A Buso Von Kobra számomra mindig egy olyan zenekar volt, amiről tudtuk, hogy van, de sosem tudtuk, hogy éppen mi van. Voltunk úgynevezett „illegál” koncerten, ami totál magával rántott minket anno. Aztán voltunk rendes koncerten is, ami feledhető volt. De egy valamit sosem felejtettünk el, hogy itt ez a zenekar, akire érdemes figyelnünk. Most meg itt van a legújabb anyaguk…..
A Chinese Tales From Outer Space Vol.1 nem egy kőparaszt cím, de a zene sem az, így nem bánjuk ezt. Az új anyag hallatán nem tököltem sokat, bekapcsoltam a bandcampet és rongyosra hallgattam egy nap alatt az anyagot. Máskor hagyok időt egy-egy lemeznek, de ezt most nem tehettem. Tele új érzelmekkel-érzésekkel, le kell egyből írnom, hogy így az év végére megszínezte az éves TOP 10-es listámat a zenekar. Mert benne vannak a TOP TÍZBEN, csak nem tudom, hogy hova rakjam őket. Talán a következő hallgatásra már menni fog, de addig is…
A zenekar ugyanazt az érzést hozta vissza nekem, mint a már említett illegál bulin ezer meg egy évvel ezelőtt. Emlékszem, hogy ültem a vágóhídi próbateremben és csak sodort a középtempós zene, és valahol totál máshol jártam lélekben, miközben a sörömet kortyoltam. Az új anyag egyik érdekessége, hogy a hét számot tartalmazó lemez minden dalában van egy vendég. Vörös Attila, Jozzy vagy Kovács Gergő is eszméletlen hatalmasat alakít, azonban bocsi srácok, de nálam a pálmát egy az egyben a Mári Péter szereplésével készült Backbones viszi. Van az egésznek egy szállós laza, stoner hangulata, amit néhol Peti hangja megcsavar némi nu-metal hangulattal. Eszméletlenül élvezem az ilyen jellegű dalokat, plusz az ének tényleg a cseresznye a tejszínhabos fagyid tetején. ha csak ez az egy dal lenne már akkor se lenne okunk panaszra, de azért vannak itt még finomságok. A The Wait akusztikus gitáros, mélyre hangolt délies hangulata is egyből magaddal tud ragadni. Külön tetszik a dobos Kiss Tomi játéka. Nem dobolja szét a dalokat és nagyon jól érzi, hogy hova kell pakolni a lágy cines játékot. Ezért is jön be ez a dal, amiben amúgy pont ketten is (Jozzy, Gergő) vendég szerepelnek. Külön érdekes, hogy a srácok mertek csajkórust / háttér vokált használni, amitől lesz egy olyan hollywoodi feelingje nekem a dalnak. Tipikusan úgy hallgatnám, mikor hulla fáradtan vezetek haza a lemenő nap lemenő fényénél meg csak a körvonalaim látszódnak. Ja, amúgy mondtam, hogy ebben a dalban van az egyik legkirályabb wah-szóló, amit hallottam, pedig nem szeretem a szólókat….
Komolyan, DECEMBER 14-én menjetek le a Dürerbe és nézzétek meg a zenekart a The Royal Freak Out előtt, ahol az összes vendég is szerepelni fog, ha minden igaz. Sajnos én nem tudok menni, így most nagyon fáj értük a szívem, de ezentúl totálisan nyomon kell követni a Buso Von Kobrát! Ott van a helyük az alap magyar underground zenekarok között! Tessék figyelni őket és hallgatni mit alkotnak! Béke, Szeretet, Metal
