekes zenei eleggyel izgalmas. Érződik a srácokon, hogy az előző Emel,Dönt,Hajlít anyag óta sokat fejlődtek. Imi sokkal magabiztosabban áll a mikrofon elé és ki meri engedni a hangját. Pedig mindössze egy év telt el a két album megjelenése közt. A Nem Vagyok Jó Félelmetes a maga huszonhárom percével pont megtalálja a jó hosszúságot. A nyitó Az Kell tipikus old school Tankcsapdás hangulattal indul, ami nagyon nyerő. Tökéletes nyitó dal, ami meghozza a kedved a folytatáshoz. Aztán persze jön a fejrázós dupla lábdobos téma, hogy ne unatkozz egy percig sem, a végére pedig meg kapjuk a kellő húzást, hogy a lassabb riffek kedvelőinek se legyen rossz a szájíze. Az Én Vagyok Az Isten egy érdekes tétel, amiről nem is szeretnék jobban beszélni, mivel túlzottan elfogult vagyok. Hallgassátok meg és megértitek, hogy miért. A Minek ez a felhajtással vissza jön a Punk ’N’ Roll-os hangulat, ami nekem nagyon bejön. Hiteles, érzed a zenén, hogy a srácok nem akarják magukat megjátszani. Talán pontosan ez az, amitől a zenekar annyira élvezhető. nem akarnak másnak, többnek látszódni, mint amik. nem vállalják túl amgukat, nincsenek világot megrendítő szólok, nincsen agyon masterizálva az anyag. Megvan a nyerssége, a harapóssága, amitől élet íze van az egésznek, amitől tudod, hogy ez a próbateremben is így szól. És attól, hogy így szól a teremben is, attól egyáltalán nem szól rosszul az anyag. Sőt tökéletesen tetszik a pankos hangzás.
Tovább nem akarom ajnározni a srácokat, mert tudják, hogy imádom, amit csinálnak. Bíztatni tudok mindenkit, hogy nyomuljon ezerrel , zenéljen és szánjatok időt zenekarok megismerésre! Keressétek mindig az újat!
Béke, szeretet, metal
