Strandidő, hideg sör, adj egy ötöst! A strand és a sör mellé ma kizárólag az USA küldöttei szolgáltatják a zenét. Lesz itt újvonalas thrash, börtönévek után újjáéledt metalcore, cipőbámulós alter rock, egy kis szólóprojekt és ajtóberúgós hardcore is.
68 éves korában, egyelőre ismeretlen okból elhunyt a Fleetwood Mac korai korszakának gitárosa, Danny Kirwan. Kirwan 1968 és 1972 között pengetett a zenekarban, a Then Play Ontól kezdve a Bare Treesig, azaz öt sorlemezen hallható a keze munkája. Nyugodjon békében.
A Refuge lényegében két ex-, illetve egy jelenlegi Rage-tag összedobott bucijának eredménye. Peavey Wagner, Manni Schmidt és Christos Efthimiadis tegnap jelentette meg a formáció első albumát, a Solitary Ment, melynek egyik dalához, a The Man In The Ivory Tower című szerzeményhez egy videót is csatoltak a veteránok.
Leforgatott egy újabb videót a tavaly megjelent, Synthesis címre keresztelt albumához az Evanescence. A korong maga a régebbi slágerek elektro-szimfonikus átértelmezéseit rejtette két új dal szereplésével, melyről az Imperfection után a Hi-Lo is megkapta a maga kisfilmjét. A dalban, így nyilván a videóban is aktív szerepet vállal Lindsey Stirling nevű hegedűművész.
Jövő péntektől lesz hivatalosan elérhető a Madball friss albuma, a For The Cause. Ezt nyilván azért illik valami könnyű falattal beszellőztetni, ezt a feladatot pedig a Rev Up című tételre bízták rá, ami egy videót is kapott a megtisztelő feladat mellé. Figyelem, nyomokban reggae elemeket is tartalmazhat a videó (maga a dal már kevésbé)!
Amíg készülget a friss Deftones lemez, addig Chino Moreno is megpróbálja lekötni magát valami mellékessel. Például felvesz egy szólódalt a DC Comics Metal névre keresztelt sorozatához. Logikus, nem? Persze nem esik túlzottan messze az a bizonyos alma attól a bizonyos fától, azért érezni az anyazenekar ízét, nem is kicsit, így nyilvánvalóan egész kellemes hallgatnivaló lett a Brief Exchange című szösszenet.
Ezután az írás után megígérjük, nem fogunk többet Eurovíziózni, hacsak nem megint valami metalkodás kerül ott sorra. Az AWS is még (jó értelemben) egy utolsót rúg az ottani szereplésébe (tuti ők is unják már), azaz a Viszlát Nyár alapjára rárakták a nyertes dal, Netta Toyának énekét, ami meglepően jól passzol. Ejnye, még a végén bele fogunk látni valamit... :)
Újabb videót készített a Road a nem is olyan régen megjelent új nagylemezéhez, a _TKLTSSG_HBJ (A Tökéletesség hibája) címet kapott koronghoz. A hevesiek az album címadóját szemelték ki a filmecskéhez, mely ezúttal egy koncertes (Barba Negra lemezbemutatós) videó lett.
Rockzenét csak hangosan! Koncertet meg pláne! Persze nem baj, ha nem csak egy hasmenéses orrszarvú belébe épített mikrofon hangjának zuborgása jön le a buliból és az sem, ha napok múlva nem csak az erősebb hangok törnek át a fej zúgásán, de azért kell, hogy legyen egy valamilyen szintű hangrobbanás a dologban. Vannak persze legendásan hangos együttesek, ezeket jegyzi is a szóbeszéd gazdag kódexe, a Get Licenced pedig jól össze is szedte őket, legalábbis a legzajosabb ötöt, amiből a bronzéremért három csapat között oszlik el (így lett hét csapat a nálunk galériába szedett listában).
Már a keverőszobában van a jövő év elejére várható új Rob Zombie album anyaga. Az ígéretek szerint (naná!) az eddigi legjobb RZ anyagot az énekes egyenesen a The Beatles mesterremekéhez, a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Bandhez hasonlítja, már ami a rajta lévő dalok "jóságát" illeti.
Tegnapelőtt távozott el közülünk a több formáció soraiból is ismert Ralph Santolla. A szívinfarktus következtében kómába esett gitáros nem sokkal azután csendesedett el végleg, hogy lekapcsolták őt a gépekről, 48 éves volt. Lentebb néhány zenésztárs, egykori kollégák búcsúját találjátok.
A Sopronba, a Volt Fesztiválra is ellátogató Legacy Of The Beast Tour még Iron Maiden mértékkel is grandiózusnak ígérkezik. A veteránok a hiperbrutál látvány mellett rég nem játszott finomságokat is becsempésztek a szettbe és hogy mire is lehet számítani, azt a lenti videóban tudjátok lecsekkolni.
Több, mint három dekád után újra felcsendült élőben az első Guns N' Roses album, a hamarosan újra megjelenő Appetite For Destuction előtt felvett Shadow Of Your Love. A dal előadásáról egy (több) rajongói felvétel is készült, ezek egyike lentebb látható.
