Jövőre harminc évet ünnepel a Ganxsta Zolee és a Kartel, az egésznek pedig a nyitószáma, illetve legnagyobbat szóló fejezete az Aréna koncert lesz. A január 17-i népünnepélyen a zenekar jelenlegi felállása mellett ott lesz a hőskorszakból OJ Sámson és Steve is, az ünnep fényét pedig Dopeman emeli majd. Ez a koncert adta az apropót, hogy leüljek a zenekar alapítótagjával, Big Daddy Lacával beszélgetni, akivel a koncert mellett több egyéb érdekes dolgot is kitárgyaltunk.

Januárban jön az Aréna koncert és úgy vettem észre, hogy elég jól fogynak a jegyek rá. Jól láttam?

Laca: Az a baj, hogy nem tudom. Sosem volt aréna koncertünk, így nem tudom, mi a jó fogyás, igazából már negyed ház felett tartunk, a koncertig van még hat hónap, azt mondják, hogy az kurva jó. Én nem tudom megállapítani, a Live Nation intéz mindent, mi meg mindig kapjuk a jegyinfókat. Úgyhogy egyelőre itt tartunk.

Én úgy gondolom, hogy most is megy a magyar Pató Pál stílus, hogy „ejj, ráérünk arra még”, aztán két nappal a koncert előtt pislognak majd, hogy úristen, nincs jegy! Ez szokott lenni. És akkor jönnek a kérések, hogy légyszi intézd a jegyet. Én bízom abban, hogy jön majd a karácsony, meg szülinapok, ez-az és akkor majd a koncert előtt belehúznak. Azt gondolom, hogy olyan tízezer ember azért össze fog jönni, főleg úgy, hogy ez egy egyszeri, megismételhetetlen koncert lesz. És gondolom mindenki kíváncsi arra, hogy a Kartel a harminc éves munkásságát hogyan tudja összefoglalni egyetlen koncerten. Szóval én azt gondolom, hogy jól fogynak a jegyek, de aztán majd meglátjuk.

Voltak korábban a Jégre teszlek koncertek, ahol ott volt Sámson és Steve is. Ezt leszámítva nehéz volt összetrombitálni a többieket?

Laca: Nem, egyáltalán nem volt nehéz. Egyedül Loryval akadtak gondok, ő kerek perec kijelentette, hogy nem hajlandó részt venni ezen a harminc éves jubileumon. Én borzasztóan sajnálom, mert amikor a Jégre teszleknek volt a húsz éves jubileuma, egyszerűen brutális volt látni az alapfelállást a színpadon. Amikor az elején kimentünk hokimezekben és oldalra néztem és megláttam a brigádot, az alapfelállást, még engem is kirázott a hideg, nem hogy a közönséget. Ez nagyon nagy dolog volt.

Igazából Dopeman fejében született meg ez az egész még két éve. Aláírattattam vele bakelit lemezeket és ennek kapcsán kerestem fel. Az irodájában leültünk és akkor mondta, hogy „Te bazmeg, két év múlva harminc éves jubileum. Nem gondolkodtatok valamin?”. Nyilván gondolkodtunk, de még nem tudtuk, hogy melyik irányban kezdjünk hozzá. Igazából Steve-vel meg a Sámsonnal sose volt gond ilyen szempontból, ők azonnal jöttek. Lory ugye elment-visszajött, elment-visszajött és megint elment. És ez a harmadik volt és Zolival azt gondoltuk, hogy hát most nem a három a magyar igazság és egy a ráadás, hanem ez a Lorynál tényleg ez teljesen változékony volt.

Én leültem vele tavaly decemberben, két ünnep között és akkor még hajlott az igenre, de amikor megcsináltam januárban a Viber csoportot erre a harminc éves jubileumra, akkor ő privátban rám írt, hogy „Lacám, ne haragudj, de nem tudom vállalni.” Ilyen emberi, meg mindenféle okokra hivatkozott, meg hogy ő már nem érzi ezt. Én ezt borzasztóan sajnálom és ismétlem magam, mert szerintem nagyon nagy dolog lett volna, ha az alapfelállás kidörren, plusz Dopeman.

