"A gyerekek mindig keményebb, súlyosabb zenéket keresnek"

Interjú a Crossfaith két tagjával, Kentával és Hirokival

2020. március 26. - theshattered

_mg_4086.jpgA napokban megjelent Ocean Grove interjút követően a Crossfaith két tagjával, Kentaval az énekessel és Hirokival, a basszerral is sikerült egy jó hangulatú interjút csinálnom. Ismét elnézést kérek a hosszú csúszásért, remélem, az olvasnivaló valamennyire kárpótolni fog majd titeket. Többek között szóba kerül majd a srácok rockzenei és elektronikus gyökere,  hogy milyen japán rajzfilmeket szeretnek, de az is, hogy merre utaznának el az időben szívesen. Igaz, ez utóbbiban nem nagyon brillíroztak a legények. (A képek a 2019-es Brutal Assaulton készültek.)

Először is, köszönöm, hogy időt szakítottatok rám! Hogy megy a turné?

Hiroki: Nagyszerűen!

Kenta: Már sokszor turnéztunk Európában, de most volt az első alkalom, hogy Spanyolországban jártunk. Madridban és Barcelonában, de Varsóba is most jutottunk el először. Tele vagyunk első alkalmakkal! Nagyon élvezzük a dolgot!

Hiroki: És nagyszerű előzenekaraink vannak! Együtt is utazunk velük. Az Ocean Grove-os srácok nagyszerű arcok, nagyon jól érezzük magunkat velük!

Igen, meséltek ezt-azt a turnébuszról és az ottani kalandokról!

Kenta: Igen, volt, hogy már valaki a földön aludt, meg el-eltörtek dolgok. (nevet)

Hiroki: Rockzenekar vagyunk végül is, miért ne? (nevet)

Egy teltházas koncertnek néztek elébe ma este. Ad ez nektek bármilyen extra energiát?

Kenta: Igen, abszolút! Többször is felléptünk már itt és azt hiszem, ez az első teltházas bulink, szóval nagyon várom már, milyen lesz a közönség. (nevet)

Azt hiszem, lesz itt megőrülés!

Kenta: Igen, minden alkalommal, amikor Magyarországon járunk, itt őrülnek meg a legjobban az emberek.

_mg_4152.jpg

Nem régen jött ki az új dalotok, az Endorphin. Van bármilyen történet a dal mögött?

Kenta: Igen, ezúttal a kilencvenes évekből, például a rave kultúrából, meg ilyenekből merítettünk ihletet. A dal alatt is megy ez az acides, zakatoló basszusalap. 1988-ban születtem, így a kilencvenes években nőttem fel, ez a mi generációnk zenéje. Rengeteg izgalmas dolog volt akkoriban. Ez az én véleményem, de szerintem sokkal több is, mint mostanában. Szerettük volna azt az izgalmas érzést bevinni a zenénkbe így 2020-ban.

Én is úgy érzem a mai zenékkel kapcsolatban, hogy csak elkezdődnek, majd véget érnek. Régen volt az egésznek íve, a verzéből kiugrott a refrén, ott volt benne ez a hullám.

Kenta: Igen, mi is erre próbálunk figyelni, amikor elkezdjük megírni a zenéinket. Hogy ne unatkozzunk közben. Mindig fontos volt nekünk a zene textúrája.

Mikorra várható az új lemez? Vannak már ilyen irányú terveitek?

Kenta: Még tavasszal meg fog jelenni egy új EP-nk. Öt dal lesz rajta, már egyeztetünk a keverést végző szakemberekkel. Éppen a választ várjuk tőlük.

Hallhatunk majd vendégzenészeket is?

Kenta: Igen! Volt már szerencsénk dolgozni több sráccal is, mint Benjivel a Skindredből, vagy Rouval az Enter Shikariból. De ezek az emberek mind a rockzenéből jöttek, ha érted, mire gondolok. Most a másik irányból szeretnénk bevonni vendégeket. Meg fogtok majd lepődni! Talán sokan nem vártak már ilyet tőle, meg fogtok lepődni! Ez a valaki ott lesz majd az egyik új dalban. Egyszerűen csak odajött a stúdióba, aztán húsz perc elteltével már neki is látott a dolgoknak. Egy óra alatt már készen is volt! Rengeteg energia van a dalban, már alig várom, hogy megmutathassuk nektek!

