Aki szereti a kicsit előremutatóbb zenei vonulatot, 2019-ben egyáltalán nem húzhatja a szája szélét (azért tavaly is volt némi finom csemege). Már az eddigi hónapokban is jutott szépen a progos csapatokból, de az év tartogat még gazdagon olyan koncerteket, amelyekre passzív szórakozni járunk el, értsd: a hangsúly a zenén van, nem a tomboláson. Egy ilyen estén tért vissza hozzánk hosszú idő után a Riverside, akik egy meglepően zseniális előzenekarral, a Lesoirral tették szebbé az egyébként is kellemesen napfényes napot. (A képek nem a helyszínen készültek.)

Nem tudom, miért, egész nap eléggé nyomott voltam, az álmosság erőteljesen kihatott az estére is, ami olyan szempontból ugye kicsit hátrányos volt, hogy a lengyel Riverside ugye inkább a könnyedebb vonalról közelíti meg a zseniálisan összetett muzsikákat, ritka az igazán tempós, zúzós minutum. De úgy voltam vele, hogy ez nem lehet hátrány, márpedig ez jó buli lesz! És az is volt, de még milyen!

A Lesoir a tervezett kezdés után körülbelül tíz perccel lépett fel a deszkákra, majd minden különösebb felhajtás nélkül belecsaptak a lecsóba. Na, kérem! Engem már az első dallal megnyert a holland csapat, olyan muzsikát hoztak, ami egyszerre technikás, lebegtető, ügyes, elragadó, mégis emberközeli, ráadásul az éneket biztosító hölgyek is nagyon szép témákat szállítottak le az eddig megjelent két albumukról. Én az a fajta ember vagyok, már többször is hangsúlyoztam, aki szereti megnézni az előzenekarokat, sosem lehet tudni, milyen kincset találni egy ilyen eseményen. A Lesoir képében ilyen zenei kincset leltem, a rendelkezésükre álló negyven percben teljesen lenyűgöztek, utána húztam is a merchhöz, mint a nyíl!

Eleve tetszett, hogy zeneileg ki mernek lépni a keretekből, a férfi nem által biztosított dob-basszus-gitár hármason kívül a lányok több hangszert is megszólaltattak, a vokálos szerepét betöltő Eleen Bartholomeus a csörgő mellett a másodgitárt is kezelte (utóbbi nem kicsit tűnt halknak), a fő éneket szállító Maartje Meessen pedig a billentyűket és a fuvola(!)sávokat hozta pluszban az este folyamán. Mondom, engem, teljesen megvettek kilóra, remélem, fognak még jönni errefelé, megérdemelnék a nagyobb figyelmet, tőlünk megkapták a nekik járó ovációt és tapsot. Én szorítok nekik!

A Lesoir műsorát egy rövidebb átszerelés követte, már a köztes, általában ilyen-olyan zenék helyét is a Wasteland-hangulatot megalapozó baljós téma és varjúkárogás vette át a szerepet, majd öt perccel a meghirdetett előtt nagyukba szakadt a savas eső, feldobbantott a színpadra a teltházas este fő attrakciója, a Riverside. Értelemszerűen az új korong két nyitódalával pattintották fel az estét, de a The Night Before kivételével minden tételt megkaptunk a tavaly megjelent albumról. Emellett persze még jött egy-két (sok) csemege a korábbi lemezek dalaiból is, hogy senki ne húzhassa a száját, nem mintha bárkinek bármi oka lett volna rá. A koncert, habár kicsit halk volt, nagyon jó hangulatban telt, bár a gitárok itt is, mintha el lettek volna tűnve. Különösen a billentyűk mögött alkotó Michał Łapaj tűnt különösen jókedvűnek, többször is szinte lerepült a feje, olyan szinten belejött a buliba. A többiekre sem lehetett panasz, viszont Michal értelemszerűen többször a mikrofon mögé szögeződött, Maciej, mint kisegítő tag, természetesen nem kívánta felvenni a showman szerepét. Bár egyikük sem az az alkat szerintem, de jól is volt így.

Természetesen ez a buli nem a pogózásról hajrázásról, miegymásról szólt, itt minden hangsúly a zene átélésében, a hangszeresek megfigyelésében merült ki, de ez bőven elegendő is volt, abból jutott bőven. A már említett halk gitárokat és az összességében is kicsit alacsony hangerőt leszámítva egy teljesen korrekt hangképet kaptunk, közben persze a hangulatra sem lehetett semmi panasz, azért látszott a négyes minden tagján, hogy élvezték a buli minden pillanatát – naná, hiszen még igencsak a turné elején vagyunk, szép is lenne, ha befásulva tolnák. A fények is az egyszerű, de nagyszerű mottó jegyében ragyogták be a színpadot és a környékét, bár néha volt némi ellenfény a reflektorral (!) kamerázó nézőktől… Miért?!

Mindenesetre a nekünk szánt bő két óra alatt mindent megkaptunk a Riversidetól, amit csak érdemes, szerintem maximálisan megérte ellátogatni a hajóra ezen az estén. Habár az említett fáradtságom főleg a koncert vége felé már eléggé az élvezet kárára ment, ennek ellenére viszont egy hatalmas, élvezetes, jó hangulatú bulin vehettünk részt, megérdemelten lett teltházas ez az este. Persze a vonat nem áll meg, ahogy írtam is korábban, jut majd bőven még csemege a progresszív zenék szerelmeseinek, csak győzzük energiával és pénztárcával!

…aztán körülbelül éjfélkor le is szakadt az ég, legalább megtudtam, hogy miért is voltam olyan nyomott, mint a Skoda ajtó.

A fotók a prágai koncerten készültek Tom Jajo Rozkovec által, további képeket IDE KATTINTVA találtok.