Dopeman három évet volt a zenekarban. Én meglepődtem, mert nekem sokkal többnek tűnt. Igazából Loryval lett volna komoly, mert eleve a hang, meg minden. De hát ez van, biztos, hogy így is nagyon jó koncertet fogunk adni, de hát sajnos így alakult.

Siskát hogy oltjátok majd bele ebbe a dologba?

Laca: Siska már Lorynál és Dopemannél is több évet eltöltött már a zenekarban, úgyhogy nyilván a Lory szövegeit átvette. Még igazából a koncepciót nem nagyon tudjuk, hogy mi lesz, de nyilván mindenki kellő időt lesz a színpadon ahhoz, hogy a közönség érezze, hogy ez mindenkiről szól. Biztos, hogy mindenkinek kellő szerepe lesz.

Nyilván a harminc év és a felállás miatt a korai lemezek lesznek hangsúlyban. De azért az újabb lemezek is meg fognak jelenni a sorban?

Laca: Azt beszéltük, hogy mindenki írjon össze huszonöt dalt, ami szerinte klipes nóta volt, dörrent, sláger, satöbbi. Szóval mindenkinek lesz huszonöt dala, de tényleg érzelemmentesen, nem az lesz, hogy ez a kedvencem, satöbbi. Biztos van a slágerek között is mindenkinek személyes kedvence, de törekedni kell arra mindenkinek, hogy az olyan számokat válogasson ki, ami tényleg a harminc év alatt tényleg dörrent. Úgyhogy nyilván nem biztos, hogy lesz az Old Schoolról, mert az nagyon Lorys volt, de a Bohócról a Balhé lesz, meg az Egy élet se számít az például nagyot ment.

Huszonöt dal lesz, az biztos, egy óra negyvenöt – egy óra ötven percet szeretnénk játszani, ez a Las Vegas-i műsoridő, azt mondják. Ezt a Plitz Husi mondta, mert megkértük őt, hogy rendezze meg az egész koncertet. Szerintem az tök jó, hogyha azt látja a közönség, hogy ez össze van rakva, hogy ez egy nagy show lesz. Nyilván nem kezdtünk el még vele olyan nagyon erősen foglalkozni, mert még turnézunk, de augusztus végén letesszük és szeptember elejétől csak ezzel fogunk foglalkozni.

Tervezetek esetleg valami dalt, vagy spéci kiadványt a koncert mellé?

Laca: Az van, hogy felvettünk már két dalt, de nagyon kell kapkodni, mert nyilván mi is olyanok vagyunk, mint a valagam, hogy jajj, ráérünk arra még. És akkor pont az utolsó pillanatban, az utolsó két hónapban fogunk kapkodni az új dalokkal, miközben nyilván a koncerttel is foglalkozni kell majd, de közben meg össze kell raknunk egy lemezt.

Vilkó szokott intézni ilyen NKA-s támogatásokat és állítólag intézett egy lemezre támogatást és nekünk azt meg kell csinálni. Úgyhogy a koncertre speckó kiadvány nem lesz, de mi azt tervezzük, hogy mivel nagyon szeretnénk vetítést, meg mindent, meg hogy Mundrucz Tomiék mindig is nagyon jól hozták a Helldorado show-n, meg a Jégre teszlek show-n is ezt a vetítés dolgot, meg mindent és hogy ők több kamerával dolgoznak, hogy ezt mi szeretnénk felvenni ezt mind hangban, mind képben. Elképzelhető, hogy lesz egy DVD erről. De azért beszélek erről idézőjelesen mindig, mert még semmire nem tettünk pontot, de van egy csomó terv.

Akkor ha jól gondolom, ha úgy alakul, befigyel addig egy-két új nóta. Ebben benne vannak amúgy a többiek, Dope, Steve, Sámson is?

Laca: Érdekes, hogy beszéltünk arról, hogy kellene egy olyan dalt csinálni, amiben mindenki benne van. De mondom, ez is még ötlet gyanánt merült fel. Van szó róla, de még nem körvonalazódott. Július van, valamikor csak kiderül, hogy lesz-e, vagy nem lesz. De volt tervben ez. Még az is, hogy Steve-et is megszólaltatjuk, a halott mikrofont, ami nem könnyű feladat.