Az elmúlt napokban bőven kiveséztük, hogy a börtönbüntetése letöltése után Tim Lambesis frontember nagyon úgy néz ki, hogy az As I Lay Dying klasszikus tagságát gyűjti ismét maga mellé, azaz Jordan Mancino a doboknál, Phil Sgrosso és Nick Hipa gitáron, míg Josh Gilbert basszusgitáron áll a frontember mellé. Így legyen lottó ötöse mindenkinek, mert a jóslatok beigazolódtak, itt a teljes tagság és itt egy teljes dal is My Own Grave címmel, amihez videó is van alább. Az is tudható már, hogy a zenekar hazai pályán, San Diegoban játssza majd első visszatérő koncertjét június 16-án.
Kevesebb, mint három héttel a kapunyitás előtt sok-sok újdonságról adtak hírt a Telekom VOLT Fesztivál szervezői. A VOLT iránti érdeklődést jelzi, hogy van olyan nap, amely már hetek óta teltházas, a többire még korlátozott számban kaphatók jegyek, illetve idén először 3, 4 és 5 napos bérletek is válthatók. Legalább 150.000 fesztiválozót várnak Sopronba június 26-tól, amikor a Depeche Mode nyitja meg a 26. Telekom VOLT Fesztivált. Idén először lesz VOLT Kertmozi, Magenta1 Színpad, Secret Garden , a Visegrádi Csoport Magyar elnöksége záróeseményeként cseh, lengyel és szlovák csapatok is bemutatkoznak, a Hello Hungary Village-ben pedig a legismertebb magyar YouTuberek fesztiváloznak 5 napon át. A VOLT idén egy fontos jelenségre, az autizmussal élők problémájára hívja fel a fesztiválozók figyelmét.
Holnap fog hivatalosan megjelenni az As I Lay Dying visszatérő dala, a My Own Grave, de már most bele lehet fülelni egy jó nagy szeletébe. A csapat felállása továbbra is ismeretlen, de továbbra is esélyes, hogy a klasszikus felállás fog visszatérni a börtönből kiszabadult Tim Lambesis mellé, ez majd idővel kiderül.
Visszatérni csak dicsőségesen érdemes. Kis bemelegítés, tapogatózás, koncertek, hogy van-e igény és ha igen, akkor egy faszán combos anyaggal beröffenteni a rakétákat és hadd szóljon, mintha mi sem történt volna! Kérem, ez történt a Bleeding Throughval, akik ezzel a lemezzel újra bebetonozták magukat arra a helyre, ahová eleve tartoztak: a death, black és metalcore elemeket sem mellőző, keményebb modern metal underground zászlóshajói közé.
Valami nem stimmel...világos van. Sötétnek kellene lennie...a picsába, elaludtam! De mégis hogy történhetett, amikor utazás előtt mindig annyira alapos és körültekintő vagyok? Egy rossz álom lehet az oka...azt álmodtam elkések. Annyira vártam ezt a napot, hónapok óta stuffolom magam emiatt. És elcseszem. Van még remény. Autóba be, nulláson 170-nel repesztek. Tudom, hol a véda, velem nem csesznek ki. A fogkrém íze keveredik az energiaital ezernyi kis buborékjával, ami kisebb atomrobbanással jár a pofámban. Túlélem, csak érjek oda. Ez az, parkolóba be, ledobom az első olyan helyre, amiről úgy ítélem meg, még nem vontatják el onnan. Rohanás, de a lábaim tiltakoznak. Lefagynak. Ilyenkor még nagyban stand by üzemmódban pihennek az ágy végébe, fel sem fogják, mit szeretnék tőlük hajnal 5-kor. A cipőm vastag, tömény gumitalpa sem segít a helyzeten. De meg tudom csinálni! Átverekszem magam a tömegen, bújok a korlátok alatt, "elnézést, bocsánat,elkések"- motyogom inkább magamnak. A tekintetem rá sem emelem senkire. Security check in, halleluja! "Hova siet Uram, indul a gépe?"-kérdi az álmos szemű biztiőr. "Elvileg most zárják a kapukat, és 25 perc múlva emelkedik a magasba"- ne most kezdjen beszélgetni, ne akarjon semmit, csak had rohanjak! A 6:30-as KLM Amszterdamba, az az enyém! "De Uram, 5:07 van, nem kési le a gépét!" /A fotó nem a helyszínen készült/
A nemzetközi Slayer-nap tiszteletére, egy relatív hosszú szünet után újra ellátogatott hozzánk a Rise Against (nyilván nincs sok összefüggés benne, de na). Az amcsik, lévén, hogy ez nyári turné, előzenekar nem hoztak, így két, méghozzá eléggé jóféle magyar csapat bizonyíthatott előttük. És milyen is volt Tim McIlrathék bulija? Jó, de lehetett volna egy fokkal jobb is. De erről később.
30 éve tart a Hogarth-éra az 1979-ben alakult Marillion zenekar történetében. Az énekes és a zenekar ezt ünnepli meg aktuális turnéján, méghozzá Budapesten is, ahol december 7-én játszanak a Barba Negra Music Clubban: a jó hangulat és a legnagyobb slágerek garantáltak!