A mai letöltős világban, nagyon fontos az eredeti hanghordozók vásárlása. Több szempontból is.  Vannak fanatikus gyűjtők, akik ráállnak egy adott zenekarra. Ilyen például Darabos István is, aki megrögzött Cannibal Corpse fan. Vele készítettünk egy interjút. 

Mielőtt a tárgyra térnénk, hogy kerültél kapcsolatba a metal zenével?

Először is köszi a felkérést és üdv mindenkinek! Nagyon korán kapcsolatba kerültem a metallal, egészen kisgyerek koromban. Nem volt nehéz dolgom, hiszen van egy nálam hét évvel idősebb bátyám, aki kitaposta az ösvényt előttem. Mondhatni egyenes úton beleszülettem ebbe a világba: amit ő hallgatott otthon, azt hallottam én is és ez elkerülhetetlenül hatással volt rám. Kezdetben punk, majd később javarészt metál zaja telítette be a gyerekszobákat, annak is az egyre szélsőségesebb változatai. Egyébként a szüleim is általában rock zenéket hallgattak otthon, olyanokat, mint például a klasszikus magyar bandák: Piramis, P.Mobil, Beatrice, stb. vagy a külföldiek közül a Black Sabbath, Jimi Hendrix, The Doors. Tehát volt azért táptalajom rendesen. Emlékszem a The Doors az nagyon megfogott, sokat hallgattam, aztán később a Sabbath-láz is rendesen utolért! Szóval már az általános iskolában üvöltettem a legextrémebb death-black-thrash zenéket és mire kiszabadultam a középiskolába, már elég rendesen képbe voltam. Amúgy a kedvenc stílusom nagyon korán a death metal lett, méghozzá egy zenekarnak köszönhetően, de erről lentebb még fogunk beszélni bővebben, hiszen pont miattuk kerestél fel… Amit fontos megemlítenem, hogy a metal világába a Stygian Shadows fanzine által süllyedtem igazán mélyre, kb 15 éves koromban. Emlékszem, ahogy lapozgattam a gótikus betűkkel tűzdelt fekete-fehér oldalakat, teljesen ledöbbentem. Hirtelen kinyílt egy új világ és rá kellett jönnöm, hogy nem csak azok a zenekarok léteznek, amik a Metal Hammer-ban szerepelnek, Haha. Innen már tényleg nem volt megállás! Megnyílt előttem a metal underground pokla, ha nagyon teátrálisan akarok fogalmazni. Innentől kezdve szinte minden hobbis tevékenységem eggyé vált a metallal. Lemezek, zenekaros pólók, mindenféle merch termékek gyűjtése, koncertekre járás és minden ami evvel jár.

Szerencsére még beleestem én is a kazettamásolgatós korszakba, amit aztán szép lassan felváltott az eredeti hanghordozók gyűjtése. Neked megvannak még ezek az agyonmásolt cuccok, vagy túltettél rajtuk (gondolok arra, hogy amúgy is gyűjtő vagy)?

Igen, a mi korosztályunkról (frissen múlt 30-asok) bátran elmondható, hogy az utolsó leszületett kazettamásolós mohikánok vagyunk, akik még ezzel foglalatoskodtak, még mielőtt mindent bekebelezett volna a digitális kultúra. Másoltam én is kazettákat persze és ezek szinte mind kivétel nélkül megvannak, bár a nagy részük eléggé hallgathatatlan állapotban hever a padláson.  De ezeket sosem fogom kidobni, hiszen néha jó rájuk nézni, kicsit átjár a nosztalgia és megmosolygom a friss kamaszkori kéznyomaimat. Emlékszem, nagyon sok válogatáskazettát is gyártottam, külön heavy metálost, death metálost, black metálost, stb.. Volt egy olyan, amelyikre a kedvenc bandáimnak a leggyorsabb nótáit raktam fel. Szóval, ha csak a pusztító tempókra vágytam, akkor csak feltettem és élvezkedhettem, Haha. Az eredeti példányok gyűjtése szintén kazettavásárlásokkal kezdődött, aztán jött a CD, majd később felfedeztetem a dicsőséges vinyl formátumot! Persze régen otthon is voltak a szüleim által vásárolt vinyl kiadványok, de azok nyilván light-osabb hanganyagok voltak.
 

Interjúnk témája a Cannibal Corpse iránti fanatizmusod. Hogy lépett be az életedbe a zenekar? Melyik volt az első album, amit hallottál tőlük?

A nagy találkozás 11-12 éves koromban történt. Éppen a bátyám polcán lévő másolt kazetták között csemegéztem, aztán egyszer csak kiszúrtam a The Bleeding-et és mivel nagyon tetszett a banda neve, így beletettem a  walkman-be és amit akkor hallottam, attól teljesen padlót fogtam. Azonnal maga alá temettek azok a riffek, a hangzás, Chris Barnes iszonyat mély hörgése. Hetekig nem tudtam kirobbantani a lejátszóból. Onanntól kedzve totál fanatikus lettem, de nem csak a Cannibal Corpse, hanem úgy komplett a death metal műfaj iránt!