Nemrég kijöttek az első három lemezről a CD-s újrakiadások. lényegében változatlan formában jelentek meg, a Helldoradohoz ment hozzá a Pesti est című dal. Meg kellett hozzá mozgatni valami extrát?

Laca: Ezt én intéztem, ez vicces volt. Kovács Raszta Tomival, a Budapest Vinylnek a góréjával intézem és az volt a vicces - mert hogy az én shopomban árulom ezeket a CD-ket – hogy megkérdezték, hogy miért nem szerepelnek a CD-ken ezek a számítógépes játékok. És ez annyira érdekes, hogy nekem meg kell magyaráznom 2024-ben, hogy az 1997-es Jégre teszlek albumon, meg az 1999-es Helldorado albumon volt ilyen Commodore 64-re szerkesztett, most mondtam valamit, mert már fejlettebb volt a számítógép rendszer, de hogy az azokra tervezett játékokat 2023-ban, vagy 2024-ben mi a tökömért rakjunk egyáltalán rá. Hogy mi értelme.

Oké, hogy egy eredetivel megegyező CD-t akartunk kiadni, de azért adtuk ki őket, mert annyira elfogytak a CD-k, az Egyenesen, a Jégre teszlek és a Helldorado is, hogy basszus lehessen már kapni megint. Mert nyilván a CD ideje is lejárt már, meg olyan kort élünk, amikor mindenki pendrive-ról hallgat zenét, meg nem tudom, Spotify-ról, meg innen-onnan, majd kitérek a Spotify részére is, de hogy basszus legyen már megint ugyanaz. És mi ezt a koncepciót találtuk ki a Rasztával. A Pesti est dal csak a bakeliten kiadáson volt rajta, a CD-n nem, azért raktuk rá. Bakelit… Hát, vinyl. Mindenki ezt mondja rá. Nekem a gyerekkoromban még bakelit lemez volt. Szóval hogy az a Helldorado dupla vinylen volt rajta anno, ami száz példányban jelent meg és az újrakiadásra is, amit megcsináltunk Rasztával vinylen felraktuk, mert hát miért ne legyen rajta.

A Jégre teszlek meg most kijött teljes verzióban, dupla bakeliten. Korábban volt ez a megvágott verzió, de mi adta az apropót a teljes kiadáshoz?

Laca: Képzeld el, hogy az ötlet az az volt, hogy legyen egy szimpla Jégre teszlek. És akkor volt belőle a színes, amiből azt hiszem, ötszáz darab volt, brutálisan elkapkodták az összes lemezt. Nagyon kérték, hogy legyen újból. Beszéltünk a Rasztával, hogy legyen és akkor mondtam, hogy „Tomi! Az egy ilyen nyesett verzió volt. Nem volt rajta Knézy Jenő, meg minden. Ne legyen már az, hogy most megint ilyen kurta albumot csinálunk, hanem csináljuk meg duplában, de úgy, hogy egy tok, de két lemez legyen benne.” És akkor mondta Raszta, hogy akkor jó, legyen így, ezért lett ez a dupla verzió. Meg hát azért, mert az előzőt azt elkapkodták. És akkor nyilván ez is valami újdonság lett ebben a formában.

A Jégre teszlek az a kult albuma a Kartelnek szerintem, ami az elejétől a végéig hallgatható album volt, nagyon egyben volt. Annyira kult album a Jégre teszlek, igaz, a Helldoradot is nagyon szeretik, de a Jégre teszlek az, amit az elejétől a végéig szeretnek. De mindegyikből félre van rakva száz-száz darab, mert lesz a harminc éves jubileumra. A 26+ díszdoboz egyébként az azért lett 26+, mert a Covid közbeszólt a huszonötös jubileumnak és azt nem is tudtuk ünnepelni a zenekarral. De a harmincra lesz megint egy díszdoboz, amiben mindenféle jóság lesz.

A 26+-on addig gondolkodtam, hogy végül lemaradtam róla.