_mg_4177.jpg

Természetesen sokat turnéztok, de hogy sikerül megbirkóztok meg a jetlaggel?

Hiroki: Attól függ, hogy merre turnézunk éppen. Ezúttal, ahogy szinte mindig, Angliában kezdtünk. Mire már ideértünk, minden rendben volt, de ott még szörnyű volt az egész.

Kenta: És sosem tudok normálisan aludni. (nevet) Majd talán, ha hazaértünk.

Hiroki: De magán a turnén már nem szokott gond lenni.

Kenta: Tudod, minden este van koncert, ami rengeteg energiát ad nekünk. És ez az igazi lényege a dolognak!

Hogyan tartjátok formában magatokat?

Hiroki: Én... Egyáltalán nem foglalkozok vele! (nevet)

Kenta: Végül is igen. Tudod, a legfontosabb dolog a koncert, ami azt jelenti, hogy elvileg egészségesnek kellene lennünk... (nevet)

Mi a legfurcsább dolog számotokra Európában, vagy Magyarországon?

Hiroki: Furcsa? (gondolkozik) Igazából nem is olyan furcsa, inkább különleges, hogy mennyi időt áldoztok a főzésre. Sokkal többet, mint más országokban. Szerintem ez nagyszerű dolog!

Kenta: De az európai ramen egyszerűen szar! (nevet) Mondjuk ez ilyen se veled, se nélküled viszony. Szeretem a rament! Szeretem a nagyon jó rameneket! De szeretem az európai szar rament is! (nevet) Mindig ki kell próbálnom!

Vannak olyan zenészek, akik a WC-t találják furcsának errefelé.

Kenta: Nekem az a furcsa, hogy Európában nincs a WC-n védőréteg. Tegnap már nagyon kellett, így az extra réteg nélkül csináltam, de szörnyű volt! (nevet)

Hiroki: Mondjuk ő otthon, Japánban, de más jó WC-vel felszerelt helyeken is inkább visszamegy a hotelbe. (nevet) Nagyon érzékeny a kakijára! (nevet)

Kenta: Annyira azért nem, de Európában sok helyen sokáig érzem a hátsómon az ülőke nyomát. (nevet)

_mg_4195.jpg

Hogyan, mikor kezdtetek el metalt hallgatni?

Hiroki: Emlékszem, amikor elkezdtem metalt hallgatni, akkor a Killswitch Engage-re voltam rákattanva. Aztán jött a screamo zene, aztán jött a metalcore.

Kenta: A gyerekek mindig keményebb, súlyosabb zenéket keresnek. Az első metalzenekar, amit meghallgattam, a Slipknot volt. Az Iowa lemez. Azelőtt az olyan nu metal volt a kedvencem, mint a Limp Bizkit, meg a Linkin Park. Még mindig ők az egyik kedvenc zenekarom. Aztán jött a Slipknot. Amikor kisebb voltam, rengeteg súlyos zenét hallgattam, így jött az Underoath, meg az  Atreyu, meg a Warped-turné válogatáslemezéről az összes többi zenekar. Egyszerűen sokkolt, az ottani ordítás! Ez volt az, ami igazán megváltoztatta az életemet. Ezután elkezdtem screamelni én is a zenekarban. Két évvel ezelőtt játszottunk is itt az Underoath társaságában, az egy igazi valóra vált álom volt!

És honnan jöttek az elektronikus részek?

