A Within Temptation egy hatalmas koncertet adott a Tüskecsarnokban, csak úgy zengtek a falak – mondhatnám, de sajnos pici lódítás lenne benne. Nem, nem a zenekar teljesítményével volt baj, az minden igényt kielégítő volt, viszont a hangosítás az, ami hagyott némi kívánnivalót maga után, hiába saját arcok intézték nekik ezt a témakört. De akkor jöjjön részleteiben a dolog, mert azért szerencsére voltak élvezni való pillanatok, nem is kevés!
Habár mindig azt hangsúlyozom, hogy az előzenekarok megnézése is mennyire fontos dolog, a Beyond The Black bulija nekem egy az egyben kimaradt – de hát egy hét szabadság után a „lófasznak is van vége” mottóval élve már nem mertem variálni a beosztással. Szóval erről a szakaszról nem tudok semmilyen információt, élményt írni, mintha az utolsó hangokat kintről hallottam volna, de ezt nem merném biztosra mondani. Talán majd legközelebb.
Hozzá kell tennem, hogy az életben nem voltam még a Tüskecsarnokban, nem, hogy koncerten, úgy általában sem, így alapjában véve most „debütált” nálam a hely. Igazából örülök, hogy végre ezt a helyet is kezdik felfedezni a szervezők, mert legalább le tudnak szervezni olyan produkciókat is, amelyek klubba nagyok, viszont egy arénát még nem tudnának megtölteni. Például a Within Temptationt!
Azt a zenekart, akik két nappal az új nagylemez, a Resist megjelenése előtt látogattak el hozzánk, így értelemszerűen a koncert is ennek az albumnak az anyagát volt hivatott megmozgatni, megismertetni a dalait, melyekből egyenesen ötöt is előkaptak, ami így a program körülbelül negyedét tette ki. Mivel először láttam élőben a csapatot, semmilyen előzetes elvárásom nem volt. De talán jobb is, mert ugye az újszülöttek meg a viccek esete. A látvány egyenesen lenyűgözött! Az egész színpadot, még a szinti és dobállványt is behálózó ledfalakből a lehető legtöbbet igyekeztek kihozni, egy szavam nem lehet az ott felsorakoztatott látványelemekre, melyeket abszolút briliáns módon hangoltak össze a már elvárásszintű fényelemekkel. Ez a része teljesen príma volt a koncertnek, sőt gyönyörű, állat leejtő látványvilágot hoztak össze erre a turnéra, ötcsillagos kiszolgálás a szemnek!
A zenekar, közelebbről Sharon is nagyon barátságosak voltak a közönséggel, láthatóan jól érezték magukat. Amúgy Sharon egy angyal! A dalok közötti kommentjei, a megjelenése, a cuki vidámsága (lásd a telefonos és a plüssbékás akciója) végig követelte a figyelmet, a srácok mellette szinte már-már csak kisegítő szerephez jutottak, bár ez ilyen esetben így is van rendjén, bár azért az urak is, legalábbis a húros szekció azért igyekezett belakni a deszkákat.
De ennyi pro mellett sajnos egy hatalmas kontra is adta magát: hiába álltam a keverő mellett, a gitárok nagyon dobozos hangzásúak voltak, súlytalanul csengtek, ez pedig egy rock, vagy metalbulinál igencsak nem előnyös tulajdonság, fogalmazzunk finoman. A dalok, ha az éneket nem nézzük, szinte felismerhetetlenek voltak, főleg, ha több instrumentum is egyszerre mutatta meg az erejét. Na, akkor tényleg minden tiszta maszat lett, bár úgy olvastam, hogy máshol, így a karéjokon azért élvezhetőbb volt a műsor, nem tudom. Nekem ott sajna nem adta a dolog, így a másfél órás főblokk, plusz egy ráadás után egy kis keserű szájízzel kellett távoznom, pedig egy hatalmas élmény is lehetett volna, de úgy igazán.
Igazából, ha ez a komolyabbnak számító hanghibát nem nézzük, a Within Temptation egy nagyon látványos, gyönyörű, jó hangulatú bulit csapott, ha minden rendben lett volna, az biztos, hogy sokáig emlegetnénk ezt az estét. Persze így sem volt rossz, hiszen át lehetett élni a körülbelül kétharmad csarnoknyi ember előtt adott est minden egyes pillanatát, csak ha lehet, legközelebb kicsit majd jobban figyeljenek oda a hangosítós arcaik. Akkor már minden príma lesz! Mindenesetre örülök, hogy ott lehetettem, biztosan megnézem őket majd legközelebb is!
FOTÓK: RÉTI ZSOLT. További képek ITT.