Laca: Az ilyenekkel nem szabad gondolkodni, mert azonnal ráugranak. De van, aki visszaélt vele és egy csomóan voltak, akik bevásároltak csomót és árulták ilyen lehetetlen árakon. Nekem is volt promó példányom, mindegyik dedikálva volt, félre volt téve. Szlovákiából kikönyörögték tőlem, mondtam rá hatszáz eurót és azonnal megvették. Eljöttek Szlovákiából érte, megvették és elvitték. Én lepődtem meg a legjobban, mert igazából nekem az egy fölös volt.

Igaz, ott volt egy kiadóváltás, de a Pokoli lecke, Gyilkosság Rt. az nem került szóba, hogy esetleg megjelenjen?

Laca: Itt jelenik meg a piackutatás. Mert vagy te, aki Kartel fan vagy és kurvára szeretnéd, de tudok még rajtad kívül nem egy, nem kettő embert. A Pici barátomat például, akinek a kezdetektől minden megvan. De olyanok vannak meg neki, amire én csak pilláztam, hogy úristen, mi ez? Az a könyv, az a cetli, az a belépőjegy… Szóval hogy ti szeretnétek, hogy megjelenjen egy Gyilkosság Rt., vagy bármi. De nem biztos, hogy érdemes nekifogni, mert lehet nem lenne akkora kereslete, mint mondjuk egy Jégre teszleknek, vagy egy Helldoradónak. Szóval ezt üzleti szempontból is meg kell vizsgálni. Nyilván én a segítsége vagyok a Rasztának ebben, de ő rakja bele a pénzt, ő csinál belőle bizniszt és ő dönti el, hogy mi legyen. Ott volt az Old School is, ami szerintem egy kibaszott jó lemez, szerintem az egy nagyon-nagyon jól sikerült anyag lett így hosszú-hosszú idők után. Nekem az egyik kedvenc albumom és érdekes módon készült belőle vinyl és nem nagyon viszik. Egyébként a CD-kre is nagyon rárepültek, de az most egy kicsit megállt. Bár nyár van, most minden megáll.

Én olyanon is gondolkodtam, hogy lehetne egy olyan újrakiadás, hogy mondjuk egy második lemezen a maxis dalok mennének.

Laca: Erről is beszéltünk a Rasztával, hogy legyen ilyen, hogy mondjuk egy díszdobozban. Nekem érdekes módon egy csomó minden megvan a gépemen, a maxi lemezek, az összes album, minden. És olyan jóban vagyunk a Sonynak megmaradt irodájával, vagy nem tudom, minek nevezzem, mert már a nagy cég csak külföldön van, itthon csak egy irodája van. Van ott egy nagyon kedves hölgy, a Gabi és ő például bárminek a jogát odaadja. Nyilván fizetni kell érte, de odaadja.

És itt kanyarodok vissza arra, hogy Spotify meg ilyenek. Most folynak a tárgyalások, csak a Pierrot nagyon nehezen mozdul ebben a dologban, de szerintem jó lenne digitális jogdíj szempontjából is, hogy felkerüljelek a Spotify-ra - az Egyenesen a gettóból, az mondjuk próbából fent van, de – a Jégre teszlek, meg ami Sony kiadás volt. Én baszogatok mindenkit csúnya szóval élve, de nagyon nehezen mozdulnak. Mindenki a saját dolgaival foglalkozik és nem a régi dalok kiadásával, pedig ebben szerintem nagy pénz van, meg sokan örülnének, ha felkerülnének ezek az albumok. De mindegy. Van sok mindenről szó, a Sony biztos, hogy odaadná a jogokat. Beszéltünk a Rasztával erről, hogy a harminc éves díszdobozban legyen benne egy ilyen is, hogy például maxik. Mert ott is például egy csomó jó dal sikkadt el.

Van olyan pillanata a Kartel életének, amire annak idején azt gondoltátok, hogy jó ötlet lesz, de aztán később kiderült, hogy mégsem volt az?

Laca: Mi annak idején olyan másfél-két évenként jöttünk ki albumokkal, néha volt egy-egy maxi. Az ember megérik arra, hogy van olyan tíz-tizenkét nóta. Nyilván közben írsz, meg lehúzol belőle. Mindenki beleteszi a legjobbját, de ahhoz, hogy valami sláger legyen, nagyon kell passzolnia az alapnak, meg a szövegnek is. De nem mindegyik így sül el.