Kenta: Az első elektronikus zenei kedvencem a The Chemical Brothers volt. A Push The Button. Nem igazán tudtam semmit sem róluk, csak elmentem otthon, Japánban egy lemezboltba és rájöttem, hogy még sosem hallgattam tőlük semmit. Nagyon megtetszett a borító, így megvettem. Hazavittem, meghallgattam, de az első néhány alkalommal nem igazán találtam rajta semmilyen kapaszkodót, mert nem volt eléggé súlyos ahhoz. Hol vannak a sötét elemek, hol vannak az ordítások? (nevet) De aztán, hogy többször is újrahallgattam, nagyon megtetszett, beszívott magához.

Jóra hallgattad! (nevet)

Kenta: Igen! (nevet)

Hiroki: Akkor hamarabb hallgattál The Chemical Brotherst, mint Atreyut?

Kenta: Bizony!

Hiroki: Tényleg?! Oké...

Kenta: Aztán utána talán 2007-ben láttam a The Prodigyt élőben a nagy japán fesztiválon, a Summer Sonicon. Na, ők szó szerint lerobbantották a fejemet!

Hiroki: Akkor más ismerted a dalaikat?

Kenta: Igen! Az Oment, meg néhány másik dalt. Már meg is volt egy... Nem is, két lemez tőlük: a The Fat Of The Land és az Invaders Must Die!. De az élő show sokkal másabb volt, mint amire...  Úgy éreztem, hogy ez a rockzene jövője! Kellően hosszú ideig játszottak, hatalmas élmény volt, megváltoztatták az életemet.

_mg_4042.jpg

Ha meglenne a lehetőségetek, hogy bárhová elutazhassatok térben és időben, hová mennétek?

Kenta: Bárhová? Mármint ha lenne egy időgépem?

Igen!

(Mindketten hosszú ideig gondolkodnak)

Azt hiszem,ezzel megfogtalak titeket.

Kenta: Mindig vannak olyan dolgok, amiket megbánnak az emberek... (Tovább gondolkodik) De mehetünk a jövőbe is, ugye?

Igen!

(Gondolkodnak)

Kenta: Nem hiszem, hogy el akarnék utazni a múltba, hiszen ami megtörtént, az megtörtént.

Hiroki: Szerintem én a múltba mennék. Mondjuk 1998-ba, Kaliforniába a Vans Warped Tourt megnézni.

Kenta: Ó, igen, igen!

Hiroki: Mert ott volt a Rancid, Eminem, a Pennywise, a Limp Bizkit... Na, ez a lineup valami őrület lehetett! Ez az, amit szívesen megnéznék.

Kenta: Én is! Ugyanoda! (mindenki nevet)

Hiroki: Gyerünk már, meg sem erőltetted magad! (nevet) Gyerünk, mondj te is valamit!

Kenta: Ahogy mondtam is, nem igazán mennék vissza a múltba. De mondjuk... (gondolkodik) Hová is...? Mondjuk... A koncert utánra!

Hiroki: Ugyan már! Ki akarsz hagyni egy teltházas bulit?

Kenta: Igazad van, nem. Fenébe! Jöjjön a következő kérdés! (nevet)

Magyarországon nagy rajongótábora van a japán rajzfilmeknek. Van olyan, amit ti is követtek? Vannak esetleg kedvenceitek?

Kenta: Nagy rajongója vagyok a Neon Genesis Evangelionnak, a Ghost In The Shellnek, az Ghost In The Shell: Innocencenek a... Igazából nagy rajongója vagyok az animének, nagyon sokat nézem.

Hiroki: Paprika, Perfect Blue, nagyon sok van, amit szeretünk.

Egy ismerősöm megkért, hogy kérdezzek rá: a Narutot szeretitek-e?

Kenta: Ééééénn.... Még nem láttam. Tudom, hogy létezik a sorozat, tudom is, hogy jó, de... Ennyi.

Mi az, amivel teljesen ki lehet akasztani titeket?

(Gondolkodnak)

Kenta: Nem igazán van ilyen...

Békés teremtés vagy. És te, Hiroki?

Hiroki: Én folyton ki vagyok akadva, szóval... (nevet)

Ennyi lett volna, köszönöm szépen a lehetőséget, srácok!

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr9115544258

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum