Azon szerencsések közé tartozom, aki egy év alatt legalább egyszer látja a kedvenc (külföldi) zenekarát. Ha van az embernek a szívéhez közel álló szórakozóhely, akkor bizony dupla öröm éri, amikor oda jelentik be az adott bandát. Még lüktet a fejemben az előző esti Terrorizer koncert , de a szervezetem már igényli a következő adag grindcore dózist. Nincs más hátra, mint előre! Irány a Dürer Kert és a #vilaglegjobbzenekaraanapalmdeath koncertje. Idén először.
A közönség soraiban jó pár ismerős arcot vélek felfedezni. Köszönhető ez annak is, hogy nagyon régen adott klubkoncertet itthon a Napalm Death. Másrészt viszont volt egy bérlet akció az előző esti Terrorizer/Nile bulival egybekötve. Gyors eszmecsere, de már kezdődik is a Blackmail koncertje. Sajnos vagy nem sajnos, Budapesten csak hazai előzenekarok voltak. Pedig aztán a cseheknél volt egy-két grindcore banda, amit tök jó lett volna itt is látni és hallani. Szóval visszatérve a Blackmailre. Az első perceknél kiderült, hogy tökéletes választás volt a szervezők részéről, hogy bekerültek a programba. Nemrégiben tagcserén estek át a srácok (és most már Ági személyében egy lány is), de ez egy cseppet nem látszott rajtuk. Semmi lacafaca, csak tukó crust/grind egyveleg.Ha minden igaz, idén érkezik a harmadik ep-jük. Ami persze, hogy igaz, hiszen kaptunk róla kettő dalt a koncert végén. Kíváncsian várom!
Meg nem mondom, hány éve láttam legutóbb a Jacket. Az utóbbi években mondjuk nem is koncertezték agyon magukat, vagy csak az én figyelmemet kerülte el a banda.... Hanganyagok viszont szépen, folyamatosan jelentettek meg a kiskunhalálosi grinderek. Ha már ők nyitottak közvetlenül a Napalm Death előtt, akkor becsülettel végignéztem őket. Szélvész gyors grindpunk nóták, összeszedett minden. Továbbra sem leszek rajongó, de egynek jó volt. Egy kicsit hosszabb átszerelés után, végre elérkezett az idő és a színpadon a grindcore keresztapák, a Napalm Death. Nagy meglepetés nem ért, amikor felcsendültek az Apex Predator-Easy Meat első másodpercei. Tapasztalt koncertlátogatóként volt már hozzá szerencsém... :)
Mivel ez a legutóbbi lemezük, jó pár dal el is hangzott róla. Olyanok, mint a Smash a Single Digit,Stunt Your Growth és a többi. Mondanám, hogy csak a Scum és a Harmony Corruption érára volt a megőrülés, de nem! Az első percektől kezdve verte egymást a punk és a metalos, ahogy illik. :)
A koncerten egyébként egy kifejezetten jókedvű zenekart láttunk, egy őszinte zenélés/progaganda hirdetés közben. Nem sok pihenés volt a dalok között, néha-néha Barney mondta az igét, de egyébként folyamatos darálás ment a színpadon és a nézőtéren egyaránt. Nem is lehet csodálkozni, hiszen olyan klasszikusokat hallhattunk, mint a You Suffer, Suffer The Children, Deceiver vagy akár az Anti cimex és a Dead Kennedys egy-egy dala stb. Shane folyamatos pengető esője, Danny Herrera technikás dobolása, John Cooke károgás és gitár reszelése, valamint Barney hörgése és egyedi mozgása ismét nem okozott csalódást egyetlen egy koncertlátogatónak sem. Ebben biztos vagyok.
Viszont volt egy meglepő dolog is a koncert közben, amikor kettő, körülbelül 10 éves kissrác felkeveredett a színpadra. A miértjét nem tudom, viszont illedelmesen végig léggitározták és headbengelték a buli második részét. Aztán a zenekar szép csendben levonult a színpadról. Se. Mindenkivel pacsiztak, fotózkodtak, miközben felcsendült Pharell Williams Happy című slágere. Ki érti ezt? :)
FOTÓK: RÉTI ZSOLT. További képek ITT.