Aztán lehet, hogy egy albumon van olyan tizenhárom nóta, amiből nyolc kurva jó, öt gyengébb, de lehet, hogy fordítva. Ezt nem tudod előre. Felveszed, úgy érzed a stúdióban is, hogy ez jó lesz, de mégsem veszi a közönség. Voltunk így például egy dallal, még fel is vittük színpadra, az albumon úgy éreztük, kurva jó, de nem szólalt meg, el is sikkadt. Hiába éreztük mi azt, hogy kurva jó, de mégsem lett az. A közönség dönt.

Az albumokat is úgy csináljuk, hogy hú, ez most kurva jó lesz, de aztán majd a közönség eldönti, hogy jó, vagy nem jó. Ez nagyon nehéz dolog. És az a legnehezebb, hogy mindenki elvárja tőlünk 2024-ben, meg 2020-ban, meg 2015-ben is elvárta tőlünk, hogy bazmeg olyan albumokat csináljunk, mint a Jégre teszlek. Eltelik tíz-tizenöt-húsz év, megváltozik a világ. Nem ugyanazok a témák, nem ugyanazok az alapok. A Tankcsapdát is ekézik, hogy milyen jó volt a Legjobb méreg, meg a mit tudom én. Nem tud az ember ugyanúgy dolgozni. Az Aerosmith sem fog már olyan lemezt csinálni, a Bon Jovinak is hallgattam a Forever albumát, nem fognak már olyan lemezt csinálni, mint a Slippery When Wet, vagy a New Jersey. Eltelik az idő. Az emberek öregednek, más dolgokon jár az agya, máshogy ír szöveget, más téma érdekli, mások csinálják az alapokat. Most nekünk például Józsa Alex csinálja az alapokat, más időket élünk. Egyedül arra vagyunk büszkék, hogy sosem voltunk retro zenekar, hanem mi harminc éve folyamatosan működünk. Jó, voltak kaptatók, buktatók, de harminc éve működünk. Szóval igazából ez a lényeg.

Hadd kérdezzelek a Big Daddy Sevenes ruhákról. Nyilván vannak a zenekari, meg a filmes minták, de honnan inspirálódsz, honnan jönnek az ötletek?

Laca: Ez úgy néz ki, hogy én már az elején azt találtam ki, hogy legyen három kollekcióm. Az egyik a klasszik, amiben a legeslegelső volt a Skull 1-es mintám, ahol tulajdonképpen én vagyok egy koponyán egy vastag keretes szemüveggel, egy fejkendős chicano, meg egy indián toll is lóg ott. Tulajdonképpen egy keveredése vagyok az emberi fajnak. Borzasztóan nagy chicanonak érzem magam, de a szívem az indián, meg bazmeg kurvára nem látok és ilyen vastag keretes Tom Ford szemüvegeket hordok. Meg van a kis fuck-ot mutató figura, ami egyébként a BD7-ből jött úgy, hogy a grafikusom játszott a betűkkel, meg a számmal és kijött ez és láttuk, hogy milyen kurva jó lesz pólómintának. Meg van a chicano stílus, amiben a Cadillac-es póló is volt, meg egyébként most jön majd egy kurva jó chicano minta. Meg ugye az indiános, amin van ez a sziú nagy fejdíszes koponya, ami az összes pólóm közül a legjobban ment, már négyszer gyártottam újra. Ez a három kollekcióm van.

Mindig úgy jönnek, hogy most akkor ebből volt egy pár, akkor most legyen egy chicanós póló. Nyilván én is látok képeket, de ami tetszik nekem, azt összegyúrjuk. Azért jó együtt dolgozni ezzel a grafikussal, akivel együtt dolgozok, mert annyira érzi az én gondolatmenetemet, meg egyáltalán annyira érzi az én képi világomat, hogy elég két-három e-mail váltás és kialakul az, ami nekem a legjobban tetszik. Nyilván volt már olyan minta, amire azt mondtam, hogy úristen bazmeg, szét fogom árulni magam belőle, aztán nem lett semmi, mert ott áll a raktárban. Most is van egyébként két pólóm, ami ott áll a raktárban. Ha végképp nem megy, akkor majd leakciózom és kiszórom, mert két-három havonta, vagy előbb is mindig jövök új valami mintával.