Mi volt az a pillanat, amikor eldöntötted, hogy ők lesznek számodra #avilaglegjobbzenekara? 

Az előbb vázolt zenei élményem után egyre jobban kezdtem belehergelni magam a kannibálok világába. (olyannyira, hogy nem csak a zenekar, de emiatt a kannibalizmus jelenségét is kutattam, vásároltam könyveket is a témakörben, elég mániákus tudok lenni, ha beleártom magam valamibe, persze a gyakorlati része nyílván nem vonzott, csak mint külső szemlélő, haha. Na de ezt csak zárójelben) Annyira tetszett a zenéjük, az egész koncepciójuk, hogy minden zenekarral szemben elkezdtek nagyobb prioritást élvezni nálam. Az ennél nagyobb - pozitív értelembe vett - törést az első koncertélmény jelentette. Első ízben a 2004-es Sziget fesztiválon láttam őket és hát mondanom sem kell, hogy mennyire meghatározó volt! Az egyik legpusztítóbb death metal fegyverzetként működnek élőben, ezt remélem mindenki nyugodt szívvel megerősíti! Azt a feszes tempót, energiát kevés zenekar tudja ilyen szinten produkálni. Utána teljesen beleőrültem ebbe az egészbe. Még előtte már birtokoltam a Live Cannibalism VHS koncertfelvételt, ami ugyancsak nagy hatásnak tudok be, a mai napig az egyik legjobb Live felvétel! Kamasz koromban akár naponta többször is megnéztem és a végén én is vadul headbangeltem a TV előtt! Haha. Aztán elkezdtem én is úgy hörögni, mint Corpsegrinder és egész jól el is sikerült sajátítani egy hasonló orgánumot. Volt is régen egy kezdetleges zenekari próbálkozásunk néhány cimborával és az egész zenekar Fisher-nek becézett és később abba brigádba mindenki úgy is szólított.

Továbbá az is szimpatikus volt bennük mindig, hogy sosem mentek el vallási (pl.: sátánista) irányba vagy bármiféle politikai nézetek szócsövének használni a zenekart. Csak a slasher horror, semmi túlgondolás. Igen, számomra ők a világlegjobbzenekara, nincs kérdés!

Jelenleg hány darabból áll a gyűjteményed, ami a hanghordozókat illeti? Melyik fajtából van a legtöbb?

Tudtam, hogy nem úszom meg… Na akkor jöhet a leltár:

Vinyl: 26 db

CD: 37 db (ezekből megvan az összes DVD-s verzió is)

Kazetta: 32 db

DVD: 4 db

VHS: 2 db

BOX: 6 db.

Tehát jelenleg kb. 100 kiadvány van a birtokomban, aminek nagy része official és ha még nagyon póverkedni akarok a számokkal, akkor a dupla, tripla, stb verziók miatt kb 120 különböző korongot tudok most feltenni tőlük a lejátszóba, ha éppen ahhoz van kedvem. 

Számodra fontos, hogy első kiadásban legyen meg minden a-pénzt nem számítva a-vagy azért az újrakiadások is működnek?

Akadnak olyan kiadványok, amelyekből nem birtoklom az eredeti verziókat és sok az újrakiadás, de folyamatosan rajta vagyok az ügyön és olykor sikerül is levadászni egy-két kincset. Főleg a Barnes időszakból van még mit pótolnom, mert ugye ezek nem mostani dolgok és olykor elég nehézkes vagy drága mulatság ezeknek a korai kiadványoknak a beszerzése. De ami késik, nem múlik! Amúgy összességében minden verziót gyűjtök, hivatalos és nem hivatalos kiadványokat is. Tehát bármit ami Cannibal Corpse név alatt valaha megjelent!

Mi volt a legutóbbi dolog, amit vettél tőlük és mi az , amire már nagyon régóta fáj a fogad, de még mindig nem sikerült beszerezni?

Legutóbbi beszerzésem egy csere útján történt, egy Nunslaughter demo BOX-ot adtam az új Red Before Black BOX-set változatáért. Előtte már meg volt kazettán, CD-n, dupla CD-n és vinyl verziókban, úgyhogy már csak ez hiányzott! Elég jóféle cucc, tele mindenféle extrával. De most jut eszembe, hogy ezzel egy időben sikerült szert tennem 4 kazettára is  (Eaten Back to Life,Butchered at Birth, The Bleeding, Gallery of Suicide), mert egy gyűjtő kiárusította a régi ereklyéit és szerencsére elég korrekt áron sikerült ezekhez hozzájutnom.

