A Yawning Man egy érdekes zenekar. Egy olyan banda, amiről már mindenki hallott, de senki sem tudott konkrét számot felidézni nekem. Ezen változtattam most! Bowie’s Last Breath. És mi van a Macedonian Lines maradékán? Az is kiderül.
Hogy ez a banda már több, mint HARMINC ÉVES az földhöz vágott. A Krisztusi korban lévő bandával nekem csak most sikerült megismerkednem rendesen pedig…. Annyit hallottam már a nevüket, de valahogy soha nem alakult úgy, hogy most belevetem magam. A Macedonian Lines viszont ráébresztett arra, hogy látnom kell őket egyszer az életben és oda kell figyelnem az eddigi munkájukra is. Miért?
A Virtual Funeral-al nyitó album, annyira stoner, annyira mocsok, annyira magával ragad, annyira elröpít, annyira stoner, hogy ezt még egyszer le kellett írnom. Az a dal a szintis betéttel, a mocskosra effektelt pedálokkal egy olyan utazásra visz magával, amiből nem lehet kiszállni egyszerűen. Amit elkezdett a nyitó dal a Macedonian Lines azt folytatja csak sokkal könnyedebben. Azt hinnéd, hogy a Russian Circles mindent megmutatott? Nem! Kevés olyan instrumentális banda van, ami ennyire letudja kötni az ember figyelmét. Az említett bandán kívül még talán a Karma To Burn, ami képes rá. Hangzásügyileg nincs semmi baj. A basszus úgy szól, ahogy annak kell, a gitár eléggé mocskos, a dob meg nem tépi le a fejemet, hanem sokkal inkább arra figyel, hogy kellemesen mozgassa a nyakam, ha arról van szó. Nem igazán tudom szénné elemezni az albumot. Talán az idei évben ez lesz a legrövidebb kritikám. Egyszerűen jó az album. Nem tudsz kiemelni semmit, mert egyben lebegtet, egyben jó. Oké, azért a Bowie’s Last Breath nálam mindent visz! Az album negyedik tétele egy kicsit sötétebb, gonoszabb szerzemény, de kegyetlen jó. Van benne valami olyan plusz a delay-es gitártól, amivel nem tudok mit kezdeni. Csak egyszerűen élvezem. Ez a Yawning Man…..
Béke, Szeretet, Metal