Most eszembe jutott bandana, van is kurva jó mintám fejkendőre, de egyszerűen bazmeg itthon képtelenség egy normális bandanát legyártatni, mert horribilis árakat mondanak. Most nagyon azon gondolkodom és segít ebben a Bőregeres Gabi barátom is, hogy a kínaiaknak írni és legyártatni belőle elég nagy mennyiséget. Még mindig jobban kijövök belőle, mintha itthon legyártatnék harminc darabot.

Amúgy sokszor akadályba ütközök. Akadályba ütközök a pamutshorttal, mert én imádom őket és szeretnék, de nem lehet itthon kapni normálisat, jó fazonút, satöbbi. Németországban láttam már nagykerben, de félek berendelni belőle, mert ha esetleg nem jó, akkor mit csinálok vele. Szóval sokszor akadályba ütközök. Az én tervezésem, az én kitalációm, hogy milyen jó lenne ez meg az a shopban.

De szerintem nem áll rosszul a shop. Nyilván lehetne benne több árucikk, ez nem pénz kérdése, hanem az, hogy meg tudom-e valósítani. Lekopogom, kurva jól megy a bolt. Jó, most nyár van, de megnéztem, a tavaly nyár például sokkal szarabb volt az elszámolásokban. Nyilván villát nem fogok belőle venni, csak kést, meg kanalat, de jó, szeretem. Én egyszemélyben csinálom, semmit nem adtam még ki a kezemből. Én csomagolom az árucikkeket, én adom fel, én levelezek, én intézek mindent ahogy bejön a megrendelés, én gyártatom le a pólókat, én megyek el a pólókért. Sokszor írnak emailt, hogy „Sziasztok, mondjátok meg Lacának…” és akkor válaszolok, hogy „Szia, megmondom magamnak, itt vagyok!”. Az emberek sem gondolják komolyan, hogy én csinálom egyedül, pedig így van. De mindezt nagyon szeretem.

Nyilván jó lenne, ha akkora lenne az apparát, hogy fel kéne venni embereket, meg ki kellene béreljek kurva nagy üzlethelyiségeket, meg minden, de egyelőre még nem tart ott az ügy. De nagyon szeretem és tényleg megvalósítottam ezt az álmomat. Korábban mindenféle szponzortól kaptunk pólókat és mindig vagy ezért, vagy azért hibázott. És ezért szeretem hordani a saját pólóimat, mert úgy raktam össze őket, ami az én viseletemnek kurva jó. És ha az emberek megnézik a véleményezéseket, a pólókról, mivel én vagyok az admin is a felületen, egy rosszindulatú véleményezést nem kellet még kitörölnöm. És erre kurvára büszke vagyok, hogy mindenki professzionálisan meg van elégedve a szállítással, a pólóminőséggel, szabásával, a viseletével, a mintával, mindennel. Úgyhogy ez nekem ez kurvára jól esik.

Szoktál hanghordozókat gyűjteni?

Laca: Figyelj, igazából már egy csomó vinylem van és az a baj, hogy annyira szét vagyok tépve, hogy kurvára nincs időm zenét hallgatni. Tudod, amikor az ember hazamegy és leül, én nem szisszentek sört, csak ilyen alkalmi piás vagyok, koncerten is ha úgy van, csak egy-két sört. Nincs meg nekem ez a relax időm, hogy én leüljek otthon és vinylt felrakjak. Mert igazából úgy jó zenét hallgatni, ha van rá idő. Nagyon-nagyon sok CD-m van még korábbról, amikor az ember még CD-t hallgatott, mind rockzenei, mind rap CD-m. Magyar is nagyon sok van haveroktól, amit úgy kaptam, hogy itt a CD-m, hallgasd meg.

Szinte egy egész falnyi CD-m, meg DVD-m van, még nekem van DVD lejátszóm is otthon, pedig már azt se nagyon használják. Szeretek filmet nézni, sorozatokat nézni, de azt is már csak úgy, amikor az ember ágyban van és akkor megnézek egy sorozatból egy részt. Negyvenöt perc, max egy óra. De nincs időm zenét hallgatni. Zenét tudod, hogy hol hallgatok? Az autóban. Hallgatom ezt a rockrádiót, de abban az fáraszt el, hogy rotációban ugyanazokat a dalokat adják.

Ez bármelyik rádiónál így megy. :)

Laca: Ez olyan szomorú. De zenét autóban hallgatok legtöbbször. Otthon nem tudom, mikor jön el az ideje. Mert a vinylnek tudod, van egy hangulata. Hogy felrakod, rárakod a tűt, kurva jól szól, mert az kurva jól szól, megfordítod, tovább hallgatod és akkor elvagy. De arra sajnos nincs időm.

Annyira durva baszki, hogy ötvenhat éves vagyok és akkor tudod, így embereknek mondok ilyet, hogy kazetta, meg ilyenek és akkor néznek. De nagyon sok rajongó van, aki küld fotókat, hogy nézd meg, hogy mit találtam. És akkor ott figyel egy Helldorado kazetta. Vicces, de hogy bazmeg igazából ezalatt a harminc év alatt úgy elrepült minden, de hogy végig éltünk mindent. Még mobiltelefon sem volt, amikor mi elkezdtük. Még vonalas telefonon beszéltük meg a találkozókat, hogy mikor indulunk fellépni. És mindig odaértünk időben, mindig megvolt a találkozó, más világot élünk.

De tényleg, pont ez a harminc év volt, ami ez a hatalmas nagy váltás.

Laca: Igen, igen. Nagyon komoly technikai fejlődés ment végbe.

Ez a motoros sztori ez mikor, hogyan, honnan jött neked?

Laca: Ez kérlek szépen, ez gyerekkorra visszavezethető, mert nekem az első motorom egy kis zöld Romet motor volt még apám vette. Lehettem tizenegy-két éves. És utána mindig ilyen kis motorok voltak. Volt Babetta, ami anyám pasijának a Babettája volt, azon motorozgattam. De mindig is érdekelt ez a dolog amúgy. Nekem a következő nagy lépés - nekem nem volt meg a Simson, meg ilyenek - hanem én rögtön MZ-ETZ-t vettem és nekem már 1984-ben megvolt a motoros jogsim. 1985-ben meg az autós jogsim, mert egy autószerelő szakközépbe jártam és ott automatice adták a jogosítványt. Én 1986-ban végeztem, akkor érettségiztem és akkor onnantól kezdve mindig volt motor. Volt az ETZ, aztán volt nekem FZR-1000-es Yamahám, aztán volt Enduro motorom, aztán balesetet szenvedtem, aztán egy jó darabig semmi nem volt.

Utána megfogadtam, ha visszaülök motorra, akkor az csak Harley lesz. Azt most nem tudom, hány év maradt ki, de azt tudom, hogy a Görbe Sanyi barátomhoz besétáltam a Radical Garage Harley motorépítő műhelybe és mondtam, hogy az a Sportser az kié? Azt mondja, egy faszinak van vagy nyolc Harley-ja, szerinte nem is tudja, hogy itt van ez. Nekem meg nagyon tetszett, ilyen jó kis bobber kinézete volt, matt fekete volt az egész, át volt egy picit építve, mondom kérdezd meg, hogy eladja-e. És akkor eladta. Ott kezdtem el Harley-zni. Nyilván Harley-s szívem van. De nekem már nagyon régen itt van fent a két lapockám felett az Indian felirat és ugye sziú indián buzi vagyok, sokat olvastam utána a “Hét tűz tanácsának” ami a sziú törzsekről szól, meg bele vagyok buzulva ezekbe az indiános dolgokba. Szóval ez, hogy összehoztak engem az Indianesekkel és hogy újra van Indian, mert egy jó pár évig kimaradt a gyártása, szóval ez, hogy összehoztak velük és hogy a hivatalos márka képviselője lehetek, ez számomra az egyik legnagyobb dolog. Érdemes volt harminc évig zenélni, hogy ilyen formán ismert ember lettem, hogy rám mernek bízni egy ilyen dolgot. Csodaszép motort kaptam tőlük, én mutatom be mindenhol, meg a városban ezzel pávázok, megyek velük mindenféle motoros túrákra, meg minden.

Motorozni már korábban a Harley-val is motoroztam meg az apóspajtásommal is mentem. A csajomnak az édesapja már hetvenhez közelít és nincs meg az egyik lába, de trike-on nyomja. Vele bejártam Szicíliától elkezdve, Barcelonáig mindent, szóval szeretek vele motorozni. Meg most már az Indian Motorcycle Riders Grouppal is, ahol tulajdonképpen hivatalból is mennem kell velük. És ez nem kényszer, hanem egy kurva jó társaság. Ez nem egy motoros klub, ez egy motoros group, egy csapat, ahol mindenki teljesen hobbiszinten motorozik. Nincsenek kötelezettségek, csak jókedv, motorozás, poénkodás, röhögés, kajálás. Szóval ilyen kurva jól elvagyunk.

Ezt nehezen értik meg a hozzátartozók, hogy miért kell állandóan elmenni motorozni, ezt nem lehet elmondani. Hogy felül az ember a motorra és nem négyszázzal veret, hanem száz-száztízzel, nézelődik, jön a menetszél és mentek együtt és tudod, hogy lesz egy végpont, ahová megérkezel. Aki nem motorozik, annak hiába magyarázod, én úgy gondolom. Remélem, jó sokáig megmarad ez a dolog. És így, hogy az Indiannek a márkaképviselője lehetek, így… A Harley-val is próbálkoztam, nem sikerült megegyezni, meg ott úgy eltűnögettek emberek, de nem is baj. Mert azt szokták mondani, hogy minden hülyének Harley-ja van, haha! De ez csak vicc! Nagyon-nagyon különleges az Indian, szerintem nagyon-nagyon jó. Sok különbséget nem lehet köztük tenni, de mindegyiknek van jó és rossz oldala. Én azt mondom, hogy aki ilyeneken motorozik, annak biztos kurva boldog az élete. Én is így vagyok ezzel és remélem, hogy nagyon sokáig tudom még balesetmentesen motorozni.

Van már egy pár Kartel könyv, legalább három. Nem gondolkodtál azon, hogy te, saját sztorikból összedobsz egyet?

Laca: Hát, pont beletrafáltál, mert Dudich Ákos kezd velem könyvet írni. Július végén, ahogy én visszajöttem a motoros túráról, összeülünk. És még nagyon nagy kérdőjel, hogy telibe menjen minden sztori, vagy legyen kozmetikázva. Én azt gondolom, hogy ha istenigazából mindent úgy élesen előadnék, akkor nagyon sok ember szerintem rosszul érezné magát, meg megbántódna. Én nem akarok ilyet. Én nem akarok senkit kellemetlen helyzetbe hozni. Baromi jó időszakot éltünk meg ezalatt a harminc év alatt.

Nyilván, mindig azt mondom, hogy az első tizenhat évet nagyon megnyomtuk mind Steve-vel, mind mindannyian és bőségesen van olyan sztori, ami miatt ne érezzék magukat kellemetlenül. De elkezdjük majd írni és nagyon szeretnénk ezt már a harminc éves jubileumra, sőt karácsonyra megjelentetni. Úgyhogy Harminc évem a Kartelben: Big Daddy Laca. Ez lesz a könyv címe nagyjából.

A Dudich Ákos is egy indián, mind a mai napig eljár a Bakonyba az indiántáborba és én olvastam egy jópár könyvét, indiánost, ilyet is, olyat is és szerintem pont jó választás vele megírni ezt a könyvet. Meglátjuk, hogy hogy alakul, terveztünk olyat is, hogy megszólaltatunk embereket, de ezt úgy szeretném, mint a Duff McKagan, hogy az olyan, mintha ő így ülne velem szemben és elmesélné nekem, hogy mi történt vele tulajdonképpen. Én is így szeretném ezt a könyvet, úgyhogy meglátjuk, hogy sikeredik, remélem, jó lesz. De lesz könyv, a kérdésedre válaszolva.