Elég sok minden hiányzik a gyűjteményemből, most a ritkább Bootleg kiadványokat lesem nagyon a neten, de némelyiknek elég horror ára van. Amit nagyon hiányolok még az az 1989-ben megjelent legelső demo kazettájuk. Összesen 200 példányszámban jelent meg, így már igencsak nehézkes a beszerzése, de remélem egyszer utamba akad egy jövendőbeli ex-tulajdonos! Amúgy a komplett hanganyagot feltették a 2003-ban megjelent 15 Years of Killing BOX egyik lemezére, tehát végighallgatható, de mégis csak az eredeti az igazi…

Amúgy meg az a helyzet, hogy MINDEN soha nem lehet meg, tehát meg kell tudni állapodni egy pontnál. Nyílván lehetne sokkal több, sőt kétszer ennyi cuccom is tőlük, de a helyzet az, hogy ezen kívül több zenekar kiadványait is gyűjtöm és az anyagi keret is véges. 

Csak hanghordozókat gyűjtesz vagy egyéb dolgokat is, ami a zenekarral kapcsolatos?

Természetes a hanghordozókon túl gyűjtök mindenféle ereklyét, amire rá van préselve a CC logó. Van jó sok pólóm, sál, sapka, öv, nyaklánc, öngyújtó, bögre, poszterek, kitűzők, zászlók, felvarrók, pengető, könyv, fali díszek, stb… Szóval sikerült az évek alatt felhalmozni már ezt-azt tőlük.  

Melyik darabra vagy a legbüszkébb?

Úgy komplett büszke vagyok az egész kollekciómra, de most jelenleg (bár ez nem official cucc) a görög Floga Records által megjelentett kazetta Boxokra. 2 doboz jelent így meg a közelmúltba, amely tartalmazza az eddig megjelent 14 nagylemezt, plusz a Worm Infested EP-t, tehát egy 15 kazettás csokorról beszélünk. Az első széria fehér kazettán megjelenő verziója 55 példányszámra lett limitálva, amit ma már igen jó érzés a gyűjteményben tudni! Amúgy ezzel együtt nagyon büszke vagyok arra, hogy mára az összes nagylemezüket birtoklom kazetta, CD és Vinyl verziókban. Sőt még a számítógépemre is szépen le van töltve az összes, gondosan elrendezve dátum szerint. Haha. De ez csak poén, nyílván nem tekintem a gyűjteményem részének.

Mit jelent neked a Cannibal Corpse?

Számomra ez a zenekar testesíti meg a műfajhoz, a death metal-hoz való töretlen lojalitást. Fegyelmezettség, kitartás, elkötelezettség, energia és profizmus.  Igazából ők a death metal Motörheadje...

Gondolom, eszeveszetten várod a következő budapesti koncertjüket. Készülsz valami extrával a bulira? Gondolok itt arra, hogy elviszed az összes cuccodat aláíratni és addig nem léphetnek fel, amíg meg nem tették ezt, vagy valami ilyesmi?:)

Persze, hogy várom! Nem készülök semmi extrára: koncert előtt bedobunk pár sört, elmegyünk a bulira, végigzúzzuk és hazajövünk! Ahogy ez lenni szokott… Majd próbálok egy-két közös fotót is készíteni velük a hajóról kijövet, de majd ahogy alakul. Ilyen szempontból viszont nem vagyok egy ízig-vérig hardcore fanatikus érdekes módon, nem akarok mindenáron a tagok közelébe kerülni, mindent aláíratni, órákig várni egy backstage-s fotóra, stb. Most pont azon gondolkodtam, hogy eddig életem során 7-8 Cannibal Corpse koncerten voltam és nincs is nagyon közös fotóm velük. Jack Owen-el van két képem, de azok sem Cannibal bulin készültek, Haha! Egyszer az ominózus Sziget fesztiválon sikerült dedikáltatnom a VIle pólómat minden taggal és váltanom néhány szót Alex Websterrel és Corpsegrinder-rel, ami akkor szintén nagyon nagy élmény volt. Amúgy a mostani bulit azért is várom már nagyon, mert az egyik kedvenc koncerthelyszínem az A38 hajó és 2007-ben már láttam ott őket a holland Disavowed társaságában és iszonyat jó bulit toltak! Tehát jól indul ez a nyár is. Plusz kíváncsi vagyok, hogyan szerepelnek Erik Rutan-nel, akit ugyancsak nagyra tartok egyéb zenekari ténykedési végett. Azért remélem Pat’O’Brian helyre rázza magát és visszatér, hiszen ő is egy zseniális gitáros, aki elég meghatározó volt a zenekar életében egyedi stílusával.

 Köszönöm szépen még egyszer a lehetőséget és  ahogy te mondanád: "taliapultnál!"

!Fontos információk!

István egyébként a Dögvész nevű fanzine szerkesztője. Amennyiben voltál a 93-as Fekete Yukas Cannibal Corpse koncerten, akkor vedd fel vele a kapcsolatot! Meghálálja!

Ami még nagyon fontos, hogy két hét múlva újra Budapesten a Cannibal Corpse, méghozzá a Slytract zenekarral karöltve. Június tizedikén találkozunk az A38 Hajón!