Az azért érdekes szokott lenni, amikor a legendák találkoznak. Ilyenkor mindig hatalmas elvárásai lesznek az embernek akaratlanul is. Ezért volt szerencsém a Yawning Balch-hal mert tudomásom se volt, hogy mi ez az egész, de mikor utána olvastam leesett az állam.
Vannak olyan legendák, akik köztünk élnek. Akik bármit is csinálnak azért csak felkapjuk rá a fejünket. Hajt minket a kíváncsiság, hogy ennyi év után még mit mutatnak nekünk. Ilyesmi zenekar a Yawning Man is, akik hamarosan új anyaggal jelentkeznek. Azonban mi már meghallgattuk a Long Walk Of The Navajonak keresztelt albumot.
Az instrumentális stoner rock szerelmeseinek remek hírünk van. A Yawning Man hamarosan új albummal jelentkezik, amit egy szeptember, októberi Európa turnéval is megtámogat (még nem tudni, hogy lesz-e magyar állomás). Az azonban biztos, hogy az album címe az lesz, hogy Long Walk Of The Navajo. A képen pedig az albumborítót láthatjátok!
A vidékiség sok esetben táplálja a kreativitást, főként akkor, ha az ember erősen unatkozik. Az unalom reciproka a kultúra, amibe aztán mindenféle művészeti ág beleszuszakolható, élen a zenéléssel. Ha szűkebb lakókörnyezetedben nincsenek jó zenekarok alapíts egyet, ha nincs hol fellépni, old meg magad. Ez a gondolat áztatta a kaliforniai sivatag homokját is, amiből végül a (varázs)gomba módra szaporodó bandáknak köszönhetően kisarjadt a palm desert-i zenei színtér.
Egy kétdalos bemutatkozó EP-vel jelentkezik szeptember 13-án a Bob Balch (Fu Manchu) és Gary Arce (Yawning Man) alapította Big Scenic Nowhere. A frissen összerakott, a Palm Desert-környéki generátorpartik neves arcait egybehúzó formáció a könnyebben emészthető Towards The Sunt már be is rakta a kirakatba, ezt mi is meg tudjuk mutatni, a másik dal, az epikusabb című Dying On The Mountain (Pt. 1) / Altered Ages / Dying On The Mountain (Pt. 2) már kicsit nehezebb falat lesz: több, mint húsz percben fogja szórni a riffeket, dallamokat, melyeket különböző muzsikusok rántották fel a képzeletbeli szalagra.
A Yawning Man egy érdekes zenekar. Egy olyan banda, amiről már mindenki hallott, de senki sem tudott konkrét számot felidézni nekem. Ezen változtattam most! Bowie’s Last Breath. És mi van a Macedonian Lines maradékán? Az is kiderül.
A hétvégi hidegfront, a hétfői munkanap, és az iskola időszakra felkészítő, bősz anyázásra késztető közlekedés mind-mind szolíd jelei voltak annak, hogy szép lassan kicsordogálunk már a nyárból. Az ilyen hétfői napok még csak arra sem lennének alkalmasak, hogy a nap perzselte nyári emlékeken párás szemmel elmerengjünk. Viszont! Így legalább jöhet a fejes a klub bulis időszakba. Annak meg az ékköve a Cudi Purci Booking által életre hívott Desszert Feszt Budapest, aminek a harmadik szezonját melegítette elő a Yawning Man legénysége.
Mario Lalli a desert rock megkerülhetetlen figurája, nélküle nem nagyon lenne Kyuss, meg Queens Of The Stone Age, meg nagyon semmi. Josh Homme-mal ellentétben Lalli a mai napig megmaradt underground figurának, és olyan zenekarokban nyomja, mint a kultikus stoner-blues Fatso Jetson vagy éppen a Yawning Man. Utóbbinak alig egy hete jött ki a negyedik albuma, a The Revolt Against Tired Noises, ami hallgatható is a hajtás után.
Az idén 30 éves jubileumát ünneplő, kaliforniai Yawning Man először játszik Magyarországon. A kerek évforduló alkalmából egy új lemezzel is megörvendeztettek minket. A pszichedelikus/stoner fanoknak kötelező a ma este, de ezt mondani sem kell, hiszen gyakorlatilag stílusteremtő, alap zenekarról van szó. A bemelegítésről, a Luauna és a No Eves fog gondoskodni.