Már jócskán benne járunk az őszben, harapni lehet a csípős levegőt, de a hullaszagot is, ugyanis az elmúlt hónap leforgása alatt annyi brutális anyag jött ki, főleg death metal vonalon, hogy nem győzöm hova kapni a félig leszakadt fejem. A cikk azért született, mert erre a minőségi mennyiségre nincs kapacitásom teljes kritikákat készíteni, így inkább ajánló jelleggel íme egy válogatás egészen pontosan tíz bitang anyagról, ami megváltoztatta az életemet szeptemberben és októberben. Nézzük a finomságokat időrendi sorrendben

Skelethal - Antropomorphia (Demo)
Bár csak egy demóról beszélünk, a francia Skelethal új anyaga simán elmegy egy EP-nek. A mocsok demo "minőség" csak rádob a svéd death metal undorító, zsibbasztó hangzására. Olyan úttörő bandák előtt tiszteleg a fiatal csapat, mint a Grave, Nihilist, Dismember, Ashpyx, Unleashed vagy a Carnage. Minden szám ízig vérig old school szétfolyós, lucskos és paraszt death metal zseniális cintányér játékkal és szétbomlasztott riffekkel. A Terrorizer Fear Of Napalm feldolgozás pedig az egyik legnagyobb kaliberű töltet ebben a 4 számos death metal ágyúban. OSDM arcoknak kötelező!

Crypt Sermon - The Ruins Of Fading Light
Az egyetlen anyag, ami kilóg a tizes listából a Crpyt Sermon második nagylemeze, ugyanis a zenekar epic doom és heavy metal dicső egyvelege, messze a death metal rothadó birodalmától. A The Ruins Of Fading Light méltó folytatása a debütáló korongnak, azt kell, hogy mondjam epikus klasszik metal terén nem találtam jobbat ennél a philadelphiai zenekarnál. Súlyos, földbe döngölő riffek, amit a doom műfaj megkövetel, egy jó nagy adag heavy acéllal ötvözve. A vokál magasztos és katartikus, olykor Diora emlékeztető stílusával belehelyezi a hallgatót abba középkori világba, ahol a vezeklés, az inkvizíció és a emberi élet értéktelensége uralkodott. A borító egy az egyben tükrözi az atmoszférát. Candlemass és Solitude Aeternus fanok, fejhallgatót fel!

Coffins - Beyond The Circular Demise
A japán death/doom förtelem általában splitekkel és EP-kel bombázza a népet, de most hat év után kidobtak végre egy LP-t, ismét a Relapse Records zászlaja alatt. A Beyond The Circular Demise egy fincsi nyolcas klasszikus Coffins dalcsokor - ne számíts másra csak hömpölygő old school death-ra. A formula tele van töltve első albumos Paradise Lost és a lánctalpas Ashpyxra hajazó lassú, de gyilkos témákkal, amit a semmiből becsapodó táncolós, d-beat/punk betonozós tempóváltások rohasztanak még pronyóbbá.

Graveyard - Hold Back The Dawn
A spanyol old school death metal katalóniai helytartói a Hold Back The Dawnnal igencsak megfűszerezték a diszkográfiájukat. Az új lemez ugyanolyan bűzös, régisulis death, mint az eddigi eresztéseik, de valami még is csak megváltozott a recepten. A vészjóslóan és kaotikuson fortyogó üstbe beledobtak egy kis black, klasszikus heavy, illetve még tiszta ének martalékot is. Az eredmény egy változatos, igen szélsőséges anyag lett - egyszer elveszel a daralóban, máskor pedig emlékezetes dallamokra hegyezed a füled. Egyébként október 10-én láthatjuk a Graveyardot a Yukban a finn Corpsesseddel!

Urn -  Iron Will Of Power
A finn black/thrash Urn 2017-es korongja, a The Buring, óriási visszatérő csapás volt a majdnem egy évtizedig homályban megbúvó zenekartól. A folytatás is kegyetlen, már a borító megvett kilóra: Cthulhuval hadakozó élőhalott harcos? Azonnal meg kell hallgatni! Nem csalódtam, az Iron Will Of Power egyenlőre nálam 2019 (blackened) thrash albuma. Tele rock 'n' rollos csavarásokkal, okádék black témákkal és speed metallal. Hoppá, és olykor egy kis Manowaros dicsőség is előkerül! A kevesebb néha több! Perkele!

Bodyfarm - Dreadlord
A holland death metal légvédelmi ágyú Bodyfarm utolsó fél éve nem volt egyszerű, ez a lemez pedig egy korszak lezárása lesz a zenekar életében. A Dreadlordot még tavasszal rögzítették a banda alapítójával, elméjével és frontemberével Thomas Wouterssel, aki augusztusban elhunyt rákban. A hadurát vesztette banda, így a Graceless frontemberével nyomta le a lemezbemutató bulit, mely inkább egy megemlékezés volt a hajdani vezető felé. Ezek mellett a lemez eddig az idei év legkeményebb korongja az én értékrendem szerint. Olyan old school death metal, ami nem hagy áldozatot, egy percig nem  hagy nyugodni és forralja a véred. Kegyetlen halál riffek néha a thrash és a groove fegyvertárából, megveszett dobok és barbári ének. Olyan erőt érzek benne, ami megfeszíti az izmokat és kidülleszti a szemet. A csatamező zenéje - az Ashpyx, a Jungle Rot, a Bolt Thrower és az Unleashed szörnyszülöttje. 

Lik - Sthlm Death Metal (7" EP)
Ugyan a svéd proto old school death Lik tulajdonképpen csak egy új halálnótával rukkolt elő, mégis megérdemli, hogy itt helyet kapjon. A stockholmi fiúk semmi újat nem találtak fel, de a klasszikus svéd hangással széjjeltolt death lángját nem nagyon tudja rajtuk kívül ennyire erősen életben tartani más banda. A Revel In Gore-ban vendégként Matti Kärki  (Dismember) ropogtatja agyon a mikrofont, de igazából a brutális, könyörtelen, de halálpontos szögelés az, ami széjjelvisz abban a három és fél percben.

Runemagick - The Opening Of Dead Gates (MLP)
A svéd veterán formáció igazi underground zenekar, nem sok felől hallom vissza, hogy ismerik őket. A régebben klasszikusabb death metalt döngető banda hamar áttért a lassabb és egyben misztikusabb death/doom gonosz ösvényére. Nem feltétlen a szögelés a lényeg a zenéjükben, hanem az a baljósló atmoszféra megteremtése, amitől egy kihalt, lelketlen síkon érzed magad. Hamarosan megjelenő és a tavalyi nagylemezük között napvilágot (vagy inkább csillagtalan égboltot) látott The Opening Of Dead Gates MLP-n három idegtépő, lassú régisulis death metal varázslat hallható.

Gatecreeper - Deserteted
Ismét old school death metal... de hát most mit csináljak? Hogy ne csak az európai vonalon haladjunk, íme egy amerikai groteszkség, méghozzá a legmocskosabb arizóniai sivatag buckái alól. A svéd fagyos atmoszféra helyett itt a füllesztő Sonora-sivatag veszi át az uralmat, hogy megtöltse a forró levegő által gyorsan oszlásnak indult hullák fortyogásával a hallójáratokat. Ne várjunk mást, mint undorító, rüszök death metalt - egy kicsavarodott Entombed és Obituary ördögfiókát. Tekintsük meg a kellemes borítót és készüljünk fel, hogy az amorf illusztráció nem véletlenül képviseli ezt a lemezt. A Deserted 2019 egyik leggusztustalanabb és legízléstelenebb death korongja - persze csak a jó értelemben!

Toxic Holocaust - Primal Future: 2019
Utolsó befutóként az általam legjobban várt lemez kerül terítékre, hiszen kedvenc black/thrash/punk formációm, a Toxic Holocaust 2013-ban bocsájtotta pályára utolsó LP-jét. Joel Grind újra kézbe vette az irányítást és ezúttal úgy döntött ő fog mindent feljátszani, rögzíteni és masterelni, mint a régi szép időkben. A synthwave-es borító a Doom játékra hajazó katonával már ránézésre beledob a 80-as évek közepébe, így a retro érzés az első pillanatban adott. A hangzás viszont az, amitől ez a lemez zseniálisan old school lesz! Igazi DIY, nyers és primitív - ahogyan maga a zene, amit Joel kiokádott. Post-apokaliptikus barbári retro thrash, az ősi Sodom sötét jegyivel és a D.R.I. crossover attitűdjével. Nincs túlbonyolítva, de atomot robbant!

Hát ezzel ellesztek egy időre, de valószínűleg Karácsonyig én is ezeket a nyalánkságokat fogom még pörgetni! Stay old